Miért félt a húgom elhagyni a kórházat?
Rendszerint mindenki örül, ha kijöhet a kórházból, mert a kórház épületének elhagyásában benne van az egészség és a szabadság visszaszerzésének ígérete. Ennek ellenére a húgom, saját bevallása szerint, félt elhagyni a kórházat. Mindez egy három hétig tartó gyógyszeres kezelés után.
Vajon lenne-e benne félelem, ha tudná, hogy a probléma a kórházi kezeléssel meg lett oldva? Lenne-e oka az aggodalomra, ha tudná, hogy a tragédia okai a pszichiátriai szerek segítségével fel lettek számolva, meg lettek semmisítve?
Ilyen és ehhez hasonló kellemetlen kérdések fogalmazódnak meg a kórházból való szabadulás kapcsán. És bár szerettem volna a hetedik fejezet utolsó mondatával befejezni ezt az írást, a Lélek arra hív, hogy írjak még akkor is, ha az kellemetlen és kényelmetlen bizonyos olvasók számára. És még akkor is, ha azzal az egész várost magamra haragítom. Mert mit ér az embernek ha mindenki jót mond róla, de az ő szíve nincs békességben az Úrral?
„Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” Lk 6:26
Tudomásom van róla, hogy sokan neheztelnek rám, amiért e sorok által megakadályozom, hogy e szomorú történet valódi okait eltusolni akaró pletykaverzió kerüljön be a gyergyói emberek fejébe. Épp ezért szeretnék emlékeztetni minden kedves olvasót, hogy itt nem egy pitiáner bűncselekményről van szó, hanem egy olyan dologról, aminek köszönhetően egy fiatal családanya szinte elvesztette az életét. Sőt még a lelkét is, mert miután visszanyerte eszméletét, nem arról számolt be, hogy egy olyan alagútban járt, aminek a végén egy hatalmas fényt látott, hanem arról, hogy egy borzalmas sötét helyre került, ahova nem kívánkozik vissza. Azt hiszem, őt már nem kell győzködni a pokol létezéséről, aminek valóságáról sokan személyesen is meg fognak győződni, ha minden féltő figyelmeztetés ellenére azon mesterkednek, hogy eltusolják a tragédia valódi okait, azáltal hazuggá téve az Élő Isten szavát. És ez nem csupán e történet szereplőire érvényes, hanem minden egyes olvasóra, aki annak ellenére, hogy tudomást szerzett arról, hogy a modern spiritualitás és az azáltal leplezett bűnök a kárhozatba visznek, továbbra is úgy dönt, hogy a sötétséget választja ahelyett, hogy Isten nevét segítségül hívva kijöjjön a világosságra.
Mint korábban is mondhattam, ez a történet nem csupán az én földi családomról szól, hanem az egész városról, amely szabad utat engedett a világot behálózó okkultizmusnak, és a jóléti társadalmat uraló bűnöknek.
Mivelhogy az elmúlt években többnyire csak hanganyagokat készítettem, eléggé el voltam szokva az írástól. Bevallom, hogy nehezen is megy a gépelés, mert a gondolataim sokkal gyorsabban pörögnek, mint az ujjaim.
Bizonyságot teszek arról, hogy nem jó kedvemből fogtam neki a történet megírásának, hanem Isten indíttatására, Aki egyértelműen közölte velem, hogy ez nem egy néhány soros, vázlatszerű beszámoló lesz, hanem egy hosszú iromány, amely segítségével minden olvasó megértheti azt, amire Teremtőnk figyelmeztet Jézus szavai által, amikor arról beszél, hogy a Szent Lélek megfeddi a világot bűn, ítélet és igazság tekintetében.
„Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.” Jn 16:7
Tehát Isten szava szerint e történet által ki kell derüljön, hogy mi a bűn, ami az embereket az öngyilkosságba kergeti, és mi a bűn egyenes következménye, avagy az ítélet azok számára, akik tagadva az élet világosságát ragaszkodnak a bűnhöz. (Jn 3:19)
És ami a legfontosabb, nyilvánvalóvá kell váljon az is, hogy mi az igazság, hogy aki e sorokat olvassa, és magára ismer, valóságos esélyt kapjon a szabadulásra.
