Ha tudnád, hogy minden bűn súlya, amit valaha elkövettél Isten és az emberek ellen, a gyermekedre kerül, érdekelne-e annak lehetősége, hogy törvényesen örökre megszabadulj a bűneidtől, még mielőtt azok rátevődnek a gyermekedre?
Ha pedig nem érdekel, elmondhatod-e magadról, hogy szereted a gyerekedet?
A gyermek a felnőtt lelkének kivetülése, és annak egészségi állapotát tükrözi. És igen, ahogy a Bibliában meg van írva, a bűnök áttevődnek a szülőről a gyermekre.
Tehát, akinek van gyermeke, a saját szemeivel láthatja, milyen állapotban van a lelke. Akinek nincs gyermeke, az még inkább rászorul arra, hogy a Mindenható Isten megmutassa neki, mennyire egészséges az ő lelke.
Aki nem kéri, hogy az Úristen megvizsgálja az ő lelkét, úgy teszi rá gyermekére a bűnei terhét, és úgy gyilkolja a saját lelkét, hogy nem is tud róla. Ekképp a legtöbben nem tudják, mit visznek magukkal, ha eljön számukra az utolsó óra, amely Jézus szavai szerint úgy érkezik, mint éjjel a tolvaj.
Te e sorok által kaptál egy újabb lehetőséget arra, hogy megszabadulj minden bűntől, ami a gyermekedet és a lelkedet terheli. Viszont ha nem kéred, Isten nem fogja rád kényszeríteni a terhektől való szabadulás lehetőségét. Így a lelkedben felhalmozott vétkek, életellenességek addig rombolják az életedet, amíg nem marad semmi belőle.
„Kérjetek (látást), és adatik nektek. Zörgessetek, és megnyittatik. Keressetek, és találtok. Boldogok, akik éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert Isten megadja nekik azt, és az igazság szabaddá teszi őket.
Jézus Krisztus
A tízparancsolat, amit úgy neveznek, hogy morális törvény, segít meglátni, milyen terheket tettél rá a lelkedre és a gyermekedre:
Az első parancsolat azt mondja, ne legyenek idegen isteneink. Mi pedig olyan istent hozunk létre a saját agyunkban, amilyent épp akarunk. Importálunk magunknak isteneket Indiából, Tibetből, Amerikából, az internetről és a templomból. Majd ízlés és igény szerint keverjük őket, hogy abból mindig egy olyan istenkép jöjjön ki, amely teljes egyetértésben van, a mi elbukott emberi gondolkodásunkkal és testi kívánságainkkal. Viszont erre az állandóan változó, testi igényeinkhez idomuló istenképre az Úristen nem adhatja áldását. Ha megtenné, azzal a mi erkölcsi hanyatlásunkat segítené, és a lelkünket gyilkolná.
Második parancsolat, amit kidobott a katolikus vallás (és a tizedik parancsolatot ketté osztotta, hogy meglegyen a tíz): Ne csinálj magadnak faragott képeket sem az égiek, sem a földiek, sem a vízben sem a föld alatt valók hasonlatosságára, és ne tiszted azokat, mert Isten nem hagyja büntetés nélkül a bálványimádást. Erre mi mit teszünk? Faragott képeket csinálunk magunknak, felszenteljük azokat, és azok előtt tisztelgünk. Ráadásul olyan istentiszteletekre járunk, ahol mindezt Isten és Jézus nevében cselekszik a vezetők, és az ő követőik. Ezen kívül tiszteljük, és dicsőítjük kezeink minden alkotását, a technika vívmányait, eltorzult emberi gondolkodásunk találmányait. És még a gyógyulásunkat is kezeink csinálmányaitól reméljük, azzal érvelve, hogy a tudósokat is Isten teremtette.
De az emberi kéz alkotása jó esetben is csak ideig-óráig tartó Testi örömöt adhat. Lelki békét semmikképp. A legelemibb logika szerint is megérthetné bárki, hogy mivel a Lélek előbb volt, és több, mint a test, testi eszközökkel képtelenség lelki örömöt szerezni.
