Audió / Filmek / Írások

Az utolsó válaszfal Isten és Ember között

AZ UTOLSÓ VÁLASZFAL ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT AZ,
MELYET CSAK EGYEDÜL DÖNTHET LE AZ EGYÉN, ÉS
MELYET CSAK AZ EGYÉN DÖNTHET LE EGYEDÜL
(NAGYCSÜTÖRTÖKÖN).

A legnagyobb félelmem az, hogy semmit sem tarthatok meg abból, amit most értéknek hiszek ahhoz, hogy egyé váljak az örök érvényű, örök életű értékkel. Félek a teljes megsemmisüléstől, attól, hogy teljesen senkivé és semmivé legyek.
A fizikai világban ugyanúgy, mint a virtuális valóságban attól érzem magam jónak és értékesnek, ha másnak is tetszik az, amit képviselek, avagy “képmutatok”.
Ilyenkor egy hang azt kiáltja bentről, hogy ne legyek elbizakodott, mert, ha hétmilliárd “teccik”-et kapna a mutatott képem, akkor sem lehetne igaz. Sőt, ellenkezőleg! Minél többnek tetszik, valójában annál hígabb, annál értéktelenebb, annál erőtlenebb, annál hiábavalóbb az “igazságom”. És fordítva: minél kevesebben rokonszenveznek vele, annál nagyobb az esély rá, hogy közel járok a hiábavaló és az örökkévaló közötti válaszfalhoz, annak ledöntéséhez.

A mozgalmakban mindig tömegek vannak. A buziparádéktól elkezdve a “védjük meg a pandákat” -féle mozgalmakig az összes a tömeg eledele, mely azt próbálja elhitetni, hogy attól igaz valami, hogy sokan voksolnak rá.
Mint látjuk, annak ellenére, hogy mindenki vágyott rá és sóvárgott érte, a demokrácia sem lett a megváltás eszköze. …És az újat mindig azok az emberek hozták, akikben senki sem hitt, kiket embertársaik megfosztottak halálos álmot hozó társaságuktól.
A minap egy barátom felhívta figyelmem, hogy az, hogy az igazságért le kell tudnunk mondani mindenről azt jelenti, hogy ha a mindenünk 1000 krajcár, amiből ha megtartunk egyetlenegyet, a másik 999-ről fölöslegesen mondtunk le, mert az egy krajcár, melyet titkon megtartottunk, ugyanakkora rabságot okoz, mint az ezer.
Az “ígéret” az, hogy minden az enyém lehet azáltal, hogy mindent elengedek. A minden az örök igazság, melyben már nincs változás. A minden az, amiből bármikor bármi megszülethet egy kis ideig, amíg a mulandóság átkával megsebzett és halálra ítélt helyzet úgy kívánja.
Ha a minden elengedése megtörténik, látszólag a semmit kapom. Ezért nehéz elengednem az utolsó kapaszkodót is, az utolsó krajcárt is, mely a biztonság látszatával homályosítja be szemeim világát. Bármennyire is hihetetlen, sokszor egyetlen garason múlik az élet, melyet képtelenek vagyunk elengedni.

Mit is jelent hát egyé válni az igazsággal?
„Megérzek” valamit, mit korábban sosem láttam, és kijelentem, hogy annak ellenére, hogy ehhez hasonlót sosem láttam, sosem hallottam, sosem tapasztaltam, amit most érzékelek, sokkal valóságosabb, mint bármi, amit emberi szem valaha láthatott.
A kijelentés után jön a próba, a kínok kínja: a hétmilliárd ember a tengerből, a hétmilliárd kifogás és magyarázat megtestesülése, melyet az én tudatlanságom nemzett, és szült a világra. Az egyik azt mondja, megőrültem. A másik azt, hogy elment a józan eszem. A következő szemlélteti velem új látásom súlyos következményeit. A következő rám olvassa a végzetem. A következő azt kiáltja, hogy bűnös, megérdemli, hogy megkínozzák, és kivégezzék, mert félrevezeti embertársait. A következő már meg is ragadja a követ. A következő a többit bátorítja, hogy ne mulassza el kitölteni rajtam haragját, kiönteni rám békétlenségét. A következő már a kötelet készíti. Egyetlenegy embert sem tapasztalok már, ki ugyanazt látná, amit én. Sőt, a fizikai érzékeim is ellenem fordulnak: az összes azt kiáltja, hogy valótlan a kép, melyet lelki szemeim látnak. Elfog a rémület, a téboly is megkörnyékez. Mint sűrű fekete köd, nehezedik rám a félelem. Vissza akarok szaladni a langyos biztosba, de nem tudok nem emlékezni rá, hogy már időtlen idők óta benne vagyok, fuldoklok, haldoklok. Mi lehet rosszabb? A teljes megsemmisülés, vagy az örökön tartó haldoklás? Vért izzadok. Senki nincs már kinek panaszkodhatnék. Senki nincs, kivel megoszthatnám a terhem. A világ képei összemosódnak vérmes szemeim előtt. Az emberek is belefolynak a hazug festménybe. Félelmeimmel együtt az ellenségeim, azok képei is szétoszlanak szerre. Kezdetét veszi a végső magány: nincs feleség, nincs férj, nincs gyermek, nincs barát, nincs kolléga, nincs szomszéd, de még csak ellenség sincsen, ki megkritizálhatna, kérdőre, felelősségre vonhatna… Egyetlen lélek sincs már az égadta világon, ki bármilyen reakcióval illethetné az állapotomat. Láthatatlanná váltam. Egy hosszú pillanat a teljes semmiben, a poklok poklában, az időtlen sötétben, a semmi és a senki teljességében, a megsemmisülés végtelen üregében. Nincs már, ki zokogjon, nincs ki bánkódjon, nincs ki panaszkodjon. Az sincs már, ki egy lehetne a mindenséggel. Csak a semmi, mely nincs, és mégis van, mely nem tud sem magáról, sem másról, mely mint a teljes világegyetemet magába foglaló, tudat nélküli petesejt létezik a létről mit sem sejtve. Üres vagyok, meghatározatlan, meghatározhatatlan, határokat és korlátokat nem ismerő, létről mit sem sejtő létező, melyben elfér az egész világ. Az a semmi vagyok, mely lehet bármikor bármi, melyet az Örökkévaló kedvére formálhat, alakíthat, és alaktalaníthat. Egyé váltam vele. Ekképp már nem tudok mást tudni, csak a tökéletest. És cselekedni sem tudok mást, mint, ami ahhoz szükséges, hogy ellensúlyozza az ideiglenes káoszt. Én és az atya egy vagyunk; aki engem lát, az atyát látja. A szél vagyok, mely ott fú, ahol akar, melynek zúgását hallják, de nem tudják merről jő, és merre tart. Az erő mely elveszi a többletet, és pótolja a hiányt, mely mindig egyensúlyba hozza a mérleget. A forma vagyok, mely bármikor készen áll meghalni, szükség esetén meg újraformálódni. Az élet vagyok, mely azáltal nyerte el örök-érvényűségét, hogy lemondott önmagáról. Az vagyok, aki vágyak nélkül veszi, és adja a szert, mely etet, ki létezhet akkor is, amikor senki más nem létezhet. Az vagyok, kit a szegénység nem fog akkor sem, amikor a legnagyobb kincset is odaadja, mert minden tőle indul és minden hozzá tér vissza.

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: