CSALÁDI TRAGÉDIA – 10. rész

Semmi sem változott, maradt minden a régi.
Veszélyben a gyermek élete.

„…az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete?” 2Pet 3:3
Amikor a múlt év végén sógorom számon kért, hogy mikor fognak történni azok, amikről korábban beszéltem, ezt kérdeztem tőle: Muszáj olyan katasztrófák történjenek, amelyek következtében tömegek halnak meg ahhoz, hogy teljes szívünkkel Istenhez forduljunk, és a saját értelmünk helyett az Ő szavára bízzuk az életünket? Hátha a katasztrófák épp a te házadban fognak kezdődni? Ugyanis nem törvényszerű, hogy mindig másoknak kell szenvedniük a mi okulásunkért. Sőt, ellenkezőleg, ahogy megíratott, ha megutáljuk az Élő Isten figyelmeztető szavát, lehet, hogy épp velünk kell valami rossznak történnie mások okulásáért. Ha már alkalmatlanok voltunk arra, hogy örömmel fogadjuk Isten figyelmeztetését, hogy békességben és egészségben éljünk, talán arra alkalmasak leszünk, hogy elrettentő példaként szolgáljunk azok számára, akikben van alázat Istennel szemben, és megmenekülnek.
Mint, mondtam, akkor még én sem tudtam, mit beszélek. Arra meg végképp nem gondoltam volna, hogy sógorom még egy esetleges családi tragédia után is megkeményítené a szívét az Élő Isten szava előtt, és továbbra is az emberek szavára és a saját értelmére fogja bízni az életét és a családja életét.
A tragédiának azért is kellett megtörténni, mert amikor a múlt év végén istenfélelemben meglátogattam őket, hogy átadjam nekik az Atya féltő figyelmeztetését, miszerint a saját elméjük által létrehozott istenképet követve még mindig istentagadásban élnek, megharagudott rám.
(Arról, hogy miként hozunk létre magunknak saját isteneket, és mi annak a következménye, itt olvashatsz: https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/)
Azt mondta rólam, hogy ítélkezek, és mint később kiderült, a húgomat is sikerült meggyőznie erről. Kérdőre vont, hogy honnan tudom, hogy milyen az Istennel való kapcsolatuk. Erre azt mondtam, hogy aki tagadja azt, akit Isten elküldött, Istent tagadja, mert Jézus egyértelművé teszi, hogy Isten Őáltala jelentette ki magát a világnak, hogy ne maradjunk sötétségben, és valamikképp megmeneküljön a lelkünk. Viszont, akik annak ellenére, hogy hallották az Ő életre hívó szavát, elfordítják Tőle tekintetüket, Istent tagadják meg, aki szólt Őáltala. És, ahogy meg van írva, Isten nem csúfoltatik meg: mindenki azt a termést fogja learatni, aminek magvait elvetette.
Annak okáért, hogy magát igazolja, azt mondta, hogy ezek az álmok rólam szólnak. Ekkor elmondtam, hogy vannak álmok, amelyek egyértelműen rólam szólnak, de vannak olyan álmok, amelyek azokról a személyekről szólnak, akikről kapom, mert Istennek gyermekei minden időben kaptak olyan elhívást, hogy figyelmeztessék az embertársaikat. Isten bizonyos személyekről több alkalommal is mutatott olyan dolgokat, amikről nekem korábban nem volt tudomásom, és amiket csak ők tudhattak és Isten. Mindezt azért, hogy teljesen nyilvánvalóvá váljon, hogy nem magamtól szólok. Egyébként vajon lehetséges-e, hogy akik nem akartak szembesülni gonoszságaikkal és bűneikkel, vagy akik bár szembesültek, továbbra is ragaszkodtak azokhoz, épp azt gondolták Jézus keresztje előtt, hogy ami vele történik, csak róla szól. Hisz dönthetett volna úgy, hogy elmenekül a sorsa elől, mégsem tette. Magának kereste a bajt, és meg is találta.
Annak idején a próféták figyelmeztették az embereket, Jézus szintén azért jött, hogy figyelmeztesse az embereket. Az apostoloknak és az összes követőinek pedig ugyanazt az elhívást adta, hogy figyelmeztessék embertársaikat Isten Lelke által, mint ahogy írtam az előző fejezetben: bűn, igazság és ítélet tekintetében. Ezért, aki azt mondja magáról, szereti Istent, és ő Isten gyermeke, de embertársait nem figyelmezteti úgy, ahogy azt neki Isten lelke adja, becsapja magát, és még mindig a veszedelem útján jár anélkül, hogy tudna róla.
Ekkor emlékeztettem sógoromat arra, hogy nem olyan rég már kapott egy nagyon erőteljes sorsjelzést, amikor elájult, és a mentő vitte el a kórházba, hogy el ne vérezzen. Miután ez történt vele, eszébe juttattam Isten beszédét, miszerint a vérben van a lélek. Ezért annak jelentése, hogy a vérünk a végbelünkön távozik, magától értetődő: Mivel figyelmen kívül hagyjuk Isten törvényeit és rendeleteit, a Tőle kapott lelket, és az életet a mulandókra, a rothadókra fordítjuk. Magyarul kiszarjuk azt.
Ha csak rajtam keresztül figyelmeztette volna őket Isten, akkor jogos lenne a kétség, miszerint velem van a baj, és nekem lenne szükségem orvosi segítségre. Viszont a sógorom betegségét követően egyre több figyelmeztetést kaptak egyre több irányból. Legutóbb a kisebbik gyermekük betegsége és szenvedése által. Azt, hogy azok a figyelmeztető álmok, amit kaptak általam, egy családi barát által, a húgom által, a gyermekük által, édesanyánk által, az Élő Isten figyelmeztetése volt, a történtek igazolják. Sőt, saját bevallása szerint a sógorom is kapott erőteljes álomképeket, amelyeket ő többnyire figyelmen kívül hagyott, még azok után is, hogy tudta, hogy az álmokat Isten adja, hogy ébressze, figyelmeztesse, tanítsa azokat, akik még nem lépték át a menthetetlenség küszöbét, vagy pedig a bajban gyermeki alázattal Őhozzá fordultak segítségért.

