Hitetlenség, árulás és homoszexualitás
Hitetlenség
Gyengélkedése idején a húgom gyakran mondogatta, hogy nincs elég hite. Sőt, miután kijött a kórházból, szintén erről beszélt. És ebben a dologban egyetértésben voltak a férjével, aki többesszámban is elmondta ugyanezt: Nincs elég hitünk. Tehát a húgom tisztában volt azzal, hogy mi a baj okozója, ennek ellenére nem kívánt megszabadulni attól. Még úgy sem, hogy arról is tudomása volt, mi a gyógymód erre a betegségre.
Gavrila bácsi 13 órán keresztül volt a hullaházban, miután az orvos négy másik kollégája jelenlétében hivatalosan halottnak nyilvánította.
„– A rendelőjében azt kérte tőlem, mondjam meg, milyen betegségben szenvedtem mostanig… mert elvégeztek minden vizsgálatot, de nem találtak semmit… és mégis halottnak nyilvánítottak.
– Ön klinikai halálban volt. – mondta Puskás. – Kell adnunk önnek egy receptet. Mondja, milyen betegségben szenvedett.
– Nekem, amióta ebben a világban élek, – mondtam neki – semmilyen betegségem nem volt. Nem fájt soha semmim. Talán néha, amikor az egyik piát a másikkal kevertem, kicsit fájt a fejem. Ennyi. Más komolyabb fájdalmat soha életemben nem éreztem. Nem volt soha semmi betegségem. De ha te tudni akarod, – mondtam Puskásnak – milyen betegségben szenvedtem mostanig, tudd, hogy a legsúlyosabb betegségben, ami a világon létezik. A hitetlenség betegségében. …és emiatt a betegség miatt kerülnek sokan a kórházba, és a börtönbe.
– De uram, – mondta Puskás – mi egy receptet kell kiállítsunk. És nem írhatjuk arra azt, hogy hitetlenség betegsége. Rá kell írjuk arra a diagnózist.
– Ti írjatok, amit akartok, de nekem nem kell a ti receptetek. Én ma megkaptam a szent receptet Isten kezéből, hogy a bűneim meg vannak bocsájtva. Ezt a receptet, szeretném, ha megkapnátok ti is. Én ma megbocsájtást kaptam, feloldozást nyertem a bűneim terhe alól. És azt szeretném, hogy ti is megbocsájtást nyerjetek. Mindannyian, akik itt vagytok…”
A teljes történet: https://youtu.be/dp1MJMTXOy0
„Nincs elég hitem.” Gyarló füleimnek annyiszor kellett hallaniuk ezt a kijelentést, míg végül fel nem tettem a kérdést:
Még meddig vádoljuk Istent? Mert, noha nem vesszük észre, amikor azt ismételgetjük, hogy nincs elég hitünk, közvetett módon Azt vádoljuk, Aki a hitet ajándékba adja mindazoknak, akik kérik tőle. Rejtett módon ugyan, de abban a kijelentésben, hogy nincs elég hitem, az is benne van, hogy bár kértem, nekem Isten nem adott elég hitet. Én megtettem mindent annak érdekében, hogy adjon, de ő annyira szívtelen volt, hogy nekem nem adott. Állandóan kerestem, kutattam, kértem, de sehol semmi. Olyan emberekkel töltöttem időt, akiknek szintén céljuk, hogy hitre jussanak, és megerősödjenek az Isten szavába vetett hitben, és együtt is kértük a hitet, de mindhiába. Isten megkeményítette szívét, és nem adott nekem hitet.
Még meddig vádoljuk Istent?
Még meddig ragaszkodunk ehhez a mérhetetlen képmutatáshoz?
Még meddig csinálunk mártírt magunkból?
Még meddig élősködünk embertársaink figyelméből és szánalmából?
Teremtőnk azt mondja, mindenkinek örömmel ad, aki kéri tőle. Mindenki talál, aki keres. Mindenkinek ajtót nyit, aki zörget. Mindenki, aki éhezi, és szomjazza az igazságot, ajándékba kapja azt, és az igazság szabaddá teszi őt. Ez Isten ígérete, amelyet emberi szavakkal is elmondott Jézus ajkai által, akiről kijelenti, hogy az Ő szava olyan igazság, ami képes lerombolni bennünk a gyilkos hazugságok hatalmát.
Tehát Ő sok irányból, sokféleképpen és egyértelműen rámutat a hit útjára, amit mi minduntalan visszautasítunk. És mivelhogy elutasítjuk az Ő tanácsait, és emberek tanácsaira hallgatunk, hit nélkül maradunk. Ezek után pedig úgy vádoljuk az Ég és a Föld Teremtőjét, hogy azt ismételgetjük, hogy nekünk nincs elég hitünk, és ezáltal hazugnak nevezzük Őt. Mert aki folyton azt mondja, nincs elég hite, azt igazolja, hogy hazugok az Ő ígéretei, miszerint, aki kér, annak adatik, aki keres, az talál; a zörgetőnek megnyittatik; aki éhezi, és szomjazza az igazságot, annak Isten ajándékba adja azt.
Kérdés: Ő hazudott, amikor azt mondta, hogy mindenkinek ad, aki Tőle kéri, vagy pedig mi vagyunk képmutatók, amikor úgy teszünk, mintha elutasított volna bennünket, amikor az Ő szavát kerestük, és hitet kértünk tőle?
Mi könnyebb? Azt ismételgetni, hogy nincs elég hitem, és azáltal vádolni a hit szerzőjét, és a hit ajándékozóját, vagy pedig ezt mondani:
Isten rengetegszer felkínálta a hit ajándékát, de én mindig elutasítottam azt. Ő olyan embereket küldött hozzám, akiknek volt hitük, és meg is osztották azt velem, de nem fogadtam örömmel, és nem mentem oda személyesen Jézus Krisztushoz, aki által a hit adatik, hogy nekem is adjon hitet. Szívesebben töltöttem időt a hitetlenekkel, mint azokkal, akiknek volt hitük. Inkább azoknak a személyeknek akartam megfelelni, akikkel eddigi életemet hitetlenségben töltöttem, mintsem kerestem volna azon személyek társaságát, akik kérték, és megkapták Istentől a hit ajándékát.
Természetesen könnyebb vádolni Istent azzal, hogy nem adott hitet, mintsem őszintén megvallani, hogy Ő rengetegszer felkínálta a hit megszerzésének lehetőségét, de mi elutasítottuk azt. Persze erre bárki mondatná, hogy ő nem utasította el. És ez igaznak is tűnik, mert az elutasítás, éppen úgy, mint Isten vádlása, sokkal alattomosabban történik, mint gondolnánk. Hisz nem mondjuk azt, hogy nem kell nekünk az Ő ajándéka. Egyszerűen csak hátat fordítunk minden lehetőségnek, ami által hitre juthatnánk. Ha netán valaki a hitről beszél, illedelmesen mosolyogva meghallgatjuk, majd a háta mögött megbeszéljük, hogy milyen ítélkező, és gonosz az a személy, aki Isten ajándékáról, a hitről, és annak útjáról, a bűnökkel való szembesülésről, a bűnbánatról és a bűnbocsánatról beszél.
A bőr ruhába rekedt ember sokkal hitványabb, mint gondolnánk. És a leghitványabb talán én vagyok, az íródeák, aki e sorokat papírra veti, mert ha mások tükrében nem láthatom, magamban semmikképp nem fogom meglátni azt az alattomosságot, amellyel nem csupán elutasítom az életet, hanem még gúnyt is űzök abból azáltal, hogy úgy teszek, mintha az sosem lett volna felkínálva számomra. Ezzel az alattomos csellel elérjük azt, hogy nem Isten kegyelméből és szeretetéből élünk, hanem, mint tolvajok, azok szánalmából, akik együttéreznek velünk, amikor elpanaszoljuk, hogy nincs elég hitünk (mert Isten nekünk nem adott).