Aki ismeri az ószövetségi írásokat, tudja, hogy Isten még azt is megtiltotta, hogy az általa teremtett világot, a napot, a holdat és a csillagokat bálványozzuk, és tiszteljük a Teremtő helyett. Mi pedig ugyanúgy, mint ahogy a zsidók is tették a szomszédos népek szokásainak hatására, a napot és a holdat istenítjük, és a csillagok állása alapján akarjuk megfejteni földi küldetésünket. Sőt mi több, már ott tartunk, hogy egy általunk készített, néhány filléres műanyag darabka mondja meg, hogy egészségesek vagyunk-e vagy sem (COVID-teszt). És ez a fertelmesség teljes mértékben összeegyeztethető a vallások, emberek által gyártott istenképével, akiről azt mondják, hogy a feltétel nélküli szeretetet.
Mellesleg mit gondoltok, miért kapaszkodtunk bele ennyire a feltétel nélküli szeretet istenébe? Vajon nem azért, hogy azt csinálhassunk, amit akarunk, lehetőleg következmények nélkül? Láthatjuk, hogy bármennyire is ragaszkodunk ehhez az istenképhez, a bűnnek vannak következményei. Akkor is, ha ismerjük a Bibliát, akkor is, ha nem.
Harmadik parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd! Mi pedig naponta sokszor, teljesen fölöslegesen emlegetjük az Ő nevét, és az Ő egyszülöttjének nevét. Poénban, káromkodásban, pletykában, úton-útfélen. A szórakoztató ipar termékeiben a horror filmektől kezdve egész a testi élvezetek mennyországát kínáló pornóig. Nem tetszésünket is az Ő nevével fejezzük ki. Amikor szörnyülködünk, szintén az Ő nevét használjuk. De ha valaki arra használja az Ő nevét, hogy emlékeztessen az Ő törvényére, az ő parancsolatára, vagy hogy elmondja, mily nagy dolgot tett a Mindenható Isten az Ő életében, nem tetszik az. Az ilyen személyt ‘leszektásozzuk’, megdorgáljuk, azt mondjuk róla, hogy ítélkezik. Azzal vádoljuk, hogy rá akarja kényszeríteni másokra az ő hitét.
Miféle kereszténység az, ahol szégyellni kell Isten és Jézus Krisztus nevét, és az ő szavát? És vajon ki van hazugságban? Az, aki ismeri az Ő parancsolatait, és ragaszkodik azokhoz, vagy pedig az, akit irritál Teremtőjének neve és az Ő szava?
Negyedik parancsolat: Szombaton, a hetedik napon pihenj, csak Istennel légy. Mi pedig úgy döntöttük, hogy jó lesz nekünk a vasárnap is, amikor saját elképzeléseink szerint tiszteljük Istent a saját kezeink által faragott szobrok, és más élettelen tárgyak segítségével.
Így szól az ötödik parancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön.
Hogy szól az ördög ötödik parancsolata? Vádold atyádat és anyádat! Ródd fel nekik az ő gonoszságaikat, fejezd ki nekik nem tetszésedet az ő nevelési módszereikkel szemben még akkor is, ha te sokkal durvábban elbuktál, mint ők. Gyötörd őket, ha lehet, még több évtized múlva is, azok után, hogy épen és egészségesen kijöhettél a családi fészekből. Ha pedig továbbra sincs lelki békéd, meditálj, fejleszd magad, idézz szellemeket, ‘idegen istenekkel’ kommunikálj. És tedd ezt a spirituális fejlődés, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás nevében.
