A bálványimádás az,
amikor az eszköz fontosabbá válik, mint a cél,
amikor az élet tartozéka fontosabbá válik, mint az élet maga,
amikor a jármű fontosabbá válik, mint az utas,
amikor a test fontosabbá válik, mint a lélek, és
amikor nem a test cselekszi a lélek kívánságát, hanem fordítva: a lélek állandóan a test kívánságának teljesítésére adja az erőt, miközben ő maga is elfelejti, mire kapta azt.
Vegyük például a katolikus vallást, ahol a vallási ceremónia, a hagyomány, az ember kreálta ünnep, a szertartás fontosabb, mint a szer maga. Mit mond Jézus? „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg” Következmény: az emberek továbbra is embereket követnek Isten lelke helyett.
Vagy a baptista mozgalmat, amely kiemeli a Bibliából a felnőttkori bemerítkezést, és azt az Istennel való személyes kapcsolat helyére teszi, hogy az ember alkotta mozgalom terjedjen, és a szervezet növekedjen Krisztus beszéde helyett. Következmény: az emberek továbbra is embereket követnek, nem Isten lelkét, földi rendszereket építenek, nem a mennyek országát. „De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”
Vagy a pünkösdista mozgalmat, amely a Szentlélek kiáradását teszi az imádat tárgyává úgy, hogy Szentlélekkel való betöltekezésnek nevezi a tömegszellem erejét, amely megbódítja az embereket. Következmény: az emberek továbbra is embereket követnek Isten lelke helyett, vallási mozgalmakat népszerűsítenek a feltámadás szava helyett. „mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat,”
De vehetjük az én példámat is, aki sokszor nagyobb figyelmet fordít az élet szava megosztásának technikai részleteire, mint magára a szóra, ami ha célba talál, szabadít, gyógyít, új életet ad.
Az ember így lehetetleníti el minden eszközzel maga körül az életet, miközben az élet megmentőjének, oltalmazójának gondolja magát.
„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”