A probléma csak az, hogy vannak olyanok, akik életük utolsó leheletével is bizonyságot tesznek arról, hogy Isten él, és jókedvvel adja a hit ajándékát mindenkinek, aki kéri tőle, mindenkinek, aki hajlandó elengedni a régi életét, a régi hiedelmeit, a régi kincseit azokért a kincsekért, amiket Ő kínál az Őt szeretők számára. És itt nem feltétlenül olyan személyekre kell gondolni, akik valamiféle új valláshoz tartoznak, vagy épp felekezeten kívüliek, mint én, hanem úgy általában azokra a személyekre, akiknek élő hitük, kapcsolatuk van az Élő Istennel, amely megőrzi az ő lelki és testi egészségüket ebben a bűnös, eltorzult világban.
Az erdővidéki Juliska néni 106 esztendős korában is áldja a Mindenható Istent, és hálás Neki a hit ajándékáért. Mi pedig mártírt csinálunk magunkból az emberek előtt, Istent vádolva, hogy nem ad nekünk hitet. Ügyeljetek, mert a kígyó sokkal közelebb van hozzátok, mint gondolnátok! Ott a golgotán, aminek jelentése: koponyák helye. Ott az ördög a koponyáink helyén, ahol állandóan megkínozzuk és megfeszítjük Krisztust, az életet adó igazságot.
A 106 éves Juliska néni békessége:
https://youtu.be/VMfAxPnaBDo
„A mennyek országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békességég és Szent Lélek általi öröm”. Rm 14:17
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Jn 14:27
Eljutott a fülemig egy beszélgetés, amiben a húgom azt mondta valakinek, hogy látod, őt sem gyógyította meg Isten. E szavak miatt egyrészt megszomorodtam, másrészt meg is undorodtam, de nem a húgomtól, hanem magától az embertől, aki én is vagyok. Hisz, mint sok más dologban, ebben is magamra ismerhettem. Hányszor kerestem én is kifogást Isten ellen, azt fürkészvén, hogy (szerintem) mit nem csinált jól. Annak idején, amíg csak az agyammal olvastam a Bibliát, találtam abban is látszólagos ellentmondásokat, és valósággal ujjongtam, hogy végre rajta kaptam Őt, és most már be tudom bizonyítani, hogy nem igaz az Ő ígérete. Hálát adok az Ég és a Föld Teremtőjének, hogy ma már nem szükséges másra néznem, hogy megállapítsam, hogy gonosz az ember. Bőségesen elég, ha saját magamra tekintek, és engedem, hogy a Lélek emlékeztessen arra, hogy mikképp harcoltam én is az élet ellen, amikor az próbált kimenteni engem a halál öleléséből.
És most ismételten megszomorodok, ha arra gondolok, mekkora sötétségre van szükség a szívben ahhoz, hogy az ember ne a világosságra nézzen, ha az netán megjelenik a láthatáron, hanem minden erejével ragaszkodjon a sötétséghez, még azok után is, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy hova vezet a sötétség.
Nagyon fájt, hogy azok után, hogy rengeteg bizonyságot hallhatott ő is Isten dicsőségéről, a csodákról, a jelekről, az Ő szeretetéről, az Ő megbocsájtó kegyelméről, ahelyett, hogy azokra nézzen, és engedje, hogy fellángoljon a szívében a vágy, hogy megismerje Azt, Aki mindezt cselekedte, megakad a tekintete egy olyan történeten, amely látszólag azt igazolja, hogy Isten azért mégsem mindenható. És ezzel tudtán kívül saját rossz döntését igazolja, ismételten nemet mondva az életre, és igent mindenre, ami a fájdalmat és a szenvedést okozta, és ami oda visz, ahova senki sem akar menni.
Bizony mindenki a saját sorsának kovácsa, és nem azért szenvednek az emberek ebben a világban, mert szenvedésre vannak ítélve, hanem azért, mert annyira megszerették a sötétséget, hogy ellenségnek tekintik a világosságot, és a hitet, amivel már alapból rendelkeznek, nem az életre, hanem a halálra fordítják. Így teljesedik be az írás, amely azt mondja, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. (Jn 3:19)
Kemény szavak ezek, és lehet engem gyűlölni ezekért e kijelentésekért, de felhívom a figyelmeteket, hogy óriási csapádba van a többség, mivelhogy téveszti a szeretetet az érzelgéssel. Az érzelgés pedig, amit szeretetnek hiszünk, a halálba és a pokolba visz. A húgom az érzelgésnek, a nyáladzó emberi szeretetnek köszönhetően nem vette észre, hogy át van verve. Ezért az ellenségeit hitte, és hiszi még mindig barátjainak, és a barátjait hiszi ellenségnek. Ha nem így lenne, mindent megtenne annak érdekében, hogy olyan személyekkel legyen, akiken keresztül láthatja Isten dicsőségét, és megismerheti azt, akit egész életében vádolt éppen úgy, ahogy azt a legtöbben tettük: érzelgéssel, emberi jósággal és kedvességgel leplezve istentelenségünket.
Lehetetlen nem hinni.
A hitről pedig már sokszor elmondtam, hogy lehetetlen nem hinni. A húgomék esetében sem a hit hiánya okozta a bajt, hanem a hit iránya, irányultsága. Az okkultizmus rabságában lévő húgomnak például nagyon erős hite van. Ő nagyon hisz abban a szellemiségben, amely a saját bevallása szerint már tíz éve a pokol tüzében tartja őt, amit ő önerőből próbál kioltani. És hűséges is hozzá. A másik húgom sem mondhatja magáról, hogy nincs hite, mert az nem igaz. Neki igenis van hite: A gyógyszeres kezelés után újból hisz az embereknek, újból hisz a felszínességnek, hisz az emberek által mutatott hamis képeknek, a Júdás csókjának és ölelésének. Mindezt annak ellenére, hogy szíve mélyén érzi, hogy egy élettelen, lélekgyilkos giccs ez az egész. És ezt többször ki is mondta, mert mielőtt begyógyszerezték volna, ő is átlátta az emberi játszmákat, és fájt neki a felszínesség, fájt a műmosoly és az emberek képmutatása. A baj csak az volt, hogy vigasztalásért mégsem Istenhez és az Ő szavához, Krisztushoz fordult, hanem súlyos bűnök által megkötözött emberekhez, akik segítettek neki abban, hogy újból normális legyen, egy olyan norma szerint, amely tömegesével viszi az embereket a pokolba.
Aki nem érti meg, hogy az ember képtelen nem hinni, annak még mindig veszélyben van az élete. A mennyek országához hitre van szükség, de a pokolba sem lehet bejutni hit nélkül.
A hit valójában nem más, mint a kapcsolat az ember és az őt irányító szellemiség között. Ekképp az ateisták és a materialisták is hisznek, csak nem az Élő Istenben és az Ő szavában, Jézus Krisztusban, hanem a matériában, meg olyan ideológiákban, amelyek tagadják Isten és az Ő örökkévaló törvényeinek létezését. Ahhoz, hogy az ember törvénytelenségben, egészen pontosan öntörvényűen tudjon élni, tagadnia kell a törvényt adó Isten létezését. Ez pedig egy ideológia, egy szellemiség, amivel hit által lehet kapcsolatban az ember, éppen úgy, mint a Jézus által bemutatott Lélekkel. Ez a szellemiség pedig ősidők óta létezik, de hit, azaz kacsolódás nélkül nem kerülhet be az ember tudatába, és nem uralhatja őt. Ezért a materialistáknak, az ateistáknak, de még a sátánistáknak is hitre van szükségük ahhoz, hogy összekapcsolódjanak azzal a szellemiséggel, amely az élet ellenségévé teszi őket.
