Mezítelenül a teliholdas éjszakán | A paráznaság ára
Mi késztette a húgomat arra, hogy télen, teliholdas éjszakán anyaszült meztelenül sétáljon az utcán? Bár tudomásom volt arról, hogy a modern spiritualitásban és az okkultizmusban ugyanúgy, mint a régi pogány vallásokban, jelen van az égitestek tisztelete, a holdfényben való fürdőzés és tisztulás rituáléjával korábban sosem találkoztam. Ezért azt adta a Lélek, hogy üssem be a keresőbe a „telihold, fürdő” kulcsszavakat, hogy megláthassam, honnét ered ez a dolog.
Ezek a kulcsszavak majdhogynem minden esetben a new-age ezotériához, és az új pogány vallásokhoz vezetnek, ami egyáltalán nem lepett meg. Viszont arra voltam kíváncsi, hogy kik, és mi célból vesznek részt ilyen rituálékon. Rövid keresgélés után elém került egy személy, aki egy teliholdas éjszakán nyilvánosan megfürdött a hold sugaraiban. Ez a személy a szabadkőműves Robert S. Mcnamara, a Kennedy kormány védelmi minisztere, a világbank egykori elnöke, a Lucis Trust okkult szervezet egykori vezetője.
Mi a Lucis Trust?
„Blavatskynak egy másik követője, és a Teozófiai Társaságnak a tagja Alice Bailey – „a new age anyja” – volt. Alice magát a modern boszorkány-kultusz követőjének tartotta, férje pedig szabadkőműves volt. A Bailey házaspár alapította az „Arcane School”-t (Misztikus Tanok Iskolája) New Yorkban, amelynek Európában is működnek kirendeltségei, és ők hozták létre a „World Goodvill Center” (Jóakarat Világközpontja) nevű illuminátus-globalista szervezetet is. Ők alapították 1922-been a „Lucifer Publishing Company of New York”-ot (Lucifer kiadó vállalat, New York). Ez a cég később „Lucis Trust”-ra változtatta az elnevezését, hogy álcázza eredetét és azonosságát. A Lucis itt Lucifer név helyére került. Ez a kiadó publikálta Alice Bailey első könyvét, amely az „Initiaton Human and Solar” (Az emberi és napmítosz szerinti beavatás) címet viselte. Később adta közzé az „Externalization of the Hierarchy” (A hierarchia kivetítése) című kötetét, amelyben azt állítja, hogy a szabadkőművességben létező hierarchikus rendszer a felelős a „New Age” mozgalomért. ” Forrás: http://mek.niif.hu/06800/06897/html/1201.htm
Ezután pedig elvezetett a Lélek egy könyvhöz, amelyet a Lucis Trust adott ki, amiben a telihold meditációról írnak, aminek az ő elmondásuk szerint két fajtája létezik: misztikus meditáció és okkult meditáció. A telihold meditáció egyik nem titkolt célja ‘a világ új vallásának’ megalapozása.
Amikor legelőször hallottam ezt a fogalmat, arra gondoltam, hogy egy új vallás létrehozásáról van szó, de később Isten megértette velem, hogy nem egy új vallás kialakítása a cél, hanem a meglévő vallások egyesítése, átprogramozása, megfertőzése az okkultizmussal. És erről beszél Jézus Krisztus Jánosnak, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztény gyülekezetek megengedik Jézabelnek, hogy tanítson. És azt is elmondja, mi lesz ennek a következménye. Jel 2:20
Igazságkeresésem útján az Úristen sok mindenre rámutatott. Tisztán megláthattam, hogy az aranykorát élő New Age ezotéria, a modern spiritualitás és a sátánizmus alapja ugyanaz. A modern idők okkult irányzatainak szálai az ukrán származású Helena Blavatsky szabadkőműves grófnőnél futnak össze, aki a 19. század végén New Yorkban megalapította a teozófiai társaságot. Aki egy kicsit is utána jár a dolgoknak, hamar kiderítheti, hogy a teozófiai társaság által hirdetett tanok képezik az alapjait a New Age ezotériának és a modern kori okkultizmusnak és sátánizmusnak egyaránt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a modern spiritualitás, a New Age ezotéria, amely napjainkban a testi egészséget hirdető jóga és más meditációs gyakorlatok által terjed a legjobban, valójában nem más, mint leplezett sátánizmus, amely a megvilágosodás, önszeretet, lelki felemelkedés és a feltétel nélküli szeretet köntösébe burkolva magát, kerül be az emberek életébe, sokszor visszafordíthatatlan károkat és tragédiákat okozva.