És most újból szólt a mi Atyánk, a Mindenható Isten: Semmi sem változott, maradt minden a régi, veszélyben a gyermek élete. Ugyanis a régi, ki nem gyomlált magnak nem lehet új a gyümölcse. Amennyiben nem szűnt meg az ok, ami a tragédiát előidézte, elkerülhetetlen, hogy a tragédia súlyosabb formában megismétlődjön.
A Magasságos Isten ismételten figyelmezteti őket, de nem csak általam, hanem más személyek által is. Ő már kezdettől fogva teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy nem csupán rajtam keresztül szólt hozzuk, hanem más ismerősökön keresztül, sőt személyesen is adott nekik nagyon erőteljes álmokat és jelzéseket arra vonatkozóan, hogy ha továbbra is megkeményítik szívüket Őelőtte, és a saját fejük után mennek, annak fájdalom és tragédia lesz a következménye. A lelkiismeretük hangján is Ő szólította őket mindaddig, amíg azt el nem hallgattatták különböző pótcselekvésekkel, emberektől jövő, fülnek tetsző beszédekkel.
Egyébként teljes meggyőződésem, hogy az Ég és a Föld Teremtője, mielőtt bekövetkezett volna a baj, másokat is figyelmeztetett, másoknak is adott jeleket, de nem voltak szemeik a látásra, sem füleik a hallásra, csak kőkemény, önelégült szívek, amelyek Isten intő szava helyett, emberek beszédének, és emberek tudományának hittek, aminek meg is lett a keserű gyümölcse.
Ezt mondja Isten: Semmi sem változott, maradt minden a régi.
A sógorom, annak ellenére, hogy látta gyermeke szenvedését, azután pedig szinte elvesztette feleségét, újból bekeményítette szívét. Elutasítva Isten féltő figyelmeztetését, ismételten azt a szellemiséget választotta, amely szinte megölte, majd pedig a pszichiátriára juttatta gyermekei édesanyját.
Na de honnan tudom mindezt, hisz nem is találkozom velük? Mint ahogy a húgom öngyilkossági kísérlete előtt szólt hozzám Isten, most ismételten szól, még annak ellenére is, hogy minden porcikám ellenkezik azzal, hogy erről írjak. Gyakran megkísért a gondolat, hogy annak, hogy leírom, amit a Mennyei Atya mutat, csak annyi értelme van, hogy magamra haragítok mindenkit, aki elutasítja a szembesülés és a bűnöktől való szabadulás lehetőségét a lelki béke helyett továbbra is a testi örömöket választja.
Nekem is kényelmesebb lenne, automatára állított biorobotként azt mondogatni, hogy ‘szia, hogy vagy, nagyon jól’, mintsem felvállalni, hogy a képmutatással és a bűnök leplezésével továbbra is a pokol felé tart a mi életünk. A földi létemnek az lenne a jó, ha békességet színlelve, képmutató mosollyal arcomon tovább öl-elkeznék Isten szavának gyűlölőivel. Így egyetlen test sem sértődne meg amiatt, hogy a felszínre kerül az elrejtett valóság, és megmutatkozik az életet mentő igazság. Azután pedig, ha netán belehal valaki abba, hogy Isten jósága és szava helyett, a saját jóságunkban és értelmünkben bíztunk, majd a temetésén könnyezve-taknyolva, magunkat sajnálva, elmondjuk mindenkinek, hogy mennyire szerettük őt.
Bár a szívem legmélyén tudom, hogy folytatnom kell az írást, a testem ellenkezik, mert az igazság felszínre kerülése tönkre teszi az ő földi mennyországát. Ezért az értelmemnek is szüksége van valamiféle kapaszkodóra ahhoz, hogy a testem végre tudja hajtani Isten parancsát, és tovább folytassa az írást.
Ennek okáért ezt mondja az Úr az én értelmemnek: Annak köszönhetően, hogy semmi sem változott, legközelebb súlyosabb tragédiának kell történnie, ami veszélybe sodorhatja a gyermek életét. Ennek tudatában kell eldöntenem, hogy mit választok. Azt, hogy a hamis béke kedvéért elhallgatom az Úr figyelmeztetését, azáltal hozzájárulva a bűn, a lélekgyilkos emberi megoldások és a képmutatás győzelméhez. Vagy pedig azt, hogy nyilvánvalóvá teszem Isten szavát, ami által az alázatos szívűek esélyt kapnak a lelki halálból való feltámadásra, és az életre.
Ezt mondja az Úr, az Ég és a Föld Teremtője: „Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.” Ezékiel 33:18