A fentiek alapján bárki megértheti, hogy mindkét húgomnak van hite. Az egyiknek nagy hite van abban, akiről Jézus azt mondja, emberölő volt a kezdetektől fogva. Abban, aki arra késztette őt, hogy megölje méhében a magzatot, majd pedig az ő módszereivel, a New Age ezotériával vigasztalódjon. A másik húgom pedig az ő ikertestvérén keresztül szintén hitt ebben a szellemiségben, de ugyanakkor a lelkiismerete az Élő Isten felé vágyakozott. Tehát, amíg az egyik húgom csak abban az istenben hitt, aki megölte az ő magzatát, és hazug módszereket adott neki a vigasztalásra, addig a másik húgom mindkét istenben hinni akart. Az emberölőben, amely az ikertestvére által őt az őrületbe kergette, és az Élő Istenben, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált. Az ő vívódásai tehát nem a hitetlenségből adódtak, hanem ebből a kettősségből, ebből kettős hitből, amit Jakab apostol kétszívűségnek nevez. Az ő apokalipszise abból adódott, hogy mindkét oldalnak meg akart felelni, ami a Teremtő Isten szerint lehetetlen.
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e (romlott) világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” Jak 4:4
„A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.” Jn 12:25
„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1Jn 2:15
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” Jak 1:5
Húgom a lelkében jóllakott ezzel a világgal, de a hitét mégis e világ urára fordította azáltal, hogy Isten szava helyett az ikertestvérére és a férjére figyelt, akik egyetértésben voltak, és vannak egymással az okkultizmus szeretetében.
Alkohol
Kényelmetlen ezekről a dolgokról írni egyrészt amiatt, hogy hűtlenségem révén én magam is bűnrészes vagyok ezekben a dolgokban, másrészt pedig azért, mert a testi gondolkodásomon keresztül én is meg vagyok kísértve azzal a gondolattal. hogy megbántok valakit ezekkel a szavakkal. Viszont Isten lelke emlékeztet, hogy azok a dolgok, amelyekről nem szívesen beszélünk, az őrületbe és szinte a halálba kergették a húgomat. Ugyanakkor eszembe juttatja, hogy ha továbbra is emberi módon akarom szeretni őket, azzal én is aktívan részt veszek a következő öngyilkossági kísérletben. És eszembe jutnak a kis unokahúgom szavai is, aki által a tragédiát követően azt mondta Isten Lelke, hogy attól félek, hogy vagy az anyukával, vagy az ő ikertestvérével valami rossz dolog fog történni.
Mindezek mellett még azzal is vívódom, hogy e történet szereplőit ne azonosítsam azzal a szellemiséggel, amely rabul ejtette, és megkötözte őket ugyanúgy, ahogy korábban velem is tette, mert ha megteszem, meggyűlölöm őket, és akkor meg végképp nincs semminek semmi értelme.
A testvérem sokat vívódott a férje alkoholfüggősége miatt, amiben korábban én is aktívan asszisztáltam. Én is egy teljesen „normális” székely férfi voltam a sörözés tekintetében. Csak sajnos egy olyan norma szerint voltam normális, amely korábban sok kellemetlenséget okozott a szüleim életében is. Úgy tűnik, hogy a sör szeretete a nő számára nem a legmegnyerőbb dolog egy férfiban. Még akkor sem, ha az nem vált ki (külső) agressziót a férfiből, mint ahogy édesapám és a sógorom esetében sem tette.
Ezen a ponton el kell mondanom azt, amit az ezotéria, modern spiritualitás esetében is elmondtam. Nem a férfi alkoholfüggősége jelenti a legnagyobb bajt, hanem az, ami mögötte van, a bűnök, amelyek utat engednek az alkohol, a kábítószer, és a New Age ezotéria kínálta hamis vigasztalásnak. A legtöbb esetben azért nincs valódi szabadulás a káros szenvedélyektől, mert a szenvedélybetegek nem jutnak el az ok felismerésééig, és megszüntetésééig, ami Isten nélkül teljességgel lehetetlen. Próbálkozhatunk bármiféle emberi módszerrel: elvonókúrákkal, szilveszteri fogadalmakkal, vallással, spirituális technikákkal, mindenféle pótcselekvéssel, szenvedéllyel, bármivel. Amíg a valódi okot, a bűnt, fel nem ismerjük, és feloldozást nem kapunk Istentől, nem tehetünk mást, mint hogy az egyik hazug örömöt lecseréljük egy másikkal. Az egyik pótcselekvést egy másikkal, az egyik vallást egy másikkal.
Sógorom számára a húgom olyan volt, mint Heródes számára János, aki a belülről kiszorított lelkiismeret hangján szólt hozzá figyelmeztetve őt bűneire.
A legutóbbi alkalommal, amikor álmot kaptam velük, és elmondtam, mit mutatott Isten, megtudtam, hogy a húgom jár valamiféle rajz tanfolyamra, ami nagy divat mostanság, és nagyon összhangban van az ezotéria által hirdetett önmegvalósítás, önfejlesztés és önkifejezés módszereivel. Ezért, amikor meglátogattam őket, látszólag teljes harmóniában volt a család. A sógorom sört főzött. A felesége pedig élt az új szenvedélyének. És látszólag én voltam a hülye, amiért olyan durva álmokat kaptam velük. Csak sajnos, amennyiben engem hülyének nevezünk az álomban kapott figyelmeztetés miatt, azt nevezzük hülyének, aki a figyelmeztetést adta.
Mint már említettem, a sógorom közölte velem, hogy úgy gondolja, az az álom rólam szól. Mivelhogy láttam, hogy gyűlöletes számára az én beszédem, nem is erőltettem, hogy meggyőzzem őket arról, hogy Isten az, aki féltőn figyelmezteti őket, hogy elkerülhessék a bajt. Csak annyit mondtam neki, hogy mostantól minden rendben lesz. Mivelhogy került egy szenvedély a húgomnak is, amit te finanszírozhatsz, immár nem fog kívülről gyötörni a lelkiismereted, mert megvásároltad az ő hallgatását. Az egyik szobában főzheted a sört, a másikban pedig felszerelhetsz egy pálinkafőzőt. És ha netán majd szólna valamit a feleséged, majd kerül számára is egy újabb értékes elfoglaltság, vagy hobbi, amit elnézhetsz neki cserében azért, hogy ő is elnézi neked a te bűneidet. Így mindenki boldog lesz. És ha valaki által szól majd az Isten, hogy baj közeleg, majd megbeszélitek, hogy vele van a baj, mert ítélkezik.
Szinte testi fájdalmat okoz az emberek képmutatása, és a saját gyávaságom, mert tudom, hogy ha nem történik az, ami történt, én sem beszélnék így a bűn mélységeiről, és a városunkat uraló okkultizmusról, amely sorra szedi áldozatait, miközben mindenki értetlenkedve bámul ki a fejéből, és eljátssza, hogy mélységesen együttérez az áldozat családjával.