Láthatjátok, hogy ha lenne bennünk alázat Teremtőnkkel szemben, bármelyik parancsolat tudna szembesíteni a betegség, a nyomorúság és a lelki békétlenség okával. De mivelhogy az Úristen törvényeit figyelmen kívül hagyva a saját magunk istenei lettünk, nincs már egy biztos és állandó mércénk, ami szerint tisztán megláthatnánk, mi visz minket a feneketlen szakadék irányába. A média és a modern spiritualitás által megfertőzött csapongó érzelmi világunkhoz mérünk mindent, aminek állandó mércéje nincs. Így hánykolódunk az érzelgősség lélekgyilkos tengerében mindaddig, amíg egy fekete örvény elkap, és leránt a pokol fenekére.
Hatodik parancsolat: Ne ölj. Jézus pedig azt mondja, aki gyűlöli embertársát, már gyilkosságot követett el az ő szívében. Tehát ha nem lennének az idő és a tér korlátai, és mindenki azonnal azt cselekedné, ami megjelenik az ő tisztátalan szívében, talán már nem is létezne ember a Földön.
Hetedik parancsolat: Ne paráználkodj. Jézus pedig azt mondja, hogy ha valaki testi kívánsággal tekint egy másik emberre, már paráználkodott vele az ő szívében. Mi pedig azzal bújunk össze, akivel akarunk, úgy, ahogy akarunk, mert most már ‘egy szabadabb világban’ élünk. Ráadásul sok helyen épp Isten nevében teszik mindezt, mert egyes keleti ‘istenek’ tanai szerint, a szexualitás által érhetjük el a leghamarabb a megvilágosodást. A pápa pedig arról beszél, hogy a szex Isten ajándéka. Érdekes módon az Indiából Amerikába érkező guruk is ezekkel a tanokkal szereztek maguknak nagy rajongói tábort, és tettek szert hatalmas vagyonra. Nem is csoda, hogy ilyen nagy erőfeszítéseket tesznek a pedofília legalizálása érdekében.
Amilyen logika szerint a paráznaságot a megvilágosodás, avagy az isteni állapot elérésének eszközévé tettük, körülbelül olyan logika szerint gondolhatta Hitler, hogy a gyilkolással szolgálhatja leginkább az életet és az emberiséget.
Nyolcadik parancsolat: Ne lopj! Mivelhogy saját magunkat felemeltük, és saját magunkat szabaddá tettük Teremtőnk törvényeitől, saját magunk döntjük el azt is, hogy mi az, amit másoktól elvehetünk, önkényesen tulajdonjogot formálva olyan dolgok felett, amelyek ‘szerintünk’ a mi tulajdonaink. Tehát a saját magunk istenítésével a lopást is legalizálhatjuk, mert amint a Magasságos Istennek joga van arra, hogy életet adjon, és elvegye azt, úgy az a minimum, hogy a saját magát szerető, és istenítő ember azt vesz el embertársaitól és az élettől, amit akar.
Kilencedik parancsolat: Ne hazudj, avagy ne tegyél embertársaid ellen hamis tanúbizonyságot. Mi pedig már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha az ember őszinte, nem érvényesül ebben a világban. Tehát egyáltalán nem intelligens dolog az őszinteség. És semmikképp nem jövedelmező. A sikeres élethez szükség van a ravaszságra, és az úgynevezett kegyes hazugságra, ami segít abban, hogy nekünk több jusson, mint másnak.
Tizedik parancsolat: Ne kívánd felebarátod házát, feleségét, …és semmit, ami a te felebarátodé. Hogy miért? Azért, mert Jézus szavai szerint a Mindenható pontosan látja, mire van szükséged, és bőségesen megad mindent, amire igazán szükséged van, még mielőtt kérnéd tőle. Ezért légy elégedett azzal, amid van, és békességed lesz ezen a Földön. Mi pedig folyton megkívánjuk azt, ami a másé. Ekképp mit teszünk? Állandóan más-olunk. Nem is csoda, hogy nem maradt bennünk semmi eredetiség, ha folyton arra tekintünk, amit másnak adott a Mindenség Ura.