Jézus szavai szerint a bűn az, hogy nem hiszünk őbenne. Ez az, amiről korábban is beszélhettem, hogy mi az Élő Isten szava helyett az általunk elképzelt „jóistenben” hiszünk, aki teljes egyetértésben van a mi akaratunkkal, kívánságunkkal és minden elgondolásunkkal. De még a bűneinkkel is jó barát. Tehát noha keresztény társadalom vagyunk, kereszténységünk alappillérét, Jézus szavait, elutasítjuk, majdhogynem teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Ha beszélünk is róla, csak felszínesen, hogy elkerüljük azt, hogy akik hallják, szembesüljenek bűneikkel, ami a romlást és a szenvedést okozza az ő életükben.
Az igazság pedig az, hogy Jézus az Atyához ment. Ez azt jelenti, hogy nem maradt a sírban, a föld gyomrában, hanem miután megmutatta számunkra a hazavezető utat, visszament oda, ahonnan jött: a Mennyek Országába, a tökéletességbe, a tökéletes Égbe.
„És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” Jn 14:23
Az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme halálra van ítélve. Ekképp mindenki ítélet alatt van, aki nem ismerte meg az Élő Isten szavát, és továbbra is a saját feje, feje-delme szerint akarja élni az életét.
Mi ennek a jelentése? Minden rothadásra és elmúlásra van ítélve, amit a Teremtőjétől elfordult ember kigondolt, és alkotott. Ezért azok a lelkek, akik a saját fejük (fej-edelmük) szerint élnek, a rothadó és mulandó dolgokkal azonosulnak, átadva magukat a rothadásnak és az elmúlásnak. Egy szóval a kárhozatnak.
És ez maga a pokol, „ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.” Mk 9:44 Ézs 66:24
„És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.” Jel 19:20
Ez azok ítélete, akik e sorokat olvasva megkeményítik szívüket, és elutasítva Isten féltő figyelmeztetését, továbbra is embereknek hisznek, saját fejük (fej-edelmük) szerint akarják élni az életüket. A harmadik részben leírt tűzoltós álommal az Úristen szintén erre az ítéletre figyelmeztet.
Tehát ha valaki Isten lelke által szól, egyszerre kell beszéljen erről a háromról: a bűnről, az igazságról és az ítéletről. Ugyanis semmi értelme nincs beszélni az igazságról, ha nem beszélünk a bűnről és az ítéletről. Avagy, aki tagadva a bűn létezését, nem akar szembesülni a saját bűneivel és nem akarja tudomásul venni, hogy a bűn maga után vonja az ítéletet, annak teljesen fölösleges beszélni az igazságról, a bűntől és az ítélettől való szabadulásról, mert úgysem értené meg.
„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.” 1Jn 1:8
A kereszténységet is megfertőző modern spiritualitás és okkultizmus annyira megvakította az emberek elméjét, hogy sokan már képtelenek belátni, hogy segítségre szorulnak. Márpedig gyógyítani csak azt az embert lehet, aki beismeri, hogy beteg, és doktorra van szüksége.
„A kikben e világ Istene (fejedelme) megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.” 2Kor 4:4
Bármennyire is kellemetlen, ahhoz, hogy valódi gyógyulás történjen, és az öngyilkosság oka örökre eltűnjön, szükséges beszélni a bűnről, és annak következményéről, az ítéletről. Ugyanakkor az igazságról is, ami által felmentést nyerhetünk a bűn egyenes következménye, az ítélet alól.
A húgom szavai, gyötrelmei, öngyilkossági kísérlete és halálközeli élménye egyértelműen bizonyítja a bűn és az ítélet létezését. Ugyanis amikor átlépte a halál küszöbét, olyan helyet látott, ahova semmiképp sem kíván visszakerülni.
Feltevődik hát a kérdés, hogy amennyiben ilyen szörnyű következménye van a bűnnek, ennek a jóléti társadalom kínálta modern életvitelnek, kik azok, akik különböző etikai és morális kérdésekre hivatkozva el akarják rejteni a tragédia valódi okait? Azok-e, akik az élethez és az élet szavához ragaszkodnak, vagy pedig azok, akik a bűnhöz ragaszkodnak, aminek következtében egy fiatal anyuka szinte elvesztette az életét?