Viszont mivelhogy megtörtént, és egy családtagom szinte életét vesztette, felteszem a kérdést, hogy még meddig? Még meddig szerepelünk? Még meddig mutatunk valótlan képet az elhibázott, bűnök által velejéig fertőzött életünkről? Még meddig menetelünk mosolyogva a teljes ellélektelenedés, a zombivá válás útján? Még meddig óvatoskodunk? Még meddig kurválkodunk? Még meddig akarunk Istenhez is tartozni, és az ördöghöz is? Még meddig fáradozunk azon, hogy e kettőt kibékítsük egymással? Még meddig gyilkoljuk egymást a képmutatással, a hazug mosolyokkal, ölelésekkel, érzelgős szavakkal? Még meddig tesszük hazuggá azt, aki féltőn figyelmeztet arra, hogy ha nem vetjük ki a bűnt az életünkből, teljesen eltorzul, és kárba vész a lelkünk?
A húgomnak talán már nem fáj annyira a giccs, és ez a lélekgyilkos képmutatás, mert be van gyógyszerezve, és ‘nagyon jól van’. Megy tovább az automatára állított mosoly., a ‘szia, hogy vagy, nagyon jól’. És mennek tovább a rothadást és a lelki romlást leplező baráti ölelkezések.
De te, aki még nem kell pszichiátriai szereket, vagy más kábítószereket használj, meg akarod-e várni, hogy oda kerülj a bűnök, a képmutatás, és a hazug megoldások miatt, ahova a húgaim kerültek?
Mivé lettél ember, akit a teremtés koronájának szánt az Isten? Még meddig köpködöd a keresztet? Még meddig gyalázkodsz? Még meddig próbálod azt bizonygatni, hogy hazudik az Ég és a Föld Teremtője? Az arcodon maszkkal, a véredben különböző kémiai szerekkel, a lelkedben félelmekkel, gyűlölettel, szívedben istentelenséggel még meddig mondogatod, hogy ‘köszi szépen, nagyon jól’?
Bizony mondom, hogy nem a bűn öli meg az embert, hanem a tagadás, a hárítás és a képmutatás.
Ismételten figyelmeztetek mindenkit, hogy aki továbbra is a tagadás, a hárítás és a képmutatás mellett dönt, az a romlást és a halált választotta, és nem fogja tudni elkerülni a közelgő ítéletet. Aki nem tudja, milyen adósságokat halmozott, ami miatt romokban van az élete, és szenved, kérjen látást Istentől, és megkapja. Ha pedig belátásra jut és őszinte bűnbánatra, nem csak a látást kapja meg, hanem a bűnbocsánat, és a feloldozás ajándékát is. Mert noha a törvény szerint mindenkinek el kell vesznie, aki a bűn mellett dönt, a kegyelem törvénye szerint Isten mindenkinek megbocsájt, aki őszintén belátja, hogy a saját feje és az emberek követése a gyötrelembe és a halálba viszi őt, és vágyik arra, hogy mostantól Isten életet adó szavára, és oltalmára bízza életét.
Ahogy meg van írva, Ő nem leli örömét a bűnösök halálában. Nem azért figyelmeztet, mert folyton fenyegetni akar, hanem azért, mert látja, mi van előttünk, milyen irányba visznek a titkos bűneink, amelyeket emberi jótéteményekkel, és kedvességgel leplezünk.
Isten mutatott egy képet, amelyben egy helyi zenekar megfogadott hangosítónak, de amikor megláttam, hogy miről fognak énekelni, visszautasítottam az ajánlatot. Megjelöltem néhány dolgot, a dalszövegekben, amely Istent és az életet káromolja, és amely elfordítja a rajongók szívét Istentől. Amikor a bemondó kezébe vette a lapot, amelyen a szöveg volt, azt kérdezte, hol van ebben az istenkáromlás. Ezáltal azt mutatta a Magasságos Isten, hogy annyira meg van romolva a szívünk, hogy már fel sem tűnik nekünk, hogy az élet ellen beszélünk és énekelünk. És ez érvényes a jóléti társadalomban a legtöbb emberre. Annyira meggazdagodtunk, és hozzászoktunk az istentelenséghez, hogy már észre sem vesszük, hogy szinte minden cselekedetünkkel, minden szavunkkal az életet, és annak Teremtőjét káromoljuk. Így nem is érthetjük, mi okozza a bajt. Ezért ahhoz, hogy valaki valódi szabadulást nyerjen, szükséges, hogy jobban ragaszkodjon Isten szavához, mint bármi máshoz a világon. Főképp ebben a velejéig romlott, nyugati társadalomban, ahol mindent a testiség és az érzékiség irányít, és ahol megszokottá, normálissá vált a bűn, ami a kárhozatba visz.
Az előző fejezetekben is szóltam arról, hogy azért nem vesszük komolyan Isten figyelmeztetéseit, mert nem fogjuk fel, hogy a bűn jelentése életellenesség. Ebből az következik, hogy ha bűn van a szívünkben, az bennünket nem az élet irányába visz, hanem a romlásba és a halálba. És nem létezik, soha nem is létezett olyan emberi módszer, találmány, vagy ideológia, amely képes lenne megállítani azt a romlást és azt a torzulást, amit a bűn okoz fokozatosan az ember lelkében, életében és környezetében. És itt kiemelném a fokozatosság fogalmát, ugyanis a fokozatosság az, ami miatt az emberek nem szereznek tudomást a bűnről, a probléma valódi okáról. A fokozatosság, a léptékesség az, aminek köszönhetően az emberek hozzászoknak az életellenességhez. Ez pont olyan, mint a szexben az előjáték. Ha a behatolás hirtelen történne, fájna, de az előjáték segít abban, hogy ne legyen fájdalmas. A nyugati szórakoztató ipar és a modern spiritualitás által a szívünk fel lett készítve a behatolásra, és szinte észrevétlenül váltunk a nyugatról beimportált életellenes tanok és szokások rabjaivá.
Azt kellene megértsük valahogy, hogy a bűn jelentése életellenesség. Ezért értelemszerűen, ha az ember minden figyelmeztetés ellenére a bűn mellett dönt, az élet ellenségévé válik, aminek következtében gyilkolni fogja saját magát és embertársait. Azáltal, hogy a bűn a lelkében marad, felhatalmazást ad annak, hogy pusztítsa a lelkét, és azáltal a közvetlen és a közvetett környezetét. Végül pedig fizikailag is megtörténik a gyilkosság, vagy az öngyilkosság, és azt követi a pokol, ahol a léleknek végig kell szenvednie a test rothadását. Ugyanis a bűnöktől meg nem tisztult lélek képtelen távozni a testből. Mivel nem ismerte meg Teremtője szavát, és egész életében a testtel és a testiekkel azonosult, nem tud elszakadni attól. Ekképp a testtel együtt ő is rothadni, azaz égni fog. Mint ahogy semmi sem vész el, csak átalakul, úgy a lélek, avagy a létezés tudat sem semmisül meg, csak átalakul: Jézus szavai szerint angyalivá, vagy ördögivé válik. Mennyeivé, vagy pokolivá annak függvényében, hogy miként döntött, amíg még volt teste és azáltal lehetősége a döntésre.
Bővebben erről: https://kialtoszo.hu/a-termodinamika-orvenye/
Ez most sokak számára ostobaságnak tűnhet, mint ahogy nekem is annak tűnt, amikor a bűneim rabja voltam, és nem ismertem az Élő Isten szavát. Azonban a test halála után azok számára, akik figyelmen kívül hagyták az Úristen figyelmeztetéseit, a pokol valóságos lesz, mint ahogy a mennyek országa is egy valóságos állapot azok számára, akik hallgattak Isten életre hívó szavára, amelyet Jézus által adott az embereknek.