Miután a húgom bekerült a csíkszeredai kórház elmegyógyászati osztályára, azt mondtam sógoromnak, hogy imádkozom értük, de vele is szívesen imádkozom, ha kéri, mert mint ahogy már sokakat kimentett Isten a bajból, úgy őket is ki fogja menteni, ha az Ő kezébe helyezi a családja életét. De ő nem kérte, sőt az ellenségévé váltam azáltal, hogy elmondtam neki Isten figyelmeztetését.
„Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?” Gal 4:16
A figyelmeztető álmok után, és főképp azután, hogy megtörtént a baj, sokat imádkoztam értük, őszintén vágytam arra, hogy semminek se kelljen megtörténnie abból, amit Isten mutatott. De mivelhogy akarata ellenére senkit sem lehet beimádkozni Isten oltalmába, sem az Ő országába, nem volt hatása az imának. Még Jézus sem tudta megmenteni azokat, akik nem kérték tőle, és akik ahelyett, hogy megnyitották volna szívüket az ő szava előtt, ellenszenvvel, kétkedve fogadták az ő beszédét.
A következő napon Isten megmutatta, ki az a személy, akin keresztül a sógorom folyamatosan beengedte azt a pusztító szellemiséget az életébe, amely az egyik húgomat már tíz éve rabságban tartja, a másikat pedig az őrületbe kergetve, szinte megölte. Ezért átmentem hozzá, hogy megalázva magam, elmondjam neki, mit mutatott Isten. De mivel ott volt az édesanyja, aki ismételten kifejezte a véleményét, miszerint nem jó túlzásba vinni Istent, és más elfoglaltságai is voltak, megegyeztünk abban, hogy munka után majd megkeres, és beszélünk. Ez több, mint öt hete történt, és a sógorom egyetlen egyszer sem keresett engem. Én pedig tiszteletben tartva az ő döntését, hogy nem kell neki az, amit általam hallhat, nem kerestem őt, hanem engedve az Élő Isten szavának nekiláttam az írásnak.
A legutóbbi látogatás egyedüli gyümölcse az volt, hogy akaratom ellenére megláthattam, hogy néhány nappal felesége öngyilkossági kísérlete után a sógorom azzal vigasztalja magát, hogy hokimeccset néz az interneten. Annak ellenére, hogy nagyon megszomorodtam a látványtól, abban reménykedtem, hogy a lelkiismeretére hallgat, és ígéretéhez híven megkeres, miután lejár a munkaidő, hogy beszéljünk, de ez azóta sem történt meg.
Az a tény, hogy néhány nappal felesége öngyilkossági kísérlete után a sógorom hokimeccsel vigasztalódott, és esze ágában sem volt találkozni velem, még azok után sem, hogy a saját szemeivel látta, és a füleivel hallotta, hogy miféle szellemiség uralja sógornőjét, csupán alátámasztja Isten szavát, miszerint semmi sem változott, maradt minden a régi. Abba, hogy ennek mi lesz a következménye, bele sem merek gondolni.
A címadó kijelentést azonban nem ezekre a tényekre alapozom, hanem Isten kijelentéseire, azokra a képekre és látásokra, amiket Ő mutatott nekem, az elmúlt napokban, amelyeket alátámasztanak és megerősítenek a fentiek.

