Az emberi jóság rabjai nem tudják, hogy akik szabadok, attól szabadok, hogy soha semmi jót nem cselekedtek. Én is csak akkor lehetek szabad, ha nem felejtem el, hogy soha semmi jót nem cselekedtem, és soha nem is fogok semmi jót cselekedni. A jót mindig Az cselekedte, Aki az Ő jóságát ajándékba adta nekünk. De nem azért, mert megérdemeltük, hanem azért, mert hatalmas szükségünk volt rá, hogy el ne vesszünk.
A mi dolgunk pedig csak annyi, hogy az Ő szabadító jóságát engedjük munkálkodni a mi életünkben, hogy azáltal Ő mindig megújíthassa bennünk az Ő jóságának erejét.
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Õ pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Mt 19:16
Hogy megnyerjük az Ő jóságát, nem kell mást tennünk, mint meglátnunk, és őszintén megbánnunk saját gonoszságunkat, hogy attól megszabadulva, befogadhassuk Annak jóságát, Aki életét adta értünk, hogy ne kelljen elvesszünk gonoszságunk miatt, amit jóságnak hittünk.
Kategóriák