A jóléti társadalom polgárai azért vannak óriási veszélyben, mert noha bűnben élnek, a média, és a hazug vallások által ki van oltva a bűntudatuk. Tehát a bűn, az életellenesség továbbra is ott van a lélekben, ami belülről kifelé pusztít, de nem szereznek tudomást róla. Ezért a bennük lévő bűn teljesen zavartalanul végzi a dolgát, míg végül annyira eltorzul a lélek, hogy már nem tudja életben tartani a testet. És amikor a test meghal, el sem tudja hagyni azt, mert egész életében azzal azonosult, más szóval testi volt.
Bővebben erről: https://kialtoszo.hu/mennybemenetel/
Isten szava szerint a pokol, annyira valóságos, mint a menny. Viszont mivelhogy már durván el vagyunk szakítva az igazságtól, Ő egyes személyeknek már itt a Földön megengedni, hogy betekintést nyerjenek a pokolba, hogy figyelmeztessék embertársaikat annak létezésére, hogy akik még menthetők, elkerülhessék a pokol kínjait.
E sorokkal én is féltőn figyelmeztetlek téged. Aki ismer, tudja, hogy én nem vallásba hívom az embereket, mert nekem sincs vallásom, hanem arra, hogy hívják segítségül az Úr Jézus nevét, ismerjék meg az Ő beszédét, és fohászkodjanak az Élő Istenhez, hogy nyissa meg szemeiket, hogy megláthassák, milyen bűnök vannak a szívükben, amelyek lassan de biztosan legyilkolják őket és az ő környezetüket, és amelyektől, ha meg nem szabadulnak, a kárhozatba taszítják őket. Higgyétek el, hogy a pokol nem egy olyan hely, amilyennek a filmekben és a poénokban prezentálják, ahol a régi cimborák találkoznak egymással és továbbra is azt csinálnak, amit akarnak. Jézus nem hiába nevezi a poklot a gyehenna tüzének, vagy kénkővel égő tüzes tónak.
Ha beírjátok a youtube keresőbe, a ‘hell testimony jesus’ szavakat, rengeteg olyan bizonyságot találtok, amely beszámol azokról a borzalmakról, amibe betekintést nyertek bizonyos személyek a klinikai halál állapotában. Meggyőződésem, hogy bár az is borzalmas volt, amit a húgom látott, amikor megkísérelte eldobni az életét, az még nem a pokol volt, hanem csupán egy pokol közeli hely, amibe én is betekintést nyertem, amikor a Magasságos Isten álomban megmutatta, milyen állapotba fog kerülni a húgom a bűnnek és annak a szellemiségnek köszönhetően, amelyet a testvérén és a férjén keresztül beengedett az életébe.
Ebben a videóban láthatod, hogy milyen a pokol egy, bűnök által megkötözött, lélek számára, amikor még testben van. Viszont, hogy mit jelent a pokol, miután a test elvétetik, azt az ember el sem tudja képzelni.
https://youtu.be/Yg2ukhc5a68
A törvények és a parancsolatok, mint tudjuk, senkit sem képesek megmenteni a kárhozattól. Mindazonáltal nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy az ember meglássa, milyen bűnök vannak az ő szívében, amelyek lassan de biztosan felemésztik az ő lelkét, az öngyilkosság és a gyilkosság felé taszítva őt.
Ez az írás segíthet a bűn felismerésében, viszont az azoktól való szabadulást, csak Jézus Krisztus adhatja meg neked, mert ahogy megmondatott, Ő nem csak a halált győzte le, hanem a bűn erejét is, mert neki minden hatalom megadatott az Égben, a Földön és a Föld alatt egyaránt, és mindenki, aki segítségül hívja az Ő nevét, megmenekül. https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Ha valaki a mellékelt írásból még mindig nem értené meg, mi a bűn, ami minden fájdalom, betegség és szenvedés okozója, jegyezze meg ezt: Amikor az ember Isten szava helyett saját magában, saját értelmében, vagy más emberek szavában bízik, szabad utat enged minden bűnnek, amelyek lassan, de biztosan átveszik az élete felett az irányítást, míg végül teljesen leuralják, és elpusztítják őt.
Kérj látást, és megadatik!
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsolt 139:23
Jézus Krisztus szavai szerint van bűn, és van ítélet, ami a bűn következménye, de az alázatos szívűek számára még elérhető az életet adó igazság.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (szavában).
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Jn 3:16-21
Árulás
Még mielőtt elmondanám, mi köze van a homoszexualitásnak ehhez a családi tragédiához, fontos szólnom egy másik kényelmetlen dologról, ami segíthet megérteni, hogy a húgom és családja miért nem szívlelték meg azt a néhány figyelmeztetést, amelyet a Mindenható Isten adott általam.
Volt egy barátom, akivel éveken keresztül együtt haladtunk a hit útján, akivel együtt tapasztalhattuk Isten dicsőségét, féltő szeretetét, és szabadítását, amellyel a megtört szívűek segítségére sietett. Sokáig együtt olvastuk az evangéliumot, és együtt fürdőzhettünk azokban a kijelentésekben, amelyek által a Kiáltó Szó hallgatói közül sokan hitre jutottak. Ez a barátom több, mint egy éve, engedve bizonyos kívülről jövő kísértéseknek, úgy döntött, hogy ‘elfordul, elszakad’ tőlem, és másképp folytatja a hit útját. Mivel nekem nem volt célom, hogy magamhoz láncoljam őt, vagy bárki mást, az elején szinte még örültem is, hogy talán nagyobb feladatra hívja az Úristen, mint amit együtt végezhettünk. Mint tudjuk, Pál apostol sem maradt Péterékkel, amikor megkapta az elhívást az Úr Jézustól, hanem útnak indult, és a pogányok között hirdette Jézus Krisztus örömhírét. Viszont a barátommal nem ez történt, hanem az, hogy elveszítve azt a lelkesedést, amivel az elején beszélt, elhallgatott, és abbahagyta azt a munkát, amire elhívást kapott. Az elvonulása után már nem talált közöttünk a szó, főképp miután úgy kezdett beszélni mint az ezoterikus tanokat követő húgom. Amikor arról beszélt, hogy minden relatív, és hogy így is lehet értelmezni Isten szavait, meg úgy is, azt éreztem, hogy a kőszikla, ami Jézus beszéde, elmozdult a helyéről, és az igazság átment a lélekből az agyba.
Mint korábban is említettem, a tragédiát megelőző időszakban én egyáltalán nem jártam a sógoromékhoz. Főképp, miután tudomásul vettem, hogy őket nem érdekli, amit az Élő Isten szól általam. Viszont, mint családi barát, az én barátom gyakori vendég volt az ő házukban. Mivel korábban is jó kapcsolatot ápolt az én földi családommal, nem volt meglepő, hogy szívesen látott vendég volt az ő házukban. Viszont az kissé mellbe vágott, amikor azt hallottam, hogy a sógorom nagyon örül annak, hogy a barátom teljesen meg van változva. Ráadásul jó irányba. E kijelentés miatt nem irigy voltam, hanem szomorú, mert a barátom nem csupán úgy beszélt, mint a modern spiritualitás tanait követő húgom, hanem már a sógorommal is egyetértésben volt, aki rossz néven vette Isten figyelmeztetését.
„Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?” Jn 5:44
Összegzem a dolgokat: Van egy sógor az én személyemben, aki néha elég kemény dolgokat mond Isten nevében, és „ítélkezik”, ahogy mondani szokás.. És van egy családi barát, aki szintén hisz Istenben, de nem ítélkezik, és aki nem mond semmi olyant, ami kimozdítaná őket a komfortzónából, aki meg van változva jó irányban, aki újból a régi.