Az első részben megosztott videó többekben felháborodást keltett, és kifejezték véleményüket, miszerint nem volt szép dolog, hogy a húgom lakásában készített videót megosztottam a világhálón.
Ezen a ponton megjegyzendő, hogy amikor felmentem a húgom lakására, az ajtó tárva nyitva volt, és égett a villany. Tehát az éjszaka és a délelőtt folyamán bárki más megtehette volna, hogy bemegy abba a lakásba, és elvisz bármit, amit akar. Mellesleg a videófelvétel nem a húgom lakását hivatott bemutatni, hanem az azt uraló szellemiséget, amely a másik húgomat az őrületbe, majdhogynem az öngyilkosságba kergette.
Még egyszer a kérdést. Kiknek érdekük, hogy erkölcsi tanácsokat osztogassanak arra vonatkozóan, hogy nem kellett volna azt a videót közzétenni? Vajon nem azoknak a személyeknek, akik életében ugyanaz a szellemiség uralkodik, ami a húgom házában?
Szomorú volt látni, hogy sokak számára nagyobb problémát jelentett a városunkban uralkodó okkultizmus jegyeit leleplező videó, mint az a tény, hogy egy fiatal nő szinte elvesztette életét ennek a szellemiségnek köszönhetően.
Szégyen, vagy sem, el kell mondanom, hogy az egyik legterjedelmesebb üzenetet, erkölcsi kiigazítást egy olyan személytől kaptam, akivel annak idején paráznaságot követtem el, és aki mindent megtett annak érdekében, hogy elcsábítson az akkori barátnőmtől. Egy olyan személy dorgált meg engem a közzétett videó miatt, aki fotókat és videókat készített magáról önkielégítés közben, és azokat elküldte nekem, hogy engem megnyerjen. Ez természetesen elsősorban engemet jellemez, és engemet vádol, mert én voltam az, aki az engem uraló testiség, és a bennem lévő kettősség által utat engedtem a kísértésnek. Erről a dologról szintén a tanulság kedvéért beszélek azzal az őszinte reménységgel, hogy akiben van egy kis alázat, e sorok tükrében szembe fog nézni azzal a ténnyel, hogy a felszínen mutatott jóság, kedvesség és empátia mögött sokszor olyan bűnök húzódnak meg, amelyek képesek tönkretenni az ember életét, és a kárhozatba taszítani az ő lelkét.
Egy másik személy, aki feljogosította magát, hogy nekem erkölcsi tanácsokat osztogasson, erőteljes homoszexuális hajlamokkal küzd, miközben a spirituális tanokat hirdeti. A harmadik titkon megcsalja házastársát, miközben minden nap a szemébe mosolyog, és ölelgeti őt. A negyedik becsapja, és meglopja a munkaadóját. Az ötödik barátja házastársáról képzeleg, miközben önkielégítést végez. A hatodik a számítógép képernyője előtt maszturbál, miközben a felesége a lakásfelújítást, és újabb háztartási gépek vásárlását tervezi. A hetedik spirituális felemelkedésről és egótlanságról beszél, miközben az önszeretet nevében tömi magába a testi élvezeteket. A nyolcadik a saját gonoszságából származó békétlenség miatt folyton Isten nevét káromolja és a környezetét hibáztatja. A kilencedik súlyosan gyógyszerfüggő, nyugtatókon él, és a Mindenható Isten hatalma helyett az emberi tudományban, és az emberi kéz alkotásában van minden reménye. A tizedik folyton azzal gyötri házastársát, hogy még mindig nem kapott tőle eleget, ezért állandóan ráolvassa az ő bűneit, miközben azt gondolja, hogy vele minden rendben, és esze ágában sincs látást kérni Istentől, hogy megláthassa, mi van a saját szívében.
Ilyen és ehhez hasonló karakterek akartak nekem erkölcsi kiigazítást adni, és értettek egyet az engem támadókkal, miután megosztottam az első részt. És bár erősen meg lettem kísértve, hogy haragudjak rájuk, Isten figyelmeztetett, hogy ne tegyem, mert az összes jellem énbennem lakozik. A rothadásra ítélt testemben megtalálható az összes bűnöző, aki erre a világra valaha megszületett a tolvajtól a gyilkosig, a gyilkostól a homoszexuálisig, és a homoszexuálistól a pedofilig.