Azonban még mielőtt belekezdenék a Magasságos Istentől kapott képek szemléltetésébe, beszámolok egy beszélgetésről, ami a sógornő házában történt, Az öngyilkossági kísérlet előtti estén, amikor még én is át voltam verve a húgomat uraló szellemiség által, volt egy közös beszélgetésünk a húgaimmal és a sógorommal. Az együtt töltött idő nagy részében hallgattam, és magamban fohászkodtam, hogy inkább hallgassak, mintsem hogy olyant mondjak, amivel bárkinek árthatnék.
Ezen az estén az áldozat saját bevallása szerint olyan állapotban volt, hogy már imádkozni sem tudott. Korábban sokat fohászkodott, és mindig megnyugodott, amikor Isten nevét segítségül hívta. Viszont az öngyilkossági kísérlet előtti napon a fáradtságnak, az álmatlanságnak és a lelki gyötrelmeknek köszönhetően eluralkodott rajta a közöny.
A másik húgom olyan sokáig mesélt, hogy végül már a sógorom is elvesztette türelmét, és rászólt, hogy mondja már ki végre, hova akar kilyukadni. Az igazat megvallva, én sem a mondandójára fókuszáltam, hanem arra, hogy ha mondok valamit, Isten akaratából és az Ő indíttatására mondjam, ne a saját fejemből.
Hosszas hallgatás után feltettem egy kérdést, amire bárki válaszolhatott, és amit tisztességesen csak az a húgom válaszolt meg, aki mindannyiunk helyett magára vállalta a szenvedést. Ez volt a kérdés:
– Szereted-e őt? Tudsz-e szeretni?
A családanya egyértelműen kijelentette, hogy nem, ő nem tud szeretni. A sok szenvedésnek köszönhetően ő megértette a legfontosabbat: az Istent nem ismerő ember nem tud szeretni, mert elszakította magát a szeretet forrásától. Egy nappal korábban pedig azt mondta magáról sírva, hogy ő egy vérszívó pióca. Ezek súlyos kijelentések, amelyek miatt bárkire azt lehet mondani, hogy megőrült, elment a józan esze. De csak addig, amíg meg nem látjuk, hogy miben áll, és hova visz az emberi szeretet.
A sógorom erre a kérdésre nem tudott egyértelmű választ adni. Jézus azt mondja, a ti válaszotok legyen igen-igen vagy nem-nem; minden, ami ezen kívül van, az ördögtől való. Hogy miért? Azért mert kétségben, kettősségben tartja az embert. Elmondtam neki, hogy amennyiben úgy gondolja magában, hogy szereti őt, nem kell mást tennie, mint ránéznie feleségére, hogy meglássa, mi az ő szeretetének gyümölcse. Ha pedig azt mondja, hogy nem szereti őt, akkor arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy amennyiben nem szeretett, mert nem is tudott ő szeretni, miről beszélt, és mit tett mostanig.
Tehát mindkét válasz jó lett volna. Egészen pontosan építő jellegű, mert elvezetett volna a szembesüléshez, a belátáshoz, az őszinte bűnbánathoz, és az Isten kegyelme általi szabaduláshoz. De a sógorom a nem létező középutat választotta. Sem egyértelmű igent nem mondott, sem egyértelmű nemet. A húgomnak bizonyára többször is azt mondta, hogy szereti őt, de nem vállalta annak lehetőségét, hogy meglássa, hogy az emberi jóságból származó emberi szeretet maga a halál.
Ekképp az igazság továbbra is kint rekedt. Bent pedig maradt a langyosság és az érzelgés, amiről még a híres költő is azt írja, hogy nincs annál veszélyesebb dolog ezen a világon.
„Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.” Weöres Sándor
Ha azt mondta volna feleségének, hogy igen, szeretlek, akkor jogosan kérdezhette volna bárki, hogy akkor miért vagyunk ott, ahol vagyunk, miféle szeretettel szeretted őt? És mindenki megláthatta volna a nyilvánvalót, amit a húgom meglátott, miszerint az emberi szeretet gyilkol.
Vagy pedig, ha azt mondta volna neki, hogy csak hittem, hogy szeretlek, de be kell látnom, hogy nem szerettelek, különben nem lennénk ott ahol vagyunk, a felesége megérthette volna, hogy csak Istenre számíthat. De mivelhogy az ő válasza nem volt egyértelmű igen, sem egyértelmű nem, a húgom lelkében maradt a kétség. Az a bizonyos ‘szeretlek is meg nem is’, Isten is, meg te is kettősség, ami tovább kínozta az ő lelkét.