Kérdés: Ha valaki rendszeresen beviszi az úgynevezett ‘jóistent’ a házba, és nem mond semmi olyant, ami nem tetszik a testi füleknek, mi oka lenne a család fejének arra, hogy egyáltalán megszívlelje azt, amit egy másik személy szól az Úristen nevében, aki arra figyelmezteti őt, hogy ha továbbra is hátat fordít az Élő Istennek és az Ő szavának, elkerülhetetlenné válik a fájdalom.
Válasz: Semmi.
Tudom magamról, hisz az én testi emberem, ahogy Pál apostol mondja, semmiben sem különbözik az ő testi emberüktől, akit ők szolgálnak. És a testi embernek nincs szüksége egy olyan Istenre, akinek törvényei vannak, és aki arra figyelmeztet, hogy amennyiben megmaradunk a bűnben, és nem ismerjük meg az Ő életre hívó szavát, elhordozhatatlan fájdalmakat hozunk magunkra.
Tehát minél szimpatikusabb volt sógorom számára az én barátom, akivel úgy lehetett barátkozni, mint régen, annál gonoszabbá váltam én azon szavak miatt, amelyeket szóltam. Ezáltal pedig Az vált gonosszá az ő szemükben az, Aki azokat a figyelmeztető szavakat a szívemre helyezte, és aki szólt általam.
Ezt mondta az Úristen Sámuel prófétának, miután ő elpanaszolta, hogy a nép királyt akar magának:
„…Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.” 1Sam 8:7
Ez történt ebben az esetben is. Nem kellett az Élő Isten szava, ami által elkerülhették volna a bajt. Inkább választották a ‘jóistent’, aki nem mond semmi olyant, ami kellemetlen lehet a testi füleknek, és aki nem ítélkezik.
És hogy nyilvánvalóvá legyen, Ki az, Aki őket figyelmeztette a közelgő veszedelemre, elmondom, hogy korábban, épp ez a családi barát által kapták azokat a képeket, amelyek megmutatták, mi fog történni a húgommal, amennyiben ezen az úton mennek tovább, és elutasítják Istent:
Az álomban a barátom azt látta, hogy az ikrek egy omladozó épület tetején állnak egymás mellett, és a családanya rémülten sikoltva lezuhan az épületről. Az ikertestvére pedig hideg tekintettel végignézte anélkül, hogy bármit is tett volna, mint ahogy a látszat ellenére a valóságban is történt. Akkoriban, amikor ezt az álmot kapta a barátom, valószínűleg ő sem volt annyira szimpatikus, mint most, mert nem azt mondta, amit hallani akartak, hanem azt, amit az Ég és a Föld Teremtője mutatott neki. Tehát az Úristen látta, mi történik az ikrek között, és már jó időben próbálta figyelmeztetni őket arra, hogy ez az út hova vezet, de nem volt aki meghallja a figyelmeztetést.
Ezt a figyelmeztetést erősítette meg az álmom és az unokahúgom álma, amelyben egy hatalmas tűzgolyót láttam közeledni, és láttam, hogy az ikrek alusznak, és próbáltam őket felkölteni.
Hasonló dolog történt egy másik férfi esetében, akiről Isten megmutatta, hogy milyen irányba tart az élete. Emlékszem, hogy amikor felhívtam, sírva mondtam el neki, amit Isten mutatott. Érdekes módon ezzel a személlyel is sok időt töltött az én hitehagyott barátom, és tőle is azt hallottam, hogy jókat beszélgettek együtt, ami valójában csak arra volt jó, hogy félre lehetett tenni Isten kemény figyelmeztetését. Emiatt ott is olyan dolgok történtek, aminek eredményeképpen ez a férfi súlyos szívproblémával hirtelen kórházba került.
Ez történik, amikor nem élünk, hanem visszaélünk a Mindenható Isten kegyelmével és türelmével, és amikor az Ő féltő figyelmeztetését olyan szavakra cseréljük, amelyek nem sértik a mi testi füleinket, és nem okoznak megütközést a bűnös szívünknek.
Bár fáj, hogy ilyen dolgokról kell beszámoljak, az Úristen nem engedi, hogy neheztelést érezzek a történetek szereplőivel szemben. Hogy miért? Azért mert tisztán láthatom, hogy simán lehetett volna fordítva is a szereposztás, miszerint én vagyok a történet valamely szereplője, és valaki más írja meg ezeket a dolgokat az alázatos szívűek okulására. Hisz, mint ahogy az előzőekben írhattam róla, nem vagyok különb senkinél, sem érdemesebb Isten kegyelmére, féltő szeretetére, mert a bűnökből és a tévelygésből, amik ilyen és ehhez hasonló tragédiákhoz vezetnek, bőségesen kivettem én is a részemet. Viszont most nekem épp ez a szereposztás jutott, és bár kínlódok magamban, és néha még Istennel is harcolok, hogy nem akarok tovább írni, kívánom hűséggel elvégezni ezt a feladatot. És teszem ezt azzal az őszinte reménységgel, hogy azáltal – ha a földi családom nem is – némelyek az olvasók közül esélyt kapnak arra, hogy magukra ismerve, őszinte, bűnbánó szívvel Istenhez fordulnak, hogy elkerülhessék a közelgő ítéletet. Azt az ítéletet, amely bemegy, és pusztítani fog minden házban, ahol a szemöldökfa, és a két ajtófélfa nincs megkenve a bárány vérével. (Ennek jelentése az első részben. https://is.gd/jGTDVo )
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megkérjek minden olvasót, akiknek hasznára és épülésére vált ez az írás, hogy fohászkodjon az én földi családomért, hogy ha általam nem is, valaki más által Isten fel tudja puhítani a szívüket, hogy elkerülhető legyen a súlyosabb tragédia. Köszönöm!
Homoszexualitás
A fentiek alapján bárki megértheti, hogy Isten miért nem figyelmeztet, mielőtt bekövetkezne a tragédia, amely sok esetben visszafordíthatatlan károkat és veszteségeket okoz egy család életében. Ő azért nem figyelmeztet, mert ahogy Ézsaiás próféta mondotta, szemeink vannak, de nem látunk, füleink vannak, de nem hallunk, és már annyira meg van keményedve a szívünk, hogy ha hallanánk, és látnánk, akkor sem értenénk meg Isten figyelmeztetését.
És most elmondom, hogy mi a legszörnyűbb felismerés, amit kaptam, e családi tragédiával kapcsolatosan. Az, drága olvasók, hogy a gyergyói polgárok nagy része, főképp a vallásos emberek, az Élő Istennel szembeni alázat és az igazságszeretet tekintetében sokkal rosszabb helyzetben van, mint a szóban forgó család. Bármilyen furcsán hangzik, el kell mondanom, hogy a sógorom és a húgom a mai átlaghoz képest nagyon is alázatosak. Tudom biztosra, hogy nálamnál jóval alázatosabbak. És meggyőződésem, hogy ha én lettem volna az ő helyükben, én még kevésbé hallgattam volna egy szektavezérnek gúnyolt karakter szavaira. Ismerve egykori önmagamat, van egy olyan gyanúm, hogy ha nem én lennék az, akit évek óta formál, és tanít a Mindenható Isten, és aki most megírja ezt a történetet, a leghalványabb esélyem se lenne arra, hogy a lelkem megmeneküljön.