„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” 2Kor 11:14
Akik tudnak angolul, írják be a youtube keresőbe, a ‘New Age, Jesus, testimony’ szavakat. Rengeteg olyan történet található a világhálón, amelyekben az áldozat elmeséli, milyen borzalmakat kellet átélnie annak köszönhetően, hogy a bajban az Élő Isten szava helyett a modern spiritualitás tanait és gyakorlatait választotta. Nem ritka az olyan beszámoló, amely arról tesz bizonyságot, hogy ezek a tanok és gyakorlatok, miután megjárták az elmegyógyintézetet, sokakat az őrületbe és az öngyilkosságba kergettek.
Ha jól utánanézünk, magyar nyelven is találhatunk olyan vallomásokat, amelyek elmondják, mi történt azokkal a személyekkel, akik nem tudtak kijönni a modern spiritualitás bűvöletéből.
Kedves olvasók, drága embertársak, mint korábban is említettem, ezeket a sorokat nem jókedvemből írom. Minden porcikám ellenkezik azzal, hogy ezt a beszámolót papírra vessem, mert lelki szemeimmel láthatom a testi emberek reakcióját, akikkel mellesleg az én testi emberem is teljes egyetértésében van.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a sorok megosztást szülnek az olvasók körében, és a többségből ellenszenvet váltanak ki szavaim. Tudatában vagyok annak, hogy azok a személyek, akik elutasítják a szembesülés lehetőségét, amelyet e szavak által kaphatnának, és az Élő Isten figyelmeztetését, gyűlölni fognak engem, míg azok, akikben van alázat Teremtőjükkel szemben, hálásak lesznek, hogy esélyt kaptak a szabadulásra, az életre.
Az én lelkemben is harc folyik, mert egyfelől vágyom arra, hogy minél többen megszabaduljanak a nemzetünket leuraló okkultizmustól és az azt felhatalmazó bűnöktől, másfelől pedig attól tartok, hogy amennyiben nincs bennem kellő alázat Istennel szemben, és szeretet embertársaim iránt, e sorok által én magam is az élet ellenségévé válhatok.
Ezért őszintén vágyom arra, hogy az Úr helyezzen szívembe kellő mennyiségű istenfélelmet, alázatot és szeretetet. Kívánom, hogy Ő adja a kijelentéseket, Ő vezesse kezeimet, hogy e sorok minél több ember számára elhozzák az igazság általi szabadulás lehetőségét.
Tudjuk jól, hogy az ember nem szeret a saját gyarlóságával és bűneivel dicsekedni, és hamarabb meglátjuk embertársaink szemében a szálkát, mint magunkéban a gerendát. Ez alól én sem vagyok kivétel. Ezért az tény, hogy az itt leírt szavakkal magamat sem kímélem, és az én bűneimet sem takargatom, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem magamtól írok, hanem Isten parancsára.
Annak okáért alázom meg magam, és teszek vallomást az én bűneimről is, hogy senki se gondolja, hogy a saját akaratomból írom ezt a beszámolót, és lenézem azokat, akik életét még mindig rombolja az a szellemiség, amely a világosság angyalának adva ki magát, a romlás, az önpusztítás és a kárhozat felé tereli az embereket.
Korábban ugyanúgy, mint e történet szereplői, én is afelé hajlottam, hogy az életemben megjelenő problémákat és békétlenséget emberi módon orv-osoljam. Ezért széles ívben kikerültem Isten szavát, és a bűneimmel való szembesülés minden lehetőségét. Sőt, a bűn létezését is tagadtam, mint a legtöbben, akik az ezotériában vannak, azt mondván, hogy nincs bűn, csak tudatlanság. Ekképp én is el tudtam hinni azt, hogy az igazság csupán egy filozófia, egy emberi ideológia, vallási irányzat, elmélet.