És most pedig egy kérdést szeretnék feltenni minden olvasónak. Legfőképp azoknak, akik még mindig nem értik, és nem is akarják megérteni az ember tragédiájának valódi okát.
Szerinted mi rosszabb? Az, hogy megtudod, hogy nem szeret az a személy, aki azt ígérte, hogy örökké szeretni fog, vagy pedig az, hogy elhiteti, hogy szeret, miközben valójában nem szeret?
Te e két opció közül melyiket választanád? Hogy azt mondja őszintén a szemedbe, hogy nem szeretlek? Vagy pedig, hogy azt mondja, amit hallani akarsz, miközben ő valójában nem szeret téged, és a szíve távol van tőled.
„Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.” Mk 7:6
Emlékezzünk a közismert történetre, amelyről mindenki hallott.
– Egy csókkal árulsz el engem? – kérdezte Jézus Júdástól, azáltal kifejezve véleményét az árulás minőségéről. Mert ha azt mondta volna Júdás Jézusnak, hogy nem értek egyet veled, nem ilyen megváltóra számítottam, hanem egy másféle messiásra, egy harciasabb szabadítóra, aki fegyvert ragad, és az Istentől kapott hatalmát arra használja, hogy megölje a zsidók ellenségét, a rómaiakat. Ha nyíltan kimondta volna, hogy csalódást okoztál nekem, ezért elhagylak téged, Júdás is megmenekülhetett volna, mert számára is lett volna megbocsájtás. De mivelhogy ő még saját maga előtt sem látta be, hogy képtelen szeretni a testté lett igazságot, maradt számára is az emberi szeretet, az emberi jóság, amely az árulásba, az öngyilkosságba és a pokolba vitte őt.
Tisztában vagyok azzal a szomorú ténnyel, hogy az önigazultság és az Istennel szembeni büszkeség miatt a legtöbb olvasó képtelen belátni, hogy mi emberek, amíg meg nem ismerjük Isten szeretetét, pontosan úgy szeretünk, mint Júdás. Csókkal áruljuk el azt, aki a legtöbbet adta nekünk. Ekképp annyira leplezett a bűnünk, hogy nem kerülhetjük el a kárhozatot.
Ezen a ponton ismételten megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, hogy ezeket a sorokat nem úgy írom, mint egy földre szállt angyal, akinek joga van bárkit is kioktatni, vagy bárki fölött ítélkezni, hanem úgy, mint egy nyomorult ember, mint egy gyilkos, aki feltehetőleg sokkal súlyosabb bűnöket követett el ebben az életben, mint az én sógorom. Meggyőződésem, hogy a földi versenyfutásban, mivel talán kevesebb bűne volt, mint nekem, ő engem messze lekörözött. És kívánom, hogy teljes szívemmel tudjak örülni annak, ha netán a mennyei versenyfutásban is előbb ér be a célba, mint én. Hiszem, mert Isten ezt is megmutatta, hogy nem kevésbé szereti őt az Atya, mint engem, és bármit is tett egész életében, Ő készen áll neki megbocsájtani, és az élet koronáját ajándékba adni. Viszont ez nélküle, az ő egyetértése, őszinte imája nélkül nem fog menni. Istennél nem az számít, hogy ki mennyi bűnt halmozott ebben az életben, mert az Ő kegyelme és Jézus ártatlanul kiontott vére minden bűn elfedezésére és lemosására elég. De csak akkor, ha van alázat, ha van egyenesség, ha van megtérő szív, ha van őszinte fohász. A hárítással, a tagadással, a játszmázással, a kétszívűséggel, az emberi jósággal takargatott bűnökkel, és a képmutatással mindenki a pokol felé vezető utat kövezi úgy saját maga, mint a szerettei számára.
Mivel könyörületes az Úr, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen, egy darabig megengedi, hogy a gyermekek és az ártatlanok szenvedjenek, a fájdalmukkal fizessenek a kőszívűek bűnei miatt, de mindenki életében el fog jönni az az óra, amikor a kegyelem elvétetik, és nem lesz több ártatlanul kiontott vér a bűnök lemosására. https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
„Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az ÚR. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az ÚR maga mondja ezt. ” Ézs 1:18

Az Úristen több álmot és egy látomást is adott arra vonatkozóan, hogy eddig a pontig a sógorom elutasítva az Ő szavát, ismételten azt a szellemiséget választotta, ami a sógornőjét uralja, és a feleségét az önpusztításba taszította. Mivel tudta Atyánk, hogy jellemtelenségem és hűtlenségem miatt meg akarok majd hátrálni, és abba akarom hagyni az írást, nem csupán nekem adott képeket, hanem ismételten más családtagoknak, családi barátoknak, és néhány barátomnak is. Ezáltal, még nyilvánvalóbbá tette, hogy Ő az, aki szól, Ő az, aki féltőn figyelmeztet, és Ő az, aki, ha Hozzá fordulunk, megment. Áldott legyen az Ő neve az Ő jóságáért! Legfőképp azért, hogy a hűségét nem igazítja a mi hűségünkhöz, mert ha megtenné, teljesen biztos, hogy senki sem kerülhetné el a pokol tüzét.

A látomás, valójában egy ‘hallomás’ volt, amelyben lefekvés után, elalvás előtt egy közös barátunk hangja által azt mondta Isten, hogy semmi sem változott, maradt minden a régi.
Ezt megelőzően egy barátunk azt az álmot kapta, hogy bement egy idegen ember a sógorom házába, akiről a húgom tudta, hogy veszélyes. Ezért fegyvert próbált készíteni a saját kezével, hogy saját erejéből megvédje magát és a családját. Ennek ellenére a hívatlan vendég keresztül ment a házon, és bement a férj szobájába. A barátunk álmában a betolakodó egy kerekded fejű, vágott szemű férfi volt.
Fontos megjegyezni, hogy az a személy, aki belevitte a másik húgomat az okkultizmusba, egy dél-koreai származású, Spanyolországban élő ‘művész’, aki állítólag a húgom apja is lehetne, mivelhogy annyi idős, hogy már unokái is vannak. Drága embertársak. Isten előtt nincsenek titkok. Ahogy Jézus mondta, nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. (Mt 10:26)
Az Atya egyértelműen megmutatta, hogy ugyanazt a szellemiséget, amely a húgomat tíz éve a pokolban tartja, a bűnein keresztül a sógorom is beengedte a házába. Az ezt megelőző álomképben pedig azt mutatta Isten, hogy a sógor nem örült annak, hogy a felesége olyan személlyel találkozik, aki a saját értelme helyett az Élő Istenben bízik.
„Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” Jn 7:27 2Tim 3:5 De hogyan is kerülhetnénk el a látszat csapdáját, és hogyan ítélhetnénk igaz ítélettel, ha nem ismerjük az igazi bírót, és nem halljuk az Ő szavát?
https://kialtoszo.hu/igaz-biro-vs-hamis-biro/

