Köztudott tény, hogy a katolikus vallás fennhangon hirdeti, hogy náluk egyedül elérhető a Krisztus teste, az átváltoztatott ostya. Ha szó szerint értelmezzük is a Jézus szavát, hogy „ez az én testem, vegyétek és egyétek, ez az én vérem, vegyétek és igyátok”, akkor is kilóg a lóláb, mert a miséken a tömeg csak ostyát kap, bort nem. És valójában így válik nyilvánvalóvá a féligazság, amit ott hirdetnek, és a hazugság, amiben ott részesülnek a hívők. A szót megkapják, mert ha csipp-csuppal is, de elhangzik az igazság, beszélnek Jézusról, de mit is jelent enni az Ő testét, és inni az Ő vérét? Hát fogni és adni! Megkapni az ismeretet, megérteni a Krisztus beszédét, és azt élni, cselekedni és továbbadni. Hogy átfolyjon rajtunk, ne megrekedjen, folyó víz legyen, ne álló víz, élő, nem poshadt. Így lesz élet bennetek!- ezt mondja Jézus. És szó szerint ez van: a hívők megeszik az ostyát, vagyis kapnak valamit az ismeretből. Egy vékony, kilapított, megspórolt szót, mert régebben legalább kenyeret adtak, de túl költséges volt, sokba került a nép „etetése”, ezért spórlási okokból kitalálták a papírvastagságú ostyát. Tehát a Jézus Krisztus szava is, amit a templomokban osztanak, ilyen lett, ilyen vékony, törékeny, íztelen, nesze semmi, fogd meg jól, amit az ember illemből végighallgat, vagyis lenyeli a beszédet, az ostyát. És ennyi. Bor nincs, vér nincs, élő víz, ami átmosná az embert nincs, mert a katolikus hívő nem adja tovább azt a keveset sem, amit kapott, vagy kaphatott volna. Mert kimenvén a miséről, csak a pletykát viszi tovább, hogy milyen adminisztratív dolgokat hirdetett ki a pap a mise végén, meg hogy ki mibe volt öltözve, ki kivel ment misére stb. Nem hirdeti fennhangon, nem adja tovább a szót, mert nincs amit. Nem kapta meg a Krisztus vérét. És ez a dolog is azért ennyire beszédes, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy miben szenvednek a vallásos emberek. Ők maguk nem értik, mert beleszülettek a szokásba, a Krisztus testét ostyaként ismerik csak, a vérét sose adták oda, hogy megízleljék, nem mondta ezt a dolgot egy pap vagy püspök, vagy más neves-rangos valaki, akinek a szava hiteles lenne az ők szemükben. Tehát sötétségben vannak tartva, a test szerint tapicskolnak egy helyben, eszik a „szent ostyát”, és még sincs élet bennük, betegek, félelmeik vannak, rejtegetett bűnökben élnek, szent hagyományok szerint, sablonszerűen kínlódjak végig a földi létet. ” A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. Az én szavam lélek és élet ” Jn 6,63. Gyertek ki, fussatok ki a vallásos rendszerekből a világosságra! Ne ragaszkodjatok a sötétséghez, mert az idő közel. Vagyis most VAN!
Kategóriák
A PAPÍRVASTAGSÁGÚ KENYÉR