Ezek a parancsolatok, amelyek közül, ha egyet is megszegünk, már nem lehet lelki békességünk. Ha a bűnre, az életellenességre adná Isten a békességet, nem az Élet Ura lenne Ő, hanem a káoszé és a zűrzavaré. Mivelhogy a bűnre Ő nem ad lelki békét, és nyugalmat, két dolgot tehet az ember, aki vétkezik az élet törvénye ellen: Az egyik az, hogy nekifog meditálni, jógázni, könyveket olvasni, életmód tanácsadókat, gurukat hallgatni, pozitívan gondolkodni, filmeket nézni, alkoholizálni, drogozni, szexuális és más testi örömöket halmozni, a munkába, vagy egyéb pótcselekvésbe menekülni, amelyek révén testi módon próbálja pótolni ami a lélekből elveszett.
A másik pedig az, hogy meglátja, és őszintén megbánja vétkeit Isten és ember előtt. Azután pedig azt cselekszi, amit Isten mond neki. Ha ezt megteszi, az Úr megbocsátja vétkeit, feloldozza lelkét a bűnök terhe alól, és máris visszajön a lelki béke mindenféle önsegítő módszer nélkül. És arra sem lesz szükség, hogy másokra hárítson, másokat vádoljon, és másokat gyilkoljon amiatt, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében.
Most pedig egy kérdés, amely az olvasó figyelmét az elrontott emberi valóságról a megoldásra irányíthatja:
Ha valaki tolvajjá válik azáltal, hogy ellopott valamit, melyik az a pont, amikortól nem nevezhetik őt tolvajnak?
Avagy, mit gondolsz, meddig nevezhető tolvajnak az, aki egyszer lopott? Vagy meddig nevezhető hazugnak az, aki egyszer hazudott?
Régebb, akit rajta kaptak a lopáson, sosem szabadulhatott meg a tolvaj bélyegtől. Vagy ha valakit rajta kaptak a házasságtörésen, azon örökre rajta maradt a paráznaság bélyege.
A bíróságon a bankrablónak nem szolgál mentségül, hogy az elmúlt 2 évben nem rabolt bankot. A bíró a két évvel ezelőtti tettéért is ugyanúgy elítéli, mint a friss bűnökért.
Avagy gyilkosnak mondják-e azt, aki az elmúlt 40 évben nem gyilkolt, de azelőtt megerőszakolt, és megölt egy nőt? Természetesen igen, még akkor is, ha leülte a büntetést.
Szóval mikortól lehet azt mondani egy gyilkosra, hogy már nem gyilkos, és egy hazugra, hogy már nem hazug? Avagy mikor szabadulhat meg az ember a lelkére tapadó bűntől?
Amikor meggyónja, vagy megbánja a bűnét? Próbáld ki ezt a bíróságon:
– Bíró úr, a múlt vasárnap meggyóntam és megbántam, hogy kiraboltam azt a bankot. Azt mondaná a bíró, hogy nagyon helyes, ettől függetlenül le kell ülnöd a büntetést.
A bíróságon, ha azt mondja a gyilkos, hogy megbánta bűnét, a bíró attól még elítéli őt. Sőt, ha letölti büntetését, még mindig rajta marad a gyilkos bélyeg (a fenevad bélyege).
Isten azt mondja, hogy egyetlen bűn is éppen úgy elválaszt minket Tőle, mint ezer. (Jak 2:10)
Ezért most csak egy bűnt vegyünk, amelyet mindenki elkövetett. Nyolcadik parancsolat: Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Más szóval: Ne hazudj!
Ha hazudtál valaha, és azáltal hazuggá váltál, volt-e egy olyan pont az életedben, amikortól azt mondhatod, hogy már nem vagy hazug, amikor a hazugság eltűnt a te lelkedből?
Még ha meg is bántad a hazugságot, a megbánás nem tudta meg nem történtté tenni azt. A hazugság nyoma továbbra is megmaradt valahol, ahol kárt okoztál azzal.