Annak okáért, hogy meggyőződjek arról, hogy az igazság nem található meg az elbukott embernél, Isten meg is engedte, hogy keresgéljek, kutakodjak, tévelyegjek, emberi módon próbáljam megbékíteni magam az élet rendjével.
Indiai zarándoklatom során találkoztam gurukkal, tanítókkal, megvilágosultnak mondott mesterekkel, földi istenségekkel. Szemtől szembe voltam a híres Sai Babaval és a világszerte bálványozott Dalal Lámával. Jártam Mahatma Gandhi szülőházában. Emberek javaslatára Katmanduban, az egyik leghíresebb vipasszana központban meditáltam. Előadásokat tartottam iskolákban és egyetemeken a béke és megértés témában. Kasmírban akkor épp háború dúlt a hinduk és a muzulmánok között. Olyan diákokkal beszélhettem ezekről a kérdésekről, akik testvéreiket és szüleiket veszítették el a háborúban.
Vendéglátóim között voltak egyszerű dzsungellakók, spirituális tanítók, egyetemi tanárok, professzorok, királyi családok leszármazottai, híres és neves emberek, idősek és fiatalok egyaránt. Bőségesen volt lehetőségem a lét kérdéseiről, az emberi élet értelméről beszélni mindenféle emberrel. Eközben folyamatosan megosztottam tapasztalataimat és megértéseimet a szabad gondolat oldalon, amiben voltak Istentől való igazságok és fülnek tetsző, igazságnak tűnő, hazugságok egyaránt.
Ugyanúgy, mint a legtöbb istentelen ember, én is a szabadosságot hittem szabadságnak. Ennek gyümölcse az volt, hogy kívülről nézve nagyon boldog voltam, belül pedig zokogtam. És mint a legtöbb profi képmutató, elhitettem mindenkivel, hogy én megvalósítottam azt, amire minden ember vágyik: sokat utaztam, sok mindent láttam, sok mindent kipróbáltam, sokat buliztam, sokat paráználkodtam stb. Más szóval úgy éltem, ahogy akartam. Ezért bár hittem Istenben, anélkül, hogy tudtam volna, mit teszek, a Miatyánkot is magamnak mondtam, mert az Ő akaratát nem ismertem, és nem is voltam rá kíváncsi. Többször kimondtam, hogy legyen meg a te akaratod, de végül szinte mindig azt csináltam, amit én akartam. Amit az ÉN akart. És tettem mindezt, az önmegvalósítás, és a spirituális fejlődés meg a ‘tapasztalni jöttünk a földre’ címszavak zászlói alatt, ugyanúgy, mint a legtöbb ember, aki elindult az önmegvalósítás útján.
Tehát arra a kérdésre, hogy úgy beszélek-e az ördögről, mint kívülálló, akinek nem volt semmi dolga vele, a válasz az, hogy nem. Sokkal intenzívebben megtapasztaltam a Sátán mélységeit, mint a legtöbb ember, aki valaha olvasni fogja ezeket a sorokat.
Akkor mégis, hogyan történhetett meg, hogy most az Élő Isten szaváról, a feltámadt Krisztus életet adó beszédéről teszek bizonyságot? Úgy, hogy, amit eddig csináltam, többnyire mindent teljes gőzzel csináltam. Ahogy most nem óvatoskodok, úgy akkor sem voltam óvatos, amikor tévelyegtem.
Amikor utazásra adtam a fejem, minden mást elengedtem. Lemondva a modern világ nyújtotta biztonságról és kényelemről, pénz nélkül zarándokoltam kilenc hónapon keresztül Indiában és Nepálban. Ekképp nem csak Isten gondviselését, hanem a tévelygés gyümölcsét is intenzívebben tapasztalhattam.
Ezért hitelesen beszélhetek arról, hogy a legtöbben azért nem láthatják meg, hogy az ördög csapdájában vannak, mert mindent óvatosan és kimérten csinálnak, és a jólétnek köszönhetően rengeteg a b-tervük, amely teljességgel kizárja a szembesülés lehetőségét. Az ördög tanait és a bűnöket is csak mértékkel fogyasztják, miközben a közösség előtt mintaapukát, mintaanyukát játszanak, és az emberi agy által gyártott ‘jóistenről’ beszélnek. És mivel a bűnt is csak óvatosan és kimérten cselekszik, sosem válik nyilvánvalóvá, hogy milyen mérget engedtek be az életükbe. Ekképp, amikor beérik a hazugság, a bűn és a képmutatás gyümölcse, ami a betegség, a fájdalom és a romlás, még mindig külső okokra hárítanak, másokat vádolnak. Ily módon a bennük lévő bűn zavartalanul gyilkolja a lelket, mígnem átlépik a menthetetlenség küszöbét, és bekövetkezik a tragédia, a halál.
