Mindenki azzá válik, amihez ragaszkodik. (Zsolt 115)
Miért ragaszkodnak az emberek annyira a mulandóhoz, a rothadóhoz és a halandóhoz, ami által ők maguk is mulandóvá, rothadóvá és halandóvá válnak?
Azért, mert nem ismerték meg az Örökkévalót.
És miért nem ismerték meg az Örökkévalót?
Egyrészt azért, mert nem volt, aki hitelesen hírül adja, megmutassa azt nekik. Másrészt pedig azért, mert bennük sem született meg az őszinte vágy az örökkévaló megismerésére.
Na de miért nem született meg bennük a vágy az örökkévaló megismerésére? Mert még nem undorodtak meg a mulandótól, a rothadótól. Sőt, a mulandót hiszik örökkévalónak. Ezért, ahogy mondja a magyar, benne tartják a lelküket a mulandó, halandó dolgokban. De nem csupán benne tartják, hanem bele is ölik a lelküket (az életerejüket, és az életidejüket) a rothadó és a mulandó dolgokba. Így vész kárba, bibliai nyelvezettel szólva, így kárhozik el a lélek.
Mennyire ellentmondásos az, hogy az ember, aki intelligensnek, homo sapiens-nek gondolja magát, megtesz mindent a mulandóért és a rothadóért, annak ellenére, hogy saját magának nem kívánja sem a rothadást, sem az elmúlást, sem a halált.. Sőt, valósággal retteg attól.
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” Mt 11:25
Azoknak, akik megismerték, örömmel fogadták Jézus beszédét, és újjászülettek azáltal, Isten nem engedi, hogy azonosuljanak a rothadással és a mulandósággal. Új személyazonosságot, és örök életet kapnak azáltal, hogy megszületik bennük a vágy az Örökkévaló megismerésére.
„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Zsolt 16:10
Szükséges tehát, hogy az ember valamiképp megundorodjon a mulandóságtól, a rothadástól, és felébredjen benne a vágy az örökkévaló megismerésére. Mert e vágy nélkül teljességgel kizárt, hogy megismerje a lelket felszabadító igazságot. Az igazság nélkül pedig örök rabja marad a mulandóságnak és a rothadásnak. És a lélek, a ‘létezés tudat’ számára ez maga a pokol, ami a test halála után független az időtől. Más szóval nem múlik el, örökké tart.
Ezt mondja Krisztus:
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lk 14:26
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem (az én beszédemért) és az evangyéliomért, az megtalálja azt.” Mk 8:35
Aki nem születik újjá Jézus beszéde és Isten ereje által, nem láthatja az igazságot, a Mennyek országát. Ahhoz, hogy kiszakadjon a mulandóság és a rothadás rabságából, szükséges az embernek újjá születni az igazság megismerése, felvállalása és megcselekvése által. János evangéliuma 3. rész.
Mindenki azzá válik, amihez ragaszkodik. (Zsolt 115)
Te mihez ragaszkodsz? A mulandóhoz, vagy pedig az örökkévalóhoz?
Ezt mondja Jézus:
„Az ég és a föld elmúlnak de az én beszédeim soha el nem múlnak.” Mt 24:35