Betekintés a pokolba. Miért kell a testnek szenvednie?
Az éjszakai álomban a sógoromat láttam, aki egy babakocsit húzott maga után. A babakocsiban pedig az én húgom volt, aki az ő felesége. A látvány nem volt kellemes, mert azt sugallta, hogy az az ember, akit megismerhettünk a húgom személyében, már nem létezik. Ebből arra következtettem, hogy az emberi megoldásoknak, és a pszichiátriai szereknek köszönhetően ő egy néhány éves gyermek szintjére ‘süllyedt’. Ez a lélek szempontjából nem feltétlenül rossz dolog, ugyanis Jézus szavai szerint a test nem használ semmit, a lélek az, ami megelevenít. Ezen kijelentését sok más szava is alátámasztja:
„Mit ér az embernek, ha a világot megnyeri is (ha ép és egészséges az ő teste, és jólétben él), ha a lelkét elveszíti?” Mt 16:26
„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat (bűnre visz) téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, mintsem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.” Mt 18:8-9
Tehát Jézus nem a tisztítótűzről beszél, se nem a reinkarnáció hazug tanáról, hanem az örök tűzről.
Biza kemény és igaz szavak ezek, de egy dolog teljesen biztos. Nem az volt Isten akarata, hogy megcsonkuljunk, és csak nagy szenvedés révén menekülhessünk meg. A testi betegség és fájdalom a mi bűneink, és istentelenségünk következménye. Hiszen Ő épp azért küldte el közénk az Ő tökéletes útmutatását Krisztus személyében, aki helyettünk szenvedett, hogy mi ne kelljen szenvedjünk, és a mi gyerekeink se kelljen szenvedjenek a mi bűneinkért. Hogy ne a szenvedés, hanem a bűnbocsánat és az igazság ereje által nyerjünk szabadulást a szívünkben lévő bűnök rabságából. Viszont mivelhogy mi rendszeresen visszautasítottuk, és figyelmen kívül hagytuk, az Ő törvényeit, az Ő figyelmeztető és életre hívó szavát, elkerülhetetlenné vált a test szenvedése. És ez még mindig kegyelem, mert az ő szava szerint, aki testben szenved, elszakad a bűntől, így elkerülheti azt, hogy a lélek a test halála után tovább szenvedjen. Ugyanis Jézus szavai szerint a halál utáni szenvedésből nincs már menekvés, azon a helyen a földi életben elkövetett bűnök által eltorzult lélek megégettetik olthatatlan tűzzel.
Az Úristen nem csupán a próféták, az apostolok és Jézus szavai által jelentette ki a pokol létezését, hanem minden egyes embernek, aki az Ő kezébe helyezte az életét. Ekképp mind nekem, mind az én barátaimnak valamilyen módon betekintést engedett úgy a pokolba, mint a mennyek országába. Annak, aki valóságosan feladta, az Ő kezébe helyezte az életét, semmi kétsége sem lehet e két hely, illetve létállapot valóságáról. Ha sem a pokol, sem a menny nem létezne, Jézus lett volna a legnagyobb őrült, aki erre a világra megszületett, ugyanis, ha nincs tétje a földi életnek, ő teljesen fölöslegesen viselte el a megaláztatást, a megkínoztatást és a kereszthalál gyötrelmeit. Abban tehát biztosak lehetünk, hogy Ő vagy a legnagyobb szélhámos volt, aki valaha napvilágot látott, vagy pedig az volt, akinek mondta magát: az Élő Isten fia, a Megváltó, aki a szelídek és az alázatosok számára a szabadulás útját előkészítette.
Amíg Ő személyesen ki nem jelentette magát számomra, én is csak egy jó fej tanítónak gondoltam őt, viszont miután megmutatta, hogy az Ő szavára ugyanaz történik ma is, ami kétezer évvel ezelőtt, már nem lehetett több kétségem afelől, hogy igaz minden, ami le van írva a négy evangéliumban, János, Máté, Márk és Lukács feljegyzéseiben. Ezt mondja Pál apostol: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.”
Na de lássuk, mint mond a pokolról az a személy, aki járt annak kapujában. Amikor az öngyilkossági kísérlet előtt beszéltem vele, azt mondta, hogy ő már itt is a pokolban van. Viszont, amikor úgy döntött, hogy a Marosba veti magát, még nem gondolta, hogy van rosszabb is az álmatlanság, a félelmek és a depresszió következtében megélt földi pokolnál. Értesülésem szerint az öngyilkossági kísérlet következtében, ő át is lépte a küszöböt, de nem engedte meg az Úristen, hogy örökre ott maradjon. Amikor bevitték a kórházba, tizenhat fok volt a testhőmérséklete, és alig volt pulzusa. Azt mondta a családtagoknak, hogy járt a pokolban, volt a sötétben. Azt kérdezték tőle, ott jobb-e, mint itt. Azt felelte, hogy itt jobb, mint odaát. Tehát húgom szomorú története is arra figyelmeztet, hogy nem igaz, amit az ezotéria és a modern spiritualitás sugall, hogy mindenki az angyalok szárnyán repül tovább, aki meghal. Hatalmas a tétje a földi életnek, és egyáltalán nem mindegy, hogyan végezzük be azt.
Következzen az egyik erőteljes álom, amivel hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett a Mindenható Isten, ami a „17-es csapdája” cím alatt hallgatható a kialtoszo.hu oldalon.
Egy metró aluljáróban voltam, ahonnét ki akartam menni a felszínre. Láttam a felfelé vezető lépcsőt, és az ott beáramló napfényt. Ekkor a húgom hangját hallottam, aki azt kiáltotta, hogy válasszam a 17-es kijáratot. Mivelhogy ő az én szeretett húgom, nem kételkedtem a szavában. Kinyitottam a 17-es számú ajtót, de amikor átléptem a küszöböt, beleestem egy sötét lyukba, és csak zuhantam, és zuhantam, amíg az Úristen fel nem ébresztett. Mondanom sem kell, hogy borzalmas érzés volt a soha véget nem érő zuhanás a sötétségben. Az álmot akkor még nem értettem, mert nem is érthettem. Ezt követően kaptam egy álmot az okkultizmus által megkötözött húgomról, akiről az Úr megmutatta, hogy az önmegváltás tanai és módszerei, amelyeket gyakorol, súlyos kárt okoznak az ő lelkében. ( www.kialtoszo.hu/audio 03871 számú felvétel ). Ekkor úgy döntöttem, hogy felmegyek hozzá, és alázattal közlöm vele, amit Isten mutatott. Viszont, amikor zörgetni akartam, egy nagy 17-est láttam az ajtóra ráfestve. Mivel csak néhány alkalommal jártam nála, nem tudtam, hányas lakrészben lakik. De amikor az ajtón megláttam a 17-est, hirtelen összeállt a kép, miszerint ez volt az a kijárat, amely mögött nem a világosság volt, hanem a sötét, feneketlen lyuk, ahova beleestem, amikor a húgom szavára figyeltem.
Ebben az álomban azt mutatta meg a Lélek, hogy a húgom a 17-es ajtón keresztül próbált kijutni abból a borús lelkiállapotból, amibe az elmúlt időszakban belekerült. Azon az ajtón keresztül, amely a másik húgom, okkultizmus által leuralt lakásába, avagy a pokolba vezetett. Erre próbált figyelmeztetni Isten azzal az álommal is, amelyet egy közös barátunk kapott, melyben egy magas, omladozó épületről sikoltva zuhant lefelé a húgom, amit az ő ikertestvére hátratett kézzel, teljesen közömbösen végignézett anélkül, hogy bármit is tett volna. Ezért mondtam az előző fejezetben, hogy Isten szeme mást látott, mint az emberek szeme. Merthogy látszólag az ikertestvér segítette, és vigasztalta a húgomat, a valóságban pedig a pokol bejárata felé csalogatta az ő lelkét, amelyet ő át is lépett, amikor megkísérelte eldobni az életét. Ezt alátámasztják a másik húgom szavai is, aki, amikor kérdeztem, a saját ajkaival megvallotta, hogy ő már tíz éve a pokolban van, és próbálja oltani a tüzet.
Tehát az egyik húgomat szó szerint a pokol torkából hozta vissza az Úristen. Ráadásul azt sem engedte, hogy a másik húgom olyan balesetet szenvedjen, amelynek következtében elveszíti az életét, mert akkor az történt volna, hogy ő Isten és az élet ellenségeként lépi át a halál küszöbét, és elveszíti lelkét. Hatalmas és az emberi ész számára felfoghatatlan az Ő kegyelme és féltő szeretete. Az egyedüli kérdés az, hogy mi élünk, vagy pedig visszaélünk vele.
Most pedig térjünk vissza egy kicsit az első kérdésre: Miért kell a testnek szenvednie?