Épp azért jött Isten Jézus képében a földre, hogy ezektől az emberektől, egészen pontosan emberi jellemektől, tisztátalanságoktól megszabadítsa a lelkem. És ha számomra, aki, az összes fent felsorolt vádpontban bűnösnek találtattam, felkínálta a szabadulás lehetőségét, az én dolgom nem az, hogy kárhoztassam a betegeket és a megkötözötteket, hanem az, hogy elmondjam, hogy számukra is van szabadulás, amennyiben alázattal Istenhez fordulnak látásért, bűneik bocsánatáért és az újjászületés ajándékáért.
Mindazonáltal az én beszédemnek Isten parancsolata szerint tartalmaznia kell a bűnök megnevezését, a szabadulás útját, amit Jézus beszéde által Isten nyilvánvalóvá tett számunkra, és a közelgő ítéletre való figyelmeztetést.
Akinek pedig még mindig kétségei vannak afelől, hogy hitvány, és minden gonoszságra alkalmas az Isten szavát és hatalmát elutasító testi ember, annak hamarosan lehetősége nyílik arra, hogy a saját szemeivel lássa, hogy a legtöbb embernél mi rejlik a kifelé mutatott jóság és kedvesség mögött.
„Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” 2Tim 3:5
„Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” Jn 7:24
Na de ítélhet-e bárki is igaz ítélettel anélkül, hogy ismerné az igaz bírót? ( https://kialtoszo.hu/igaz-biro-vs-hamis-biro/ )
Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a legtöbben, akik fájlalták, hogy megosztottam a húgom házát uraló szellemiségről szóló videót, nem attól tartottak, hogy az traumát okozhat neki, hisz a beszólók nagy része semmilyen kapcsolatot nem ápol a húgommal. A kinyilvánított ellenszenv oka sokkal inkább abban rejlik, hogy a közzétett videóban felismerhették azt a szellemiséget, amelyet bűneiken keresztül ők is beengedtek az életükbe, és amellyel ők maguk is közösséget vállalnak. Tudniillik ebben az ügyben valójában nem az ezotéria és nem a kereszténységet is megfertőző okkultizmus az első számú vádlott, hanem a hosszú időn keresztül halmozott és rejtegetett titkos bűnök, amelyeken keresztül a szóban forgó szellemiség felhatalmazást kapott az életünk tönkretételére. Mindezt úgy, hogy békességet és megnyugvást kínált arra a békétlenségre, amit a bűnökkel szereztünk.
„…a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” 2Kor 11:14
Senki ne áltassa magát! A békétlenséget nem a fizikai tényezők és körülmények okozzák, hanem a bűnök. Ezért a békétlenségtől lehetetlen megszabadulni a fizikai tényezők és körülmények megváltoztatásával.
A békességet pedig Isten adja a léleknek. Viszont, ha az ember életellenességet követ el, a békesség csapja elzáródik fölötte. Azonban amennyiben meglátja, őszintén megbánja és megvallja bűneit, ezt a csapot újból megnyitja a Mindenható. Magától értetődő, hogy Ő nem adhat békességet az életellenességre, a bűnre, csak arra, ami összhangban van az élettel. Ezért, akik nem a békesség Szerzőjéhez fordulnak lelki békéért, hanem emberi megoldásokat keresnek, azokat tárt karokkal várja az ezotéria, a modern spiritualitás és az okkultizmus, amely testi eszközökkel kínálja a békét számukra, amiért nagyon sokan a lelkükkel fognak fizetni…merthogy teljességgel lehetetlen lelki békét nyerni testi eszközökkel. Viszont a lelket elveszíteni a hazug, békességet kínáló tanokkal és módszerekkel, nagyon is lehetséges.
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. ” Jn 14:27
…tehát Ő nem úgy adja a békességet, ahogy az ezotéria, ahogy a spiritualitás, ahogy az okkultizmus, ahogy a hazug vallások, ahogy az életmód tanácsadók, ahogy mentálhigiénés szakemberek, ahogy a gyógyszerek, ahogy a képernyők, ahogy a spirituális gyakorlatok, testi élvezetek és különböző pótcselekvések adják, hanem az Ő szava és Isten Lelke által.