Na de miben is különbözök én más bűnös emberektől? És mi az oka annak, hogy nekem jutott az a szereposztás, hogy írjak ezekről a dolgokról?
Az a lényeges különbség közöttem és más bűnös emberek között, hogy míg a legtöbben óvatosan és szerényen fogyasztják a bűnöket, én mohón, mértéktelenül és gátlástalanul tömtem magamba azokat. Ekképp az én esetemben hamar beérett a bűn gyümölcse, és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy mi okozta az összeomlást. Azáltal pedig esélyt kaptam arra, hogy megértsem, nincs olyan emberi módszer, tudomány vagy vallás, ami meg tudná az embert szabadítani a lelkére rátapadt bűnöktől, amelyeken keresztül az Antikrisztus leuralja, és tönkreteszi az ő életét, kiszipolyozza a lelkét. Mint ahogy megíratott, egyedül az Élő Isten szavának, Krisztusnak van hatalma arra, hogy megszabadítsa a lelket a rátapadó parazitáktól. És neki is csak akkor, ha az ember szabad akaratából úgy dönt, hogy segítségül hívja az Ő nevét, az Ő beszédét, és az Ő kezébe helyezi az egész életét: múltját, jelenét és jövőjét.
Sokan abban a hiedelemben élnek, hogy elég megvallani a bűnöket, de ez hazugság. A földi bíróság sem menti fel a vádlottat a bűn terhe alól csak azért, mert megvallotta bűneit. Ugyanez a helyzet a gyónással is. A pap senkiről sem veheti le a bűnök terhét csak azért, mert megvallotta bűneit. Ezért is van az, hogy a legtöbben, akik gyónnak, folyton visszaesnek ugyanabba a bűnbe, és ugyanazt gyónják meg hétről hétre.
A mi Atyánk, akinek az imát mondjuk, teljesen egyértelművé tette, hogy a bűnök terhétől, és annak következményétől, az ítélettől csak úgy szabadulhat meg az ember, ha valaki kártérítést fizet az általa okozott károkért. A vádlott tehát csak akkor mentesül a bűn következménye, az ítélet alól, és akkor távozhat szabadon a tárgyalóteremből, ha valaki leteszi érte az óvadékot. Más szóval kifizeti érte a váltságdíjat. Viszont, mint tudjuk, a vádlottnak nem kötelező elfogadni a váltságdíjat.
Például ha egy olyan személy ajánlaná fel az óvadékot, akit a vádlott teljes szívéből gyűlöl, fennáll a veszélye, hogy büszkeségből és dacból visszautasítaná a segítséget, azáltal magára vonva az ítéletet.
Ugyanez a helyzet Jézus esetében is. Noha Ő ártatlanul a szenvedésével és a vérével fizetett a magamfajta bűnösök vétkeiért, hogy ők elkerülhessék a büntetést, Isten senkit sem kényszerít arra, hogy elfogadja az Általa felajánlott váltságdíjat. És mivelhogy a legtöbben gyűlölik Őt azáltal, hogy utálják és elutasítják az Ő szavát, visszautasítják az általa felkínált váltságdíjat. Akik pedig visszautasítják az általa felkínált váltságdíjat, nem szabadulhatnak meg bűneik terhétől, és az ítéletet sem kerülhetik el. Így teljes felhatalmazást, szabad utat adnak a bennük lévő bűnnek, hogy addig rombolja az életüket és a környezetüket, míg a lelkük teljesen eltorzul, és elvesznek.
Az előző részben elmondtam, hogy ebben a szomorú történetben nem a húgomat uraló ezotéria és okkultizmus a főkolompos, hanem a titkos és féltve őrzött bűneink, amelyek által szabad utat engedünk ennek a szellemiségnek és felhatalmazzuk arra, hogy tönkre tegye az életünket és a környezetünket.