Azért, hogy a lélek megmeneküljön. Minél több testi élményt, testi örömöt szerez az ember, annál erősebb az ő teste, és annál gyengébb az ő lelke. Ezért mondja Pál apostol, hogy aki a testnek vet, a testből arat veszedelmet; aki pedig a léleknek vet, a lélekből arat örök életet. Ezért mondatik az is, hogy a lélek cselekedetei által feszítsük meg a testet… hogy a test ne azt cselekedje, amit a képernyőkön keresztül belé programoz a média és a szórakoztató ipar, hanem azt, amit Isten lelke mond neki. Ekképp testi örömök helyett, lelki örömökben gazdagodik az ember, vagy ahogy Jézus mondja, földi kincsek helyett, mennyei kincseket gyűjt, amiket sosem veszíthet el. Azonban újjászületés és az Isten szavának ismerete nélkül ez teljességgel lehetetlen. Az igazság hiányában a test a lélek fölé kerekedik, leuralja, és felemészti a lelket. Ennek következménye a testiség felerősödése, a materializmus, a földhözragadtság, az erkölcsi hanyatlás, a lelki béke és a lelki örömök hiánya. Szodoma és Gomora, vagy modernebb szóhasználattal a zombi apokalipszis.
Bármennyire is hihetetlen, a gonosz, az úgynevezett sátán vagy ördög a testen, a testi érzékelésen keresztül jön be az ember életébe.
Amint az előző fejezetben is írtam, a szegény emberekkel ellentétben, a gazdag emberek megengedhetik maguknak, hogy azt nézzenek, azt hallgassanak, azt tanuljanak, és azt fogyasszanak, amit akarnak. És ilyen értelemben ma már mindenki gazdag. Mivel a földi gazdagság és a képernyőkön keresztül áramló látványvilág, illúzió betölti az ő örömüket, nem érzik igényét a lelki örömöknek, az Istennel való élő kapcsolatnak, és eltorzul az ő lelkük. Így, amikor eljön az utolsó óra, amikor a test elvétetik, azzal együtt mindent elveszítenek, és bekerülnek abba a pokoli állapotba, amelyet a húgom megláthatott.
Azt mondja Jézus, ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivel azt mondjátok, látunk, a ti bűnötök megmarad. Tehát mivel a testi szemeiknek hisznek, és a lelki szemeik vakok, nem látják, mekkora veszélyben van a lelkük. Ekképp a legtöbben a tömeget, a tömegszellemet követve gyalogolnak a pokol irányába úgy, hogy nem is tudnak róla.
Ez a veszély már a Jézus előtti időkben is fennállt valahányszor földi jólétben éltek az emberek. Ezért mondja a próféta, hogy szemeik vannak, de nem látnak. Fülek is vannak, de nem hallanak. És a szívükkel nem értenek, és nem éreznek, mivelhogy olyanok lettek, mint az ő bálványaik.
Melyek ma a mi bálványaink? A sok élettelen, és halott tárgy, amelyeket könnyűszerrel megszerzett pénzen megvásároltunk. A bálványok, nem csak a szobrok és a különböző divat- és luxuscikkek, hanem minden, ami testi jólétet, testi élvezeteket kínál, miközben a lélek torzulása és kárhozata felé taszítja az embereket.
A legnagyobb bálvány pedig a képernyő. A telefon, a televízió és a számítógépek képernyője, amit a fenevad képének nevez Jézus Krisztus a Jelenések könyvében. Erről a bálványról mondja Ő, hogy megadatik neki, hogy szóljon is az emberekhez, és az emberek rá figyeljenek, és csodálják és imádják őt. De azt is mondja, hogy akik azt csodálják, azt imádják, avagy azzal töltik az életük értékes idejét, meg lesznek tévesztve, fel fogják venni a fenevad bélyegét a homlokukra és a jobb kezükre, és elvesznek. Ennek jelentése pedig az, hogy a képernyőkön terjedő szellemiség felkerül az emberek homlokára, avagy gondolkodására, azután pedig az ő jobb kezükre, avagy az ő cselekedetükre.
Egyszerűbben mondva: Úgy veszik fel a fenevad bélyegét a homlokukra és a kezükre, hogy azt gondolják, amit a képernyők mondanak, és azt cselekszik, amit gondolnak. Tehát Isten szava és a lelkiismeret helyett a képernyő, avagy a fenevad képe irányítja teljes mértékben az ő életüket.
Ekképp eltorzult lelkű termelő-fogyasztó biorobotokká, érzéketlen zombikká válnak úgy, hogy észre sem veszik. Ennek a veszélyét látta meg a húgom négy évvel ezelőtt az ő munkahelyén, most pedig az ő családjának otthonában. De sajnos nem a megfelelő irányba menekült, hanem abba az irányba, ahol még nagyobb veszély leselkedett rá, mint otthon.