„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Rm 14:17
Mint ahogy a húgom kijelentette, hogy semmiért, és senkiért nem mond le arról, amiért megdolgozott, és amit eddig felépített, úgy az én vádlóim is, mint befektetést, védik azt a szellemiséget, amely a személyazonosságuk szerves részét képezi.
Ha, miközben a húgom házában videóztam, az ő műalkotásait dicsértem volna, bizonyára sokan pozitív hozzászólásokat írtak volna. De mivelhogy egyértelműen kijelentettem, hogy ez a szellemiség az, amiről Jézus azt mondja, hogy emberölő volt a kezdetektől fogva, támadva érezték magukat.
Ezért fontos nyilvánvalóvá tennem, hogy ezek a kijelentések ezt a szellemiséget, és azt felhatalmazó bűnöket célozzák, nem pedig azokat az embereket, akiknek az rabul ejtette az életét, és gyilkolja a lelkét.
Mivelhogy ezt a videót és az ahhoz csatolt irományt támadásnak vették, a törődés és az empátia köntösébe bújva, kinyilvánították nemtetszésüket és elmarasztaló véleményüket az én személyemről, amiért én nem neheztelhetek rájuk. Hisz, mint korábban is mondtam, igazságkeresésem útján ez a szellemiség a bűneimen keresztül engem is a hatalmába kerített.
Ismételten hangsúlyozom, hogy e gondolatokat nem úgy írom, mint egy földre szállt angyal, hanem úgy, mint egy nyomorult torzszülött, aki ebben az írásban felsorolt összes gonoszságban bűnrészes, és aki élete során feltehetőleg súlyosabb bűnöket követett el, mint e történet legtöbb szereplője. Azért is tartottam fontosnak, hogy ezekben a sorokban megvalljam a saját gonoszságaimat, hogy azáltal minden alázatos szívű olvasó megérthesse, hogy ha egy magamfajta képmutató gyilkos számára volt megbocsájtás, és új esély, akkor annak lehetősége mindenki számára fel van kínálva, aki szembesülve szíve tartalmával, segítségül hívja az Úr Jézus nevét, és az Élő Isten kezébe helyezi az életét.
„Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.” Mt 11:27
Ezennel meg is ragadnám az alkalmat, hogy feltegyek egy nagyon egyszerű kérdést:
Kinek van jobb dolga?
Annak, akinek sok bűne volt, de minden bűne meg lett bocsájtva, vagy pedig annak, akinek kevés bűne van, amelyek nincsenek megbocsájtva?
Akinek sok bűne volt, de őszintén megbánta azokat, és belátta, hogy hatalmas szüksége van Isten irgalmára, megbocsájtó könyörületére, annak Isten az összes bűnét eltörölte, és új életet ajándékozott neki.
Viszont akinek kevés bűne van, és úgy gondolja magáról, hogy másokhoz képest jó ember, annak megmaradnak a bűnei, amelyek tovább gyilkolják az ő lelkét és az ő környezetét.
„Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” Mk 10 31
Ki van tehát biztonságban?
Az, aki Isten kezébe helyezte életét, az Ő szavában, az Ő bölcsességében és az Ő erejében bízik? Vagy pedig az, aki emberek szavára, saját jóságára, saját értelmére és saját erejére támaszkodik Isten jósága, bölcsessége és ereje helyett?
Tudnod kell, hogy bárhogy éltél, bármit cselekedtél, ha kérsz látást a szemeidre, belátod, és őszintén megbánod bűneidet, Isten leveszi azok terhét rólad, és az újjászületés által ad neked új esélyt. Viszont, ha tagadod bűneidet, és másokra hárítasz, fokozott erővel fordulnak ellened a saját vétkeid, és az önpusztításba taszítanak téged.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne (az ő szavában), el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (szavában).
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” 3:16
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás
megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel,
hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy
nem az én családom az egyedüli család, és nem az én
szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol
meggyökerezett, és folyamatosan pusztít az okkultizmus.
Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden
figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni,
olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a
Baál és Jézabel prófétáinak sorsa. A Jelenések könyvének 2.
részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, mi vár azokra,
akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket,
akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x
Negyedik rész: https://is.gd/rpqezt
Ötödik rész: https://is.gd/a6hK0B
Hatodik rész: https://is.gd/a4Bg2U
Hetedik rész: https://is.gd/WI76O8