Egy másik álomban még egyértelműbben, és még durvábban mutatta az Ég és a Föld Teremtője, hogy a sógor döntött ama szellemiség mellett, amelynek szinte sikerült megfosztani gyermekeit az édesanyjuktól. Ebben az álomképben ő egy olyan nővel paráználkodott, aki szintúgy elkötelezettje a New Age ezotéria köntösébe bújtatott okkultizmusnak, mint az én húgom, az ő sógornője.
Ezt követően azt mutatta Isten, hogy ebédelni készülnek olyan személyek társaságában, akik házában szintén a New Age ezotéria az úr. Az asztalterítő gyűrött volt, az asztalon pedig nem rendes eledel, hanem mindenféle csomagolt, mesterséges ízfokozókkal ízesített édesség, és instant kaja. Ezek az álomképek arra utalnak, hogy a modern spiritualitással, fülnek tetsző hangzatos tanokkal megfertőzött léleknek már nem kell az Istentől jövő lelki táplálék, a mindennapi kenyér, amiről Jézus beszél.
„…lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.” 2Tim 4:3

Egy másik kivetítőn azt mutatta Mennyei Atyánk, hogy az emberek egy olyan szórakozó helyen vannak, ahol italozás folyik, és Christina Aguilera szolgáltatja a zenét. Két számot énekelt. Az egyik a csalódottságról, a fájdalomról és az azt követő önsajnálatról szólt, a másik pedig a lázadásról. Arról, hogy a megbántott fél meggyűlölve pártfogóját, a saját kezébe vette sorsát. Bekeményítve szívét a saját maga erejéből próbálja rendbe tenni az életét. Na de hogyan is tehetné rendbe az életét az, aki nem kíváncsi az élet istenadta Rendjére?
Ezen a helyen fiatal nők dörgölőztek egymáshoz, ami utalás arra, hogy amikor bajban vagyunk, nem Isten szavára hallgatunk, hanem barátaink, barátnőink fülnek tetsző beszédére és vigasztalására.
A következő képben újabb személyek, régi barátok és ismerősök jelentek meg, akik nagy lelkesedéssel üdvözölték a rég nem látott barátot. Az a tipikus ‘szia, hogy vagy, de rég nem láttalak, de jó, hogy látlak’ felszínes beszélgetés. Viszont a következő pillanatban ezek az emberek zombivá változtak, ami által nyilvánvalóvá vált, hogy a látszat ellenére, ezek a régi jó barátok, lélektelenné vált emberek, akik a felszínen nagyon aranyosak, kedvesek, de valójában érzéstelenek, lelketlenek, „…kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” 2Tim 3:5
Ezután néhány személy úgy döntött, hogy távozik erről a helyről, és fizetni akart. De a hely tulajdonosa azt mondta, minden ki van fizetve. Mint tudjuk, az ilyen szórakozó helyekről fizetés nélkül nem távozhat senki. Aki pedig nem tud fizetni, rabjává válik annak a helynek, és szolgálnia kell azt. Pontosan úgy, mint ahogy sok alkoholista teszi, aki élete végéig szolgája marad az ő bűnös kívánságának, függőségének.
Annak jelentése hogy a tulajdonos kifizette a számlát, az, hogy azon személyek adósságát, akik hajlandók meglátni és beismerni, hogy rossz helyen vannak, a Mindenható Isten már kifizette. Bár nem az Ő ötlete volt az ilyen helyek létesítése, neki hatalma van mindenek fölött. Jézusról azt mondja Isten, hogy Uraknak Ura, Királyoknak Királya, és hogy Őelőtte minden térd meghajol: a mennyeieké, a földieké és a föld alatt valóké. Tehát még az alvilág fejedelemségei is alá vannak rendelve Neki, mert az Atya minden hatalmat neki adott az Égen, a Földön, és Föld alatt egyaránt. Így csak Ő teheti meg, hogy kifizeti azok számláját, akik belátták, hogy tévedtek azáltal, hogy rossz helyen keresték örömüket. Amikor kijöttek arról a helyről, egy olyan személy állt a helység előtt, akit éppen úgy hívnak, mint a húgomat, akinek éppen két gyermeke van, és akinek a földi édesapját is úgy hívták, mint azt, aki kifizette a számlát. Ebben az álomképben ennek a személynek ragyogott az arca, békesség volt a szívében, és vágyakozással tekintett a harmadik emeletre. Ennek jelentése pedig az, hogy kívánkozott haza, de nem a harmadik emeleti lakásba, ahol a gyermekkorát töltötte, hanem az igazi otthonába, vissza a gyermeki állapotba, ahol Isten gyermekeként, teljes bizalomban élheti életét, ahogy Jézus fogalmaz, az Atya örömében.

