- Amikor azt hallod, hogy valakinek jó szellemi képességei vannak, arra gondolsz-e, hogy az az ember jó és tiszta szívű, vagy inkább arra, hogy okos, és sokat tud? Tehát ez esetben a szellem szó mit jelöl, a tudás, vagy pedig az élet fáját? Az agy fejlettségére, vagy pedig a szív tisztaságára utal?
- Az okkultizmusban, az ezotériában és a népi babonás hiedelmekben melyik fogalmat hallod gyakran, a szellem, vagy pedig a lélek szót? Szellemvilágról, vagy pedig lélekvilágról beszélnek? Szellemidézés, vagy pedig lélekidézés történik? Szellemekkel kommunikálnak, vagy pedig Isten lelkével?
- Az, hogy az ember akarta irányítani Istent ahelyett, hogy arra vágyott volna, hogy Isten irányítsa, vezesse őt, a Szent Lélek küldözgetésével kezdődött-e a konzervatív kereszténységben, vagy pedig a szellemidézéssel az okkultizmusban, és a szentszellem küldözgetésével a modern, amerikai kereszténységben?
- Mikor távolodott el a magyar a legjobban Istentől? Amikor Szent Lélekként ismerte az Ő élő jelenlétét, vagy pedig akkor, amikor a modern tanok hatására az ógörög iratokra hivatkozva, szentszellemnek nevezték, majd küldözgetni kezdték Őt?
- Kikről gondolod, hogy közelebb voltak Istenhez? A nagyszüleid generációjáról, akik a Szent Lelket tisztelték, és az Élő Istent félték, vagy pedig a mai generáciőról, akik Istent, mint szellemet, és mint alkalmi havert küldözgetik saját kívánságuk szerint?
Ha pedig valakinek a fenti kérdések után is kérdés, hogy Isten szellem-e, akit kedvünk szerint irányíthatunk, és kísérthetünk, vagy pedig Lélek, aki minket küld, hogy az Ő tökéletes akaratát cselekedjük, ami élet, fogadja meg az Úr Jézus szavát, aki azt mondja, hogy a gyümölcsök megmutatják, milyen a fa.
Ne gondoljátok, hogy én nem találkoztam a pszüché és a pneuma fogalmával, és az azokhoz fűződő teóriákkal, és azért beszélek így. Megismertem én is sok emberi okoskodást, amivel az amerikai kereszténység elcsavarta sok jóhiszemű magyar keresztény fejét. Viszont Isten kegyelme által megismerhettem Jézus Krisztust is, aki ezt mondja.
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” Jn 14:26
“És az a kenet, a melyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz isaz és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok õ benne.” 1Jn 2;27
Engem a Mindenható Isten közel 10 éve elhívott, és elkülönített annak okáért, hogy személyesen tanítson, és hogy ne kelljen emberektől tanulnom. Felhívta figyelmem az Ő hűséges szolgájára, Károlyi Gáspárra, aki Szent Lélek által irányítva, az életét kockáztatva, magyarra fordította a Bibliát, és jó okkal, alázatos engedelmességgel nem a szentszellem szót használta fordításában, hanem a Szent Lelket, amit a későbbiekben azok, akik zsákmányként kezelték az Élő Isten szavát, szentszellemnek fordítottak, hogy az embereket szellemben, azaz agyban tartsák, manipulálhassák, kizsákmányolhassák.
Boldog az az ember, akinek nem egy vallási szervezet, egy modern keresztény irányzat, nem test és vér jelenti ki ezeket, hanem a Mennyei Atya, akinél nincsen változás, sem annak árnyéka.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Megértem, hogy csalódott vagy, amiért nem tudom elfogadni a szentszellemezést. Őszintén bevallom neked még úgy is, ha emiatt ördögnek nevezel, hogy még a hátam is borsódzik, amikor szentszellemet hallok. Mindazonáltal elfogadom, hogy vannak, akik ezt szokták meg, és kívánom, hogy Atyánk a szívük szándéka szerint ítélje meg őket, és ne aszerint, ami az agyukban van.