Hogy megértsük, hogyan képes rombolni a bennünk lévő bűn a saját életünkön kívül a szeretteink életét is, a saját bűneim elrettentő példáját hoznám fel.
Amikor párkapcsolatban (parázna kapcsolatban) éltem, lelkiismeretem szerint mindig igyekeztem hűséges lenni a páromhoz. Ennek ellenére a legutóbbi alkalommal is találtam egy nyomós okot arra, hogy megcsaljam a barátnőmet. És ezt az akkori elméleteimmel, tökéletesen meg is tudtam magyarázni. Viszont mivelhogy a korábbi tapasztalatokból megtanultam, hogy nincs értelme takargatni a dolgokat, rögtön elmondtam neki. Sőt, meg is bántam a tettemet. Megegyeztünk abban, hogy fátylat borítunk a múltra, és folytatjuk tovább a közös életünket, az Ádám és Éva projektet. Ennek ellenére sosem kaptunk teljes szabadulást a bűn terhe alól. Ahogy szokták mondani, megbocsájtani megbocsájtottunk, de felejteni sosem tudtunk. Mivel a megbocsájtás minden esetben csak emberi módon, Ádám és Éva megegyezés szerint történt, és nem az Élő Isten szerint, a bűn gyökere megmaradt a mi szívünkben, és addig rombolta a közös életünket, hogy egy alkalommal a barátnőm már azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz, és elszaladt a vonatállomás irányába azzal a szándékkal, hogy eldobja az életét. Egyedüli jó döntés, amit hozhattam ebben a szituációban, az volt, hogy beláttam Isten előtt, hogy én vagyok ennek az okozója, és tőlem csak arra futotta, hogy előkészítsem a terepet a tragédiának, de megoldani ezt a helyzetet nem tudom. A testi reakcióm szerint futottam volna, hogy megmentsem őt, de a Lélek figyelmeztetett, hogy amennyiben megteszem, ismételten a kezembe fogom venni az irányítást, és az a későbbiekben sokkal nagyobb bajhoz, rosszabb esetben végzetes tragédiához fog vezetni. Ezért teljes mértékben feladtam, Isten kezébe helyeztem a dolgot, aki óriási erővel és szabadítással helyrehozta azt, amit én elrontottam. Megoldotta azt az ördögi köteléket, amit mi a saját elképzelésünk szerint kötöttünk, és megadta mindkettőnk számára az új élet lehetőségét. Természetesen az okokat, a múltban elkövetett bűnöket mindkét részről lehetett volna vizsgálni visszafelé egészen Ádámig és Éváig, de annak semmi értelme nem lett volna, mivelhogy mindenkinek csak a maga részével kell elszámolnia az utolsó napon. Tehát arra a kérdésre, hogy a paráznaság halálos bűn-e vagy sem, képes-e súlyos tragédiát, halált okozni, vagy sem, Isten azt mondja, hogy igen, halálos bűn, és képes halált okozni. És a valóság is azt bizonyítja, hogy a törvénytelen úton szerzett testi öröm a legtöbb esetben hatalmas szomorúsággal, sírással, sok esetben gyilkossággal és öngyilkossággal végződik. Az, hogy a mi esetünkben nem volt halálos kimenetelű, annak köszönhető, hogy Isten megadta, hogy az Ő kezébe tudjam helyezni az irányítást, és Ő meg is javította azt, amit én elrontottam. De nem azért, mert én megérdemeltem, hanem azért mert Ő irgalmas volt, és én elfogadtam az Ő segítségét. Hisz a törvény szerint a bűneivel nem a jó megoldást érdemli az ember, hanem a halált. Ennek ellenére nem csak a jogos büntetést kerülhettem el, hanem megkaptam az új élet ajándékát, az örök élet ígéretét, és még sok más mennyei kincset, amiről korábban még csak nem is álmodtam, és amelyeket emberi szavak által ki sem lehet fejezni.