Tehát, amennyiben ennek a szörnyű dolognak azért kellett megtörténnie, mert a húgom és a kedves férje Isten előtt büszkék, kevélyek, felfuvalkodottak, keményszívűek, szelídség és alázat nélkül valók, akkor el kell mondanom, hogy tapasztalatom szerint a legtöbb hirtelen meggazdagodott gyergyói ember Istennel szemben sokkal büszkébb, sokkal kevélyebb, sokkal felfuvalkodottabb, sokkal keményszívűbb és sokkal kevésbé szelíd és alázatos, mint ők. Ők legalább alkalomadtán meghallgatták azokat a dicsőséges történeteket, amelyeket Istenről szólhattam nekik. Sőt, még az öngyilkossági kísérlet előtt is meghallgatták, amit mondhattam a mi Atyánk gyönyörűséges tervéről, de mivel akkor még mással volt telve a szívük, nem tudták befogadni azt.
És most gondoljunk bele abba, hogy ha ők ennyire nem tudtak figyelni az Úr féltő figyelmeztetésére, és ennyire hiábavaló volt az Ő fáradozása, hogy megóvja őket a közelgő veszedelemtől, akkor mekkora az esélyük azoknak a modern uniós polgároknak, akik mára teljes mértékben az anyagiakkal és a testiekkel azonosultak, és akik az ébrenlétük nagy részét a test jólétének megteremtésével töltik, miközben spiritualitás címszó alatt a lelki békességet is testi módon akarják megszerezni? Ha az én földi családtagjaimnak, akikről bátran ki merem jelenteni, hogy jóval alázatosabbak, mint a mai átlag, nem használt semmit az Istentől jövő figyelmeztetés, akkor mi értelme lenne figyelmeztetni azokat, akikből az alázat és a szelídség nyomát is kiirtotta ez a nyugatról beáramló, materialista, Isten szavát tagadó, lélekgyilkos szellemiség, amely mára teljesen leuralta a legtöbb székely ember lelkét? Ha ők ennyi figyelmeztetést kaptak embertársaikon keresztül, egészségi problémák által, személyes álmokon keresztül, a gyermekük álmai, szavai és betegsége által, és nem ért semmit, mekkora az esélye a többségnek arra, hogy észre vegye, és megszívlelje azokat a jelzéseket, amelyek rendszerint minden embernek megadatnak, mielőtt bekövetkezne a tragédia? És ha ők, akikről én, mint Isten szavában hívő ember, azt mondom, hogy alázatosabbak mint a nagy többség, még ennyi figyelmeztetés, és ennyi fájdalom után is megtagadják Isten szavát, és azt a szellemiséget választják, amely szinte megölte a családanyát, mekkora az esélyük a megmenekülésre azoknak, akikben még annyi alázat sincs, mint bennük?
Ezek nagyon ijesztő és félelmetes kérdések, amelyek maguk után vonnak egy újabb kérdést: Mi az oka annak, hogy a modern ember ennyire gyűlöli Teremtője féltő figyelmeztetését, életre hívó szavát? És itt jön be a képbe a homoszexualitás.
Nemrégiben egy barátommal beszéltem a Mindenható Isten dicsőséges dolgairól, aki megkérdezte, hogy mit láttam álomban. Én pedig elmondtam neki az álmot: Egy szórakozóhelyen voltam, amiről kiderült, hogy buzibár, és ahol mindenki az ellenségem volt. Az ott szórakozó emberek, a homoszexuálisok, a transzvesztiták, és a perverzek egyre erősebben támadtak, a képembe ordítoztak, kifejezve ellenszenvüket az én személyem iránt. És ekkor belépett a bárba a barátom és a zenekar többi tagja, akikkel zenél. Olyan volt, mintha fellépésre készültek volna ezen a helyen. És itt véget is ért az álom. Erre a barátom azt kérdezte, hogy nem érti, mit kerestek ők a buzibárban. Én pedig elmondtam neki, hogy mostanig én sem gondolkodtam rajta, de most hogy rákérdeztél, Isten eszembe juttatja azokat a megértéseket, amelyeket nemrégiben kaptam a homoszexualitásról. ( https://is.gd/1L9lqB )
Mit jelent az a szó, hogy homoszexuális? Szemmel látható, hogy ez a szó két másik szóból van létrehozva: a homogén és a szexuális szavakból. A homogén jelentése: azonos elemekből, részekből álló, egységes, más szóval azonos nemű. A szexuális szó pedig a testi, nemi vonzódást jelenti. Aki például aszexuális, az nem érez testi/szexuális vonzódást mások iránt. Jézus Krisztus, mivel tökéletes ember volt, nem érzett nemi vonzódást. Ezért embertársaiban nem a férfit látta, és nem a nőt, hanem a férfi, illetve női testbe bezárt gyermeket, az angyalt. Érintőlegesen beszélt is erről a dologról. Akit érdekel, elolvashatja ezeken a helyeken: Mt 19:12, Mt 22:30, Gal 3:28. Csak zárójelben mondom, hogy az úgynevezett tudomány állításaival ellentétben nem betegség az, ha valaki nem érez testi, illetve szexuális vonzódást más emberek iránt. Sőt az volna a földi élet rendje, hogy a test halála előtt a szexualitás teljesen elmúljon, különben a lélek nem szakadhat el a testtől, és nem léphet be Isten országába. De mivelhogy ez az elbukott világ teljes mértékben a testiségre és az érzékiségre épül, a mai ember számára ez ostobaság. Ezért még inkább igaz Jézus azon kijelentése, hogy a többség egyszerűen képtelen megtalálni az élet keskeny ösvényét, és elvesz. (Mt 7:13)
Egy személy tehát akkor homoszexuális, ha az ő érzelmi és szexuális vonzódása a vele azonos neműek felé irányul. Ha egy férfi homoszexuális, akkor az ő vonzódása nyilvánvalóan a férfiak felé irányul, mert a férfiak azok, akik vele azonos neműek (homogének). És magától értetődően a férfiak közül is azokhoz vonzódik jobban, akik leginkább megfelelnek az ő ízlésének.
És ezen a ponton feltevődik egy nagyon érdekes kérdés: Egy férfi számára ki az, aki még inkább azonos, még inkább homogén vele, mint egy másik férfi? Vagy pedig egy nő számára ki az, aki még inkább azonos vele, még inkább homogén, mint egy másik nő? Talán kitaláltad. Ő maga!
Ki az a személy, aki leginkább azonos velem? Egy másik férfi? Nem, hanem én magam. Ki az a személy, aki leginkább azonos veled? Egy másik férfi, egy másik nő? Nem, hanem te magad.
És ezen a ponton visszakanyarodtunk az ezotériához, a modern spiritualitáshoz, az ördög teológiájához, aki azt tanítja az áldozatainak, hogy legyenek önazonosak. Avagy legyenek azonosak saját magukkal. Más szóval szeressék önmagukat, bocsássanak meg önmaguknak, tegyenek önmagukért, fejlesszék önmagukat, imádják önmagukat, fejezzék ki önmagukat stb. És ezek a tanok nagyon jól hangzanak, de csak a testnek. Sajnos csak kevesen értették meg, hogy épp ezekkel a tanokkal szakítja el magát Istentől az ember.
