„Egy álmot szeretnék leírni amelyet Atyánk kegyelméből kaphattam. Egy nagy teremben voltunk sokan, ahová védőruhába öltözött emberek jöttek, és kezdtek valamit ránk fújni, ami nagyon csípett, és égett tőle mindenünk. Én el akartam menni onnan, de észre vették, körbevettek, és úgy fújták rám, – gondolom, valami méreg lehetett –, hogy már véreset köptem, és azt mondták, hogy ha elmondom valakinek, akkor meglőnek. Én ezalatt Atyánkhoz fohászkodtam, mert nagyon fájt mindenem. Mikor abbahagyták, elkezdtünk vánszorogni, hogy mossuk le magunkról azt a csípős valamit. Akkor jöttek valami nagy főnökök, akiknek el akartam mondani, hogy mi történt, de nem jött ki hang a torkomon, és meg akartam mutatni, hogy véreset köpök, de arra már az is kitisztult, és Atyánk elvette a fájdalmat is. Nem látszott rajtam semmi. Odamentem az emberek közé és kezdtem kiabálni, hogy fohászkodjanak Istenhez, mert csak ő tud megszabadítani ettől, sem gyógyszer, sem semmi egyéb. Lassan elcsendesedtek, és sírni kezdett mindenki. Ezután azt láthattam, hogy egy ágyban feküdtünk a férjemmel. Ő szorosan magához szorított, és mellettünk volt egy nő az újszülött gyermekével, akit szeretgettünk, és vigyáztunk rá. És kaptam Atyánktól a megértést, ahogy megébredtem. Az, amit ránk fújtak, jelenti azt a sok szemetet, mérget amelyet életünk során összeszedünk, felhalmozunk az agyunkban, és már annyira tele lettünk vele, hogy megbetegíti a testünket (égeti), és a lelkünket is (a vér köpése ami a lélek) . Annak a jelentése pedig, hogy ha elmondom valakinek, akkor megölnek, az, hogy nem akarják hogy megváltozz, Istenhez fordulj, mert ha megteszed, akkor megvetnek, bolondnak néznek, és „leszektásoznak” Jelképesen megölnek. Ezektől a dolgoktól csak úgy lehet megszabadulni, ha átadjuk Atyánknak az eddigi, bűnnel teli életünket, és ő új testet és lelket ad cserébe. És, ha ezt megkapjuk, akkor már nem akarunk visszamenni a régibe, vigyázunk az újra, mint egy kisbabára. Dicsőség és hála mindenért a mi Urunk Jézus Krisztusnak!”
Forrás: https://www.youtube.com/post/Ugkxu1d0-NtncbyxitMsbpyA6ZRb1ex83fMS
Megjegyzés:
A gépezet nem akarja, hogy bizonyságot tegyünk, s elmondjuk, hogy mivel permeteztek mostanig. Nem akarja, hogy megvalljuk, hogy milyen bűnöket, hazugságokat, hiábavalóságokat halmoztunk a világból. Azt kérik tőlünk, hogy ne tegyünk bűnvallást, és bizonyságot a szabadulásunk útjáról, Szabadítónkról. Hogy miért? Azért, mer azáltal összedől a rendszer, ami arra épül, hogy mindenki mást mutat a felszínen, mint ami a szívében van, ezáltal leplezve bűneit.
Magyarul arra ösztönöz ez a képmutató gépezet, hogy csináljunk, amit akarunk, de leplezzük bűneinket, legyünk mi is képmutatók. Viszont Isten azt mondja, aki nem vallja meg a bűneit, meg sem szabadulhat azoktól. Ekképp örökre a fenevad (rendszer) csapdájában reked, ami lassan, de biztosan kiszipolyozza az ő lelkét.
„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.” 1Jn 1:8-10