Mivel meglehetősen bohém és egoista életvitelt folytattam, nem alapítottam családot, így a bűnökkel való szembesülés lehetőségét szinte teljesen kizártam az életemből. Ennek ellenére, amikor Isten megszólított, és megszerettem Krisztus beszédét, kaptam ajándékba egy lelki családot néhány elveszett ember személyében, akik szintén megkapták Krisztus kezéből a meghívó levelet, és elindultak az élet keskeny ösvényén. Ekképp Isten jósága és féltő szeretete által az új barátok, útitársak személyében visszakaptam a szembesülés lehetősét is. Sok gyönyörűséges pillanatot éltünk meg együtt, amikor kaptuk Istentől a nagyobbnál nagyobb tanításokat és megértéseket. A bűnök bocsánatát, a vigasztalást, a bátorítást, a mindennapi kenyeret. Viszont mivel tükör által homályosan láttunk, voltak néha nézeteltérések is, amelyek révén esélyt kaptunk arra, hogy szembesüljünk olyan, bennünk rejlő dolgokkal, amelyekkel általában nem szívesen szembesül az ember. Tudtuk, hogy valamilyen mértékben egymás tükörképei vagyunk. Megéltük azt, hogy ha az egyik testrész megfertőződött, vagy megbetegedett, az kihatással volt a test többi részére is. Tehát hasonló dolog történt közöttünk, mint ami történik egy házasságban, földi családban is. Azt mondja Isten, hogy amikor házasságot köt a férfi és a nő, egy testté lesznek. Ekképp bármi történik az egyikkel, az kihatással van a másikra is. Ez érvényes a jó dolgokra és a rossz dolgokra egyaránt. Például ha az egyik örül, átadhatja örömét a másiknak, mint ahogy a bánatát, a dühét, a betegségét és a bűneit is átadhatja neki. Ugyanez a helyzet azokkal a személyekkel is, akiket az élet keskeny ösvényén Isten egymás mellé rendelt: Lelki értelemben egy testté lesznek egymással. Ezt nevezi az írás a Krisztus testének, más szóval egyháznak, vagy gyülekezetnek. Képletesen ennek a testnek tagjai a Krisztus testrészei. Az egyik a kéz, a másik a láb, a harmadik a szív, a negyedik a fej és így tovább. Egyedüli dolog, ami közös bennük, a vér, amely átfolyik az összes testrészen. Mivelhogy Isten szava szerint a vérben van a lélek, fogalmazhatunk úgy, hogy egyedüli közös dolog a Krisztus testében a lélek (a lelkület, a tanítás), amely átfolyik minden testrészen.
Ezt mondja Jézus:
„…a beszédek, a melyeket én szólok néktek, Lélek és élet.” Jn 6:63
Így történhetett meg az, hogy amikor én meg lettem kísértve, és paráznaságba estem, nem csupán én váltam paráznává, hanem az egész test is. Főképp azáltal, hogy elhallgattam, eltitkoltam bűnömet, mivelhogy akkor még nem is éreztem annak fontosságát, hogy elmondjam, mi történt velem. Ekképp nem megszabadultam a bűn terhétől, hanem megfertőztem, megbetegítettem azzal az egész testet. Mindezt azok után, hogy már volt ismeretem az igazságról, és megkaptam Krisztus kezéből az új esélyt. Az engem megkísértő bűn, és annak szeretete miatt nem jutott el a tudatomig, hogy azzal, amit tettem, nem csak magamnak ártottam, hanem azoknak is, akikkel lélekben egyek voltunk, akikkel együtt formált, és tanított a Mindenható Isten. Képletesen megfertőztem a saját véremet, a saját lelkemet, de mivel egy test voltam azokkal, akikkel együtt nevelt engem a Magasságos Isten, megfertőztem az ő vérüket, az ő lelküket is. Ennek következtében a paráznaság így vagy úgy bennük is megjelent. Ha testi módon nem is, lelki módon egyre többször vállaltak közösséget azzal a világi szellemiséggel, amitől Isten próbált megtisztítani minket. És ezt akkor még fel sem fogtam.
