Nagymamámnak gyomorrákja volt. Az orvos azt mondta, hogy már csak hetei, max. néhány hónapja van hátra. Ezért nem is javasolt sem kemoterápiát, sem sugárkezelést. Az orvos bejelentését követően nagymamám még 12 évet élt, és boldog öregség után hagyta itt a földi világot.
Bár látszólag nagyon kellemetlen dolog, és borzalmas hír, hogy valakiről lemondanak az orvosok, a valóságban ez volt a legeslegjobb, ami vele történhetett. Meggyőződésem, hogy az Élő Isten adta az orvos ajkaira ezeket a borzalmas szavakat, aminek következtében, (mivel az orvos szavának már nem hihetett), kénytelen volt a Teremtőjében bízni, aki a néhány hét helyett 12 életévet ajándékozott neki.
Nagymamám egyszerű asszony volt. A fülei nem voltak hozzászokva az emberi tudományokhoz. Ezért az orvos tudományában sem tudott hinni. Vallásos nem volt, de szíve mélyén bízott a Mindenható tudományában, aki a szívére helyezte, hogy mit tegyen, és mit egyen, hogy megtarthassa az életét. Ennek eredményeképpen a lelke csak idős korban, Istennel és emberekkel megbékélve hagyta itt a hiábavalóságot megboldogultan.