Így hát bátran kimondhatom, hogy nem a húgom kellene a pszichiátrián legyen, hanem azok, akik oda juttatták őt. Mindenki, aki bármilyen formában részt vett ebben az új istentelen értékrend kialakulásában, amely tömegesével taszítja az embereket a kárhozat, a feneketlen szakadék irányába.
Aznap, amikor átmentem, hogy elmondjam, mit mutatott Isten a hazug tűzoltókkal, egész nap együtt voltunk. A Lélek adta a szavakat Isten jóságáról, az ő szabadításáról, amit látszólag mindenki örömmel fogadott, de csak látszólag. Nyugalomban és békességben telt el az a nap, és este együtt indultunk el az ő otthonukból kutyát sétáltatni. Viszont mivel én eredetileg csak 5 percre akartam őket meglátogatni, és egész nap ott voltam, úgy döntöttem, hogy nem tartok velük a kutyasétáltatásban. De amikor el akartam búcsúzni tőlük, a húgomon egy olyan félelem és rettegés lett úrrá, amilyent én addig a pillanatig sosem láttam. Ekkor én még nem értettem, hogy mi is történik valójában. Sőt, szégyen szemre be kell vallanom, hogy azok után, hogy közel tíz éve vagyok ezen az úton, és az Úristen tanít éjjel és nappal, az a szellemiség, amely a húgom életére tört, engem is megtévesztett. Arról, hogy ez hogyan történt, és végül hogyan lepleződött le, a pusztító, egy későbbi fejezetben fogok írni.
E fejezet utószavában pedig elmondom, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a szegényeket és az egyszerű embereket lehet a legjobban lebutítani, és money-pulálni, hanem a gazdagokat, mert nekik van idejük és pénzük azokra a fölösleges anyagi dolgokra, amelyeket ez az istentelen materialista világ felkínál az élet szavát nem ismerő emberek számára. Minél több materiális dologgal veszi körül magát egy ember, annál tompább az ő lelke, az ő lelkiismerete, annál halványabb az Úristennel való kapcsolata. És minél több emberi tudományt, ‘szórakoztató érdekességet’ fogyaszt a képernyőkön keresztül, annál távolabb kerül az élet forrásától, Teremtője szavától. Végül pedig, amikor már annyira megbetegszik és eltorzul a lélek, a test elpusztul és a lélek a tűzre vettetik.
Ezekben a modern időkben a test szenvedése óriási kegyelem a lélek számára, mert azáltal, hogy a test egy betegség vagy bármilyen szorongattatás által meggyengül, elveszíti az erejét, és a hatalmát a lélek felett. Ily módon az ember ‘fellélekezhet’.
Ezért van az, hogy a legtöbben a betegségben vagy a rabságban fordulnak Istenhez, és meg is menekülnek. Azért mondja Jézus, hogy látogassuk a betegeket, és a megkötözötteket, mert a test erőtlensége miatt a lélek befogadhatja az igazságot, ami által a test fölé kerekedik, és megmenekül. Miután Isten megmenti a lelket, nem engedi, hogy azt a test újból leuralja. Azt mondja az Ő szava, hogy a lélek cselekedeteivel öldököljétek meg a test cselekedeteit. Magyarul: csak annak lehet biztonságban a lelke, akinek a teste nem azt cselekszi, amit a fenevad képe mond neki, hanem azt, amit az Élő Isten szava mond, mert az Ő szava élet. A képernyők beszéde pedig halál és kárhozat.
Azok számára tehát, akik elmulasztják megismerni az élet istenadta törvényeit, és az igazságot, elkerülhetetlenné válik a testi szenvedés. Az Élő Isten szava szerint, akik földi életükben megpróbálják elkerülni a bűnök miatt bekövetkező testi szenvedést, ami által a lélek meggyógyulhatna és megelevenedhetne, nem fogják tudni elkerülni a test halála után következő örök gyötrelmet.
Ezért ismétlem az Úristen figyelmeztetését: Akik emberi erővel, módszerekkel és ésszel próbálják megoldani a bűnök következtében megjelenő bajokat, az életükkel és a lelkükkel játszanak.
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel, hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy nem az én családom az egyedüli család, és nem az én szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol meggyökerezett, és folyamatosan pusztít az okkultizmus. Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni, olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a Baál és Jézabel prófétáinak a sorsa. A Jelenések könyvének 2. részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, milyen sors vár azokra, akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket, akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x