Mivelhogy meg voltam kísértve azzal, hogy abba hagyjam az írást, a Mindenható Isten nem csak nekem mutatta meg a történet fejleményeit, hanem néhány barátomnak is. Akik ismernek, tudják, hogy egy jó ideje kerülöm a fölösleges beszédet, a csevegéseket. Főképp, amióta nekifogtam az írásnak, a barátaimmal is ritkán beszélek. Ennek ellenére többen is megkerestek azzal, amit Isten mutatott nekik.
Például az egyik barátom azt láthatta, hogy ez a gyilkos szellemiség meg lett sebezve, le lett fegyverezve a sógorom házában, de megjelent néhány ember, akik megpróbálták újból visszavinni azt hozzá. Sőt, el akartak adni azt neki. Viszont mivel nem volt pénze, nem vásárolta vissza.
Mivelhogy a szívében ismételten a modern spiritualitás szellemisége mellett döntött, újból megjelennek az ő életében olyan emberek, akik megpróbálják visszahúzni őt abba az állapotba, amiben korábban volt, és ami az öngyilkosság küszöbéig vezetett. És ezek között az emberek között én is ott vagyok, azáltal, hogy nem végzem a dolgom, és nem írom le időben, amit az Atya mutatott azok okulására, akik e szomorú történetben magukra ismerve megmenekülhetnek.
Na de mit jelent az, hogy a modern spiritualitás mellett döntött, hisz meggyőződésem, hogy ő ezt nem mondta sem magának, sem másnak? Ezt mondja Jézus, akinek személyében az Élő Isten testté lett:
„A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.” Mt 12:30
Tehát az ördög szava mellett nem csak azáltal dönt az ember, hogy elmegy egy tanfolyamra, spirituális kurzusra, vagy részt vesz valamiféle spirituális beavatáson, hanem azáltal is, hogy bár megtapasztalta, hova vezet az istentelenség, és hallotta, hogy melyik a szabadulás egyetlen útja, nem élt annak lehetőségével, továbbra is abban reménykedve, hogy ő majd egyedül, vagy más megtévesztett és beteg emberek segítségével megoldja a helyzetet.
Az, hogy nem volt pénze visszavásárolni az árut, amelyet ezek az emberek kínáltak neki, utalás arra, hogy a történtek valamelyest megviselték, meggyengítették őt. Ennek ellenére, a kísértés nem szűnt meg. Ezért, amíg nem helyezi az életét és a családja életét az Élő Isten kezébe, és nem kapja meg Krisztus beszédének védelmét, az ő családja továbbra is védtelen marad ezzel a gyilkos szellemiséggel szemben, amely megpróbálta elrabolni a felesége életét.

Egy másik álomban egy újabb dorgálást kaptam, hogy azáltal, hogy elmulasztom leírni, amit Isten mutat, hozzájárulok ahhoz, hogy a kígyó ismételten úrrá legyen a húgomék családjában és azok családjában, akik ebben a szomorú történetben magukra ismerhettek. Vécét takarítottam egy házban. Az egyik mosdót sikerült kitakarítanom, de a másikban borzalmas volt a helyzet. Mint amikor többszöri használat után hosszú időn keresztül nem húzzák le a vécét. Emlékszem, hogy a szarból kijött egy féreg, ami nagyon undorító volt. Nem volt gusztusom semmilyen eszközzel hozzányúlni, és kivetni. (Ez utalás arra, hogy bár nincs kétségem afelől, hogy az Ég és a Föld Teremtője adta ezt az elhívást, nem szívesen írok.) Ahogy néztem a férget, egyre nagyobb lett, és egyre jobban hasonlított egy kígyóra. Végül pedig akkora lett, hogy kijött a tölcsérből, és elkúszott. Elég durva és erőteljes, ugyanakkor szinte magától értetődő, és félremagyarázhatatlan képek ezek.
Honnét származik a kígyó, amely tönkre teheti az emberek életét, és lelkét? A felgyülemlett szarból, a sok meg nem vallott, le nem mosott bűnből, amelyekről nem vettünk tudomást, amelyeket figyelmen kívül hagytunk, és amelyeket emberi jósággal, kedvességgel és pótcselekvésekkel lepleztünk. Teremtőnk pedig takarítókat küld a házunkba, hogy megtisztítsák a terepet, hogy az a bizonyos kígyó ne tudjon megnőni, és ne tudjon szabadon garázdálkodni a lakásban. De amennyiben a takarítók nem végzik el azt a munkát, amivel megbízattak, vagy pedig a ház tulajdonosai nem fogadják el a segítséget, megtelik a ház kígyókkal, ahogy a Jelenések könyvében írja, sárkánnyá növi ki magát a kígyó, és elpusztítja azokat, akik engedték, hogy megnőjön, és szabadon garázdálkodjon.
„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre…” Jel 12:9