Szóval, aki egyszer hazudott, mikortól szabadul meg a ‘hazug’ bélyegtől? Mi mossa le lelkéről a hazugságot? És mi a bizonyíték arra, hogy a hazugság már nem része az ő lelkének?
Amennyiben semmi sem mossa azt le, és hirtelen véget ér a földi élete, értelemszerűen magával viszi annak az egyetlen hazugságnak a terhét a túlvilágra, az örökkévalóságba. Senki sem tudhatja, mikor jő el számára az utolsó óra, ami után Isten szava szerint következik az ítélet.
Azt mondja a Mindenható, hogy sem a hazugok, sem a paráznák, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők, sem a szexuális bűnök elkövetői, sem a homoszexuálisok, sem a tolvajok, sem a telhetetlenek, sem a részegesek, sem az istenkáromlók, sem a rablók nem örökölhetik Isten országát. 1Kor 6:9
„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak, és gyilkosoknak, és paráznáknak, és varázslóknak, és bálványimádóknak, és minden hazugoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” Jel 21:8
Ha ez így van, és valaha elkövettél egyet is a fent felsorolt bűnök közül, mit tehetsz azért, hogy elkerüld az ítéletet? Hogyan szabadulsz meg attól a bélyegtől, amit a bűneid által magadra vettél?
A földi bíróságon, ha egy bűnös emberért valaki kifizeti az óvadékot, avagy a válságdíjat, a bíró szabadon bocsáthatja azt az embert. És ez teljesen legális, mert valaki kifizette a kártérítést azokért a károkért, amiket ő okozott.
Kétezer évvel ezelőtt egy embert teljesen ártatlanul elítéltek, kigúnyoltak, megkínoztak, majd brutális módon kivégeztek. Ez az ember mielőtt meghalt volna, azt mondta, hogy elvégeztetett. Na de mi végeztetett el? A kártérítés, a válságdíj kifizetése. Bűntelenként a vérével fizetett a bűnösök bűneiért, hogy ők ne kelljen elvesszenek a bűneik következményeképpen. Ezt mondta a kereszten: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek. És mielőtt kilehelte lelkét, azt mondta, elvégeztetett. Avagy a váltságdíj ki lett fizetve. Hogy kiért? Mindenkiért, aki belátja, hogy vétkezett Isten és embertársai ellen, őszintén megbánja bűneit, megtér azokból, és ragaszkodik annak szavához, aki vérével fizetett, hogy neki ne kelljen a lelkével fizetnie azokért a vétkekért, amiket az élet ellen elkövetett.
Ha a szembesülés és az őszinte bűnbánat megtörténik, és a vádlott átadja életét annak, aki kifizette a válságdíjat azért, hogy ő élhessen, Isten ajándékba adja a bűnök bocsánatát. Leveszi az összes terhet az ő lelkéről, és megadja az újjászületés ajándékát: Kiveszi belőle a bántalmak és bűnök által megkeményedett szívet, és új szívet ad helyette, amely gyűlöli a bűnt, és ragaszkodik az élet szavához, a Krisztus beszédéhez, amely megvédi őt a bűntől, és az élet keskeny ösvényén vezeti egész a menny kapujáig.
Ha e sorokat elolvastad, két dologban biztos lehetsz. Az egyik az, hogy e szavak által ismételten esélyt kaptál arra, hogy elfogadd Teremtőd kezéből a váltságdíjat. Örökre megszabadulj a múltban elkövetett bűneid terhétől, és új életet kapj Krisztus szava és ártatlanul kiontott vére által. A másik dolog, ami biztos, az, hogy te sem tudhatod, mikor ér véget a földi életed. Ezért Nem biztos, hogy lesz egy újabb esély számodra a bűneid börtönéből való szabadulásra.
„Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek, aki meghallja az én szómat, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jel 3:20
„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges.”
Mt 11:28
„… aki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Jel 22:17
Részlet a „CSALÁDI TRAGÉDIA” 6. részéből
https://rb.gy/9c83vc