Tehát miből ered a homoszexualitás, a velem azonos neműek iránti vonzódás? Hát az önszeretetből, mert én vagyok az, aki a leginkább azonos, avagy homogén velem. Ebből pedig mi következik? Az, hogy ha testileg nem is, a lelke mélyén mindenki homoszexuális, aki elhitte az ördög tanait, miszerint, az a legnagyobb probléma ebben a világban, hogy az ember nem szereti önmagát. Ezért az a mi legfőbb célunk, hogy szeressük önmagunkat, és azáltal majd másokat is szeretni fogunk. És ez pontosan annak az ellentéte, amit Krisztus mondott, és mutatott. Következésképp az Antikrisztus az, aki önszeretővé, önimádóvá és öngyilkossá teszi az embereket a fülnek tetsző tanaival. De csak azokkal tudja ezt megcsinálni, akik a bűneikből származó békétlenséget az ő módszereivel akarják feloldani ahelyett, hogy az Élő Istenhez fordulnának bűnbocsánatért. Tehát a Szodomában és Gomorában, és a modern világban oly népszerű homoszexualitás, valójában nem más, mint Ádám lázadásának és önszeretetének megtestesülése és végterméke, a lélek, pokol előtti utolsó stádiuma.
ÖNISMERET ⟹ ÖNSZERETET ⟹ ÖNAZONOSSÁG ⟹ ÖNBIZALOM ⟹ ÖNKIELÉGÍTÉS ⟹ ÖNFEJLESZTÉS ⟹ ÖNÉRTÉKELÉS ⟹ ÖNIGAZULTSÁG ⟹ ÖNELÉGÜLTSÉG ⟹ ÖNIMÁDAT ⟹ ÖNMEGBOCSÁTÁS ⟹ ÖNZŐSÉG ⟹ ÖNMEGVALÓSÍTÁS ⟹ ÖNMEGVÁLTÁS ⟹ ÖNKIFEJEZÉS ⟹ ezek egyenes következménye pedig az ÖNGYILKOSSÁG.
És ezennel megkaptuk a választ arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a modern ember ennyire gyűlöli Teremtője féltő figyelmeztetését, életre hívó szavát. Egy szóban az ÖNSZERETET. Az önszeretet miatt nem tudják az emberek meghallani Isten féltő figyelmeztetését, életre hívó szavát. Ez választotta el Ádámot, az első embert is a Teremtőjétől, és emiatt vesznek kárba ma is tömegesével a lelkek.
„Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, (Jel 13,6) Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. (3Móz 17,11) Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. (4Móz 14,24.30) Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És az ilyeneket kerüld.” 2Tim 3.2
Az az ember, aki engedi magát szeretni a Mindenható Isten, az Ég és a Föld Teremtője által, nem szorul rá, hogy önmagát szeresse. Neki csak annyi a dolga, hogy Teremtőjének engedelmeskedjen, Hozzá hű legyen, és az embertársait szeresse. Avagy etesse őket azzal a szeretettel, azzal a szerrel, amit a Magasságos Isten ad neki, pontosan úgy, ahogy azt Ő Jézus Krisztus személyében megmutatta az embereknek. És aki azt teszi, Jézus szavai szerint, nem hal meg soha, és ha a teste meghal is, ő örökkön élni fog.
Befejezés
Ebben a részben a következőket láthattuk:
- Minden nyomorúság forrása a hitetlenség, de valójában nem is a hit hiánya okozza a legnagyobb baj, hanem a hitünk irányultsága, és az, hogy hitetlenségünkért tudatlanul, a hit ajándékozóját, Istent vádoljuk.
- Lehetetlen nem hinni: A mennyek országához hitre van szükség, de hit nélkül a poklot sem lehet meglátni.
- Ha a hit hiányából fakadó békétlenséget testi örömökkel, szenvedélyekkel akarjuk pótolni, azzal elindulunk a halál és a kárhozat útján.
- Mivel az ember nem akar szembesülni azzal, hogy a bűn jelentése életellenesség, és nem tudja, mi számít bűnnek, addig halmozza a bűnöket, amíg azok felemésztik az ő lelkét, és elpusztítják őt és az ő környezetét. (Arról, hogy mi a bűn, a hatodik fejezetben olvashatsz: https://is.gd/a4Bg2U )
- Akinek fontosabb az emberek dicsérete, mint Isten dicsérete, ami a lelki béke, elfordult az igazi hittől, és a hazug tanok, a testi örömök által kínált hamis békét választotta. (Jn 5:44)
- A hittől való elfordulás áruláshoz, Istennel szembeni paráznasághoz és langyossághoz vezet, amivel ismételten veszélybe sodorjuk a saját lelkünket, és szeretteink életét, mert az ő szemükben is hazuggá tesszük Isten életet adó szavát. (Mt 12:45, Jel 3:16)
- Mielőtt bekövetkezne a tragédia, Isten sokféleképpen figyelmezteti az embert, de az önszeretet és a vele szembeni büszkeség miatt, nem vesszük észre, vagy nem szívleljük meg az Ő szavát. Ezért elkerülhetetlenné válik a tragédia. (Jób 33:14)
- A homoszexualitás az önszeretetből származik. A lelkében mindenki homoszexuális, avagy a vele ‘azonos neműeket’, azonos gondolkodásúakat, és legfőképp önmagát szereti, ami szöges ellentéte annak a szeretetnek, amit Krisztus megmutatott. Tehát az Antikrisztustól való. És az önszeretet az, ami felfuvalkodottá és kevélyé tesz bennünket úgy Teremtőnkkel, mint embertársainkkal szemben.
- A média és a modern spiritualitás által megfertőzött ember az önszeretet rabja, aki alázat és szelídség hiányában egyszerűen képtelen elfogadni az Élő Isten tanácsát, ami megmenthetné az ő életét és az ő lelkét. (Mt 11:29)
- Az önszeretet pedig önigazultságot okoz, aminek eredményeképpen az ember túlságosan sokra becsüli a saját értelmét, és a vele egyetértő emberek véleményét, ami által elszakítja magát Istentől. A próféta pedig azt mondja, hogy átkozott az az ember aki elfordulva Teremtője szavától, emberi értelemben bízik, és emberi erőre támaszkodik. (Jer 17:5) Aki pedig saját döntése és akarata szerint átkot vesz magára, elutasította Isten áldását, és ítélet alatt van.
„Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre. Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt; hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki. Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban. A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke. A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza. Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak. Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét, aztán megkönyörül rajta és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz. Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását, az embereknek énekelve mondja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem. Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel, hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa. Ügyelj, EMBER, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben! Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked! Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.” Jób 33:14-33
„Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az ÚR. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az ÚR maga mondja ezt.” Ézs 1:18
„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága…” 5Moz 30:19
Egy hangfelvétel a hitetlenség okáról a 11. rész margójára:
https://youtu.be/APNwenr5dYo
Egyelőre felfüggesztem a történet írását, és maradok jó reménységgel, hogy ezen dolgok megírása nem volt hiábavaló. Fohászkodom, és bízom abban, hogy nem egy nagyobb tragédiába torkolló befejezése lesz ennek a történetnek, mint ahogy az unokahúgom ajkai által figyelmeztet Isten lelke, hanem egy dicsőséges szabadulás fog történni, amelyről örömmel és hálával teli szívvel, hitelesen beszámolhatnak a történet szereplői.
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás
megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel,
hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy
nem az én családom az egyedüli család, és nem az én
szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol
meggyökerezett, és folyamatosan pusztít a bűn és az ezotéria.
Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden
figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni,
olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a
Baál és Jézabel prófétáinak sorsa. A Jelenések könyvének 2.
részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, mi vár azokra,
akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket,
akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! (Mt 10:8)
Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x
Negyedik rész: https://is.gd/rpqezt
Ötödik rész: https://is.gd/a6hK0B
Hatodik rész: https://is.gd/a4Bg2U
Hetedik rész: https://is.gd/WI76O8
Nyolcadik rész: https://is.gd/qWiVDP
Kilencedik rész. https://is.gd/G65asD
Tizedik rész: https://is.gd/edIVuj