„aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Aki tehát nem fogadja be a gyermeket, aki Isten áldása és ajándéka, kit utasít el?
Nézzük a teljes részt:
„Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
A ki pedig megbotránkoztat (bűnre visz) egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” Mt 18:1
Arról, hogy a gyermekek Jézus nevében ‘jönnek’:
Tudhatjuk, hogy Teremtőnk Jézus Krisztus személyében testet öltött, hogy hozzánk, testben megragadt emberekhez, testi módon szóljon, hogy megmutassa számunkra az élet útját. Tehát Jézus = Isten testben.
„Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Zsolt 127
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.” Mt 18:10
Tehát, aki befogadja a gyermeket az Ő méhébe, Isten ajándékát, Jézus szava szerint pedig Jézust magát, az Élő Isten szavát fogadja be. Aki pedig elutasítja a gyermekáldást, Isten ajándékát utasítja el. Ennek következtében még testibbé válik a lélek, mígnem teljes mértékben a testtel azonosul, és kárba vész. Más szóval elkárhozik.
Ezt pedig a legelemibb logikával is meg lehet érteni, hisz, mint tudjuk, a test rothadásra van ítélve. Ekképp minden lélek, aki a testtel azonosítja magát, rothadásra (égésre, a pokol tüzére) van ítélve.
Te mivel azonosítod magad? A testtel, a testiekkel, a földiekkel, a mulandókkal, vagy pedig kaptál új személyazonosságot, amely nem rothad el?