Csak azután tudatosult benne, hogy ő ölte meg, miután a saját kezével megtapinthatta a testét, és láthatta a sebeket, amelyeket ő okozott anélkül, hogy tudott volna arról. Azelőtt pedig meg volt győződve, hogy semmi köze nem volt neki az áldozat halálához… Története nagyon megrázó, de tanulságos is egyben. Aki megérti, nem lesz bűnrészes az ártatlanok […]
Mit ünnepel karácsonykor az a világ, amely az ártatlant veszélyesnek, és az ártalmast veszélytelennek látja? Kit ünnepel karácsonykor az emberiség, amely a gyermekek ártatlanságától fél, de a kőszívű felnőttek tudományában vakon megbízik? Mit, és kit ünnepel karácsonykor az az ember, aki a gyermeket nem fogadja be, de a tolvajt tárt karokkal várja?
Panaszt tettem ellene az emberek előtt, a barátaim előtt. Hazugnak neveztem őt, és azt mondtam róla, hogy becsapott engem, amikor elhitette velem, hogy elég nekem az Ő kegyelme. Tettem ezt úgy, hogy nem voltam tudatában, hogy mit cselekszek. Ekképp azt sem láthattam meg, hogy azért vagyok beteg és nyomorult, mert azt vádolom, aki nekem életet […]
Sokan még csak nem is sejtik, hogy épp annak a szállóigének köszönhetik fájdalmaikat, betegségeiket, nyomorúságukat, amelybe eddigi életük során kapaszkodtak. Vannak olyan közismert szállóigék, szólásmondások, amelyeket az emberek igaznak hisznek, és amelyek sokszor megfordíthatatlan károkat okoznak az ő életükben. Sokan épp azért fognak elveszni, mert, amikor hallják az igazságot, az élet hívó szavát, szállóigékkel semlegesítik […]
Szállóigévé vált, hogy tanulnunk kell a hibáinkból, és szinte már ragaszkodunk is ahhoz, hogy mi a hibáinkból akarunk tanulni. Csakhogy figyelmen kívül hagyunk egy nagyon fontos dolgot. A hibáink fájdalmat eredményeznek nekünk és a szeretteinknek. Tényleg a hibáinkból akarunk tanulni, ami fájdalmat, betegséget és tragédiát okoz, vagy pedig Teremtőnk szavából, ami örömöt, békességet és gyógyulást […]