Sokáig írhatnék azokról a képekről amelyeket a Magasságos Isten mutatott, amelyekkel tanított és figyelmeztetett, engem és a földi családtagjaimat. Viszont a lényeg továbbra is az, amit már többször leírtam. Amennyiben figyelmen kívül hagyva Isten figyelmeztetéseit, ezután is szemet hunyunk a tények fölött, vagy pedig emberi jósággal, emberi erővel és emberi értelemmel próbáljuk orvosolni a bűneink következtében megjelenő problémákat, azzal visszafordíthatatlan tragédiát okozhatunk saját magunk és szeretteink számára.
Az a legdurvább az egészben, hogy amíg ilyen képeket mutat az Élő Isten, ha megkérdezik, e történet legtöbb szereplője azt mondja, hogy ő jól van. Épp úgy, mint néhány héttel a tragédia előtt, mindenki nagyon szépen mosolyog, emberi módon próbálva elfelejteni a történteket, és eltusolni az okot, ami ide vezetett.
Ha a történet legtöbb szereplője azt állítja, és mutatja magáról, hogy nagyon jól van, nekem pedig ilyen durva képeket mutat a Mindenható Isten a felszín mögötti valóságról, azt jelenti, hogy valaki hazudik. Vagy én hazudok, és olyant mondok, amit nem láttam, amit nem hallottam, vagy a Teremtő Isten hazudik, aki a tragédia előtt is féltőn figyelmeztetett. Vagy pedig azok hazudnak, akik annak ellenére, hogy egy ember szinte elvesztette az életét, és ketten a pszichiátriára kerültek, továbbra is olyan képeket mutogatnak a világnak, aminek nincs köze a valósághoz, vagy pedig csupán ahhoz a valósághoz van köze, amit mesterségesen, emberi módszerekkel, pszichiátriai szerekkel idéztek elő.
Ezt mondja Jézus, akit szégyell, és akinek szavait megveti a mai kereszténység: „Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.” Jn 3:11
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt le is aratja. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:7 Ezért ismétlem folyamatosan, hogy az emberi / testi megoldások elhordozhatatlan fájdalmakat okoznak, és oda viszik az embert, ahova senki sem akar menni.

A végére hagytam egy rövidke figyelmeztető álmot, ami összegzi a fent leírtakat. A sógoromat láttam egy szobában. Egy képernyőn ment a hokimeccs, és ő aludt. Ennek jelentése: Amennyiben figyelmen kívül hagyja az Élő Isten szavát, továbbra is emberek ‘jó tanácsaira hallgat’, visszatér azokhoz a szokásokhoz és örömökhöz, amelyek ide juttatták a családot, amelyiknek ő a feje, fennáll a veszélye annak, hogy ‘visszaalszik’. Ha pedig visszaalszik, azzal ismételten veszélybe sodorja a saját életét, és azok életét, akiket elvileg ő a legjobban szeret. Így elkerülhetetlenné válik a tragédia, amit az Úristen, az Ég és a Föld Teremtője a tűzoltós álomban megmutatott.
És ez az erőteljes figyelmeztetés nem csupán az ő családjára érvényes, hanem mindenki számára, aki magára ismerhetett e történet valamely részletében. Ugyanis, mint mondhattam, féltve őrzött bűneinken keresztül nem csupán az én életemet, és az én földi családom életét fertőzte meg, és uralta le az okkultizmus, hanem nagyon sok más ember életét úgy Gyergyószentmiklóson, mint az egész Székelyföldön, az egész Kárpát-medencében és az egész világon.

„Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az ÚR. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az ÚR maga mondja ezt.” Ézs 1:18

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága…” 5Moz 30:19

Egy hangfelvétel az emberi szeretetről a 10. rész margójára:
https://youtu.be/8i7lTtq57WA

Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás
megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel,
hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy
nem az én családom az egyedüli család, és nem az én
szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol
meggyökerezett, és folyamatosan pusztít az okkultizmus.
Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden
figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni,
olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a
Baál és Jézabel prófétáinak sorsa. A Jelenések könyvének 2.
részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, mi vár azokra,
akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket,
akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! (Mt 10:8)

Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x
Negyedik rész: https://is.gd/rpqezt
Ötödik rész: https://is.gd/a6hK0B
Hatodik rész: https://is.gd/a4Bg2U
Hetedik rész: https://is.gd/WI76O8
Nyolcadik rész: https://is.gd/qWiVDP
Kilencedik rész. https://is.gd/G65asD