Számomra Isten NEM szellem. Semmi esetre sem tudom asszociálni az Ő szent jelenlétét sem az okkultizmusban lévő szellemekkel, sem az új kereszténység szentszellemével, amelyet kedvük szerint küldözgetnek az emberek, de még az ember agyi tevékenységével kapcsolatos szellemmel, tudással sem.
Üzenet Istvánnak a Lélek vagy Szellem témakörben.
Aki engem eddig vallási felekezetektől elkülönítve tanított, aki megfeddett, aki összetört, aki bekötözött, aki bátorított, aki vigasztalt, aki a szavaim által másokat is gyógyított, és szabadított, Lélek. És semmikképp sem azonosítható azzal a töltettel, azzal a tartalommal, amely a szellem szóhoz kapcsolódik. Ezért, ezután is úgy fogom tisztelni és imádni őt, mint Lelket, aki lélekben kijelenti magát az őt szeretőknek mindenféle emberi segítség nélkül is.
Ugyanígy noha betű szerint helyes lenne az, hogy testvérekről beszéljünk, akik a Krisztus testében vannak, úgy adta Mennyei Atyánk, hogy akiket erre az útra elhívott velem együtt, és körülöttem, ne testvérnek, tesónak, hanem útitársnak nevezzék egymást. Na de miiért is? Mi baj van a testvér szóval? Alapjában véve semmi… de az a töltet, amivel az telítődött a sok ‘újkeresztény’ hamisságnak köszönhetően, már nem az, ami korábban volt. A testvér és tesó szóhoz kapcsolódik a sok képmutatás, és a felszínesség, ami a modern, amerikai mintára alakult gyülekezetekben jelen van. A testvér és tesó szóhoz kapcsolódik az az ‘összeesküvés’ is, amikor a hívők a fejüket összedugva, megegyezik, mit mondjanak Istenről, az ő nevében…
Ezért jobb nekem nem vállalni testvéri közösséget senkivel, mintsem hogy kompromisszumot kötve akár a testvériség, akár egy vallási közösség nevében, megmásítsam azt, amit nekem az Úristen személyesen kijelentett. Ezután is ahhoz szeretném tartani magam, amihez Pál apostol, amikor azt mondta, hogy az elhívása után nem tanácskozott testtel és vérrel, hanem elindult, és a Szent Lélek által vezetve hirdette a Mennyek Országának örömhírét úgy, ahogy neki Isten adta, erővel és hatalommal.
Amennyiben alkalmanként útjaink keresztezik egymást másokkal, akiket az Úr Jézus az ő követésére hívott, azt örömmel fogadom, de amit Tőle személyesen vettem, senki kedvéért meg nem másíthatom. Különben befödném a fejem emberi tekintélyekkel, baráti tanácsokkal, vallási felekezetekkel, gyülekezetekkel. Így az övé nem lehetnék. Ugyanazt a hibát követném el, amit sokan mások, akik Isten és Jézus Krisztus nevében hirdetik emberek tanításait, amiben vannak ékes szavak, hangzatos teológiai magyarázatok, de nélkülözik a Szent Lélek gyógyító, és lelket megelevenítő erejét. Anélkül pedig szinte teljesen hiábavaló és meddő minden, Istenről szóló, beszéd.
Akik hallották Jézust beszélni, arról tanakodtak, honnan tudja mindezeket, hisz nem is olvasta. Mások pedig azt érezték, hogy nem úgy beszél, mint egy írástudó, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Erő, gyógyulás és szabadulás volt az Ő beszédében, mert az Atya lelke által szólt, és nem szellemből, nem a saját agyából. Ekképp mi is szabadon eldönthetjük, hogy teológusok, irodalomtörténészek és írástudók szavai szerint beszélünk, akik az ógörög, az arámi és a héber nyelvet elemezgetve próbálják meglátni az igazságot, vagy pedig Isten Lelke szerint, aki, ha ragaszkodunk hozzá, ígéretéhez híven személyesen megtanít mindenre, és eszünkbe juttatja azt, amit Jézus mondott, amikor az emberek között járt, és tanított.
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben • küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. ” Jn 14.26