Bár sok mindent értettem az elmémmel, és ismertem az Anániás és Szafira történetét, a szívemig sokszor elég későre érkezett meg az ért-elem. (Apostolok Cselekedetei, 5. rész)
Amennyiben ez a kis baráti közösség egy teljesen megtisztult közeg lett volna, a bennem lévő bűn miatt az ő jelenlétükben én rögtön szörnyet haltam volna, mint Anániás és Szafira, amikor meglopta az apostolokat. Hogy miért? Azért, mert ha Isten állandóan megengedné, hogy valaki folyton megfertőzze, megrontsa a többieket, senki sem láthatná meg az Ő országát. Ez is igazolja azt, hogy az Ő jelenlétébe senki sem mehet be, aki bűnöket hordoz az ő lelkében. Ha mégis megengedné, hogy a bűnösök bemenjenek a tökéletességbe, az olyan lenne, mintha az óvónő szándékosan beengedné a pedofilokat a gyermekek közé, és kijönne az óvodából, hogy azok azt csinálhassanak a gyermekekkel, amit akarnak.
„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.” Jelenések 21:8, Jelenések 19:20
Így sikerült nekem is az új szívet bemocskolni, és fertőzött vért keringetni a testben. És a legnagyobb bűn nem is a bűn volt, hanem a bűn elhallgatása, a megtisztulás lehetőségének elhajítása, és azáltal a ‘test’ elárulása. Tehát én a házasságon belül nem bukhattam el, mert az egész életemet törvénytelenségben, szabadosságban töltöttem. Mindazonáltal az én elbukásom sokkal súlyosabb volt, mint a házas emberek esetében, ugyanis én nem a földi ház ellen vétettem, hanem Isten háza ellen, Isten házanépe ellen, amit úgy hívunk, hogy egyház. Olyan személyek ellen követtem el bűnt, akiket Isten már feltámasztott a lelki halálból, és akik esélyt kaptak az örök életre, ezáltal kockáztatva az ő üdvösségüket.
Tudom, hogy az, amiről itt beszélek, jelen van úgy a konzervatív, mint a modern kereszténységben. Ez is az oka annak, hogy a vallásokban az emberek Isten és Jézus nevében embereket követnek, nincs újjászületés, és jóformán senki sem hallja az Élő Istent.
Arra a kérdésre, hogy miért engedte meg Atyánk, hogy elbukjak, azt a választ kaptam, hogy egyrészt azért, mert mivel nagyon vágytam a bölcsességre és a megértésre, meg is kaptam. Viszont, mint ahogy meg van írva, szeretet nélkül a bölcsesség és az ismeret felfuvalkodottá tesz, és aki felfuvalkodik, abban nincs együttérzés, nincs empátia, csak törvény és könyörtelenség. Ekképp annak esélye, hogy megmeneküljön az ő lelke, valahol a zéró és a mínusz végtelen között van.
Ráadásul én már az út elején elestem. Kicsit visszamentem a régi, parázna életembe. Pontosan úgy, mint a kutya a hányásához, hogy felnyalja azt. De mivel Isten szorongatta a szívemet, és mindennél jobban vágytam az igazságra, már nem találtam a helyem abban a világban.
Valósággal gyötrődtem a saját jellemtelenségem és hálátlanságom miatt. Kicsit úgy jártam, mint bölcs Salamon, akit a hatalmas bölcsesség nem óvott meg attól, hogy folyton beszennyezze a lelkét, és bálványimádásba vigye a népét. És bármennyire is fájó, hogy miután lehajolt hozzám, és megmentett, én ismételten szembeköptem Istent, hála van a szívemben, mert még a gonoszságomat is a javamra fordította, megóvva engem attól, hogy felfuvalkodjak, kegyetlen, törvénykező farizeussá váljak. Sajnos mindezek ellenére sem mondhatom el, hogy nem estem bele még a kegyetlenség és emberi törvénykezés bűnébe is.
A másik ok, amiért az Úr megengedte, hogy elbukjak, nem más, mint ez a bizonyságtétel, ami által sokan esélyt kaphatnak arra, hogy felismerjék a fájdalom, a békétlenség és a nyomorúság valódi okát, és megtudják, hogyan kaphatnak teljes szabadulást, azok után, hogy Isten szavát figyelmen kívül hagyva megfertőzték magukat és egymást.
Néhány szó a fertőző betegségekről azok számára, akik még mindig nem értik, miért kell az ártatlannak is szenvedni a bűnös ember vétke miatt.
Vegyük például a nemi betegségeket. Azért engedte meg Isten a szexuális aktus útján terjedő fertőzéseket, hogy azáltal is nyilvánvalóvá váljon a törvény és a teremtés rendje. Egy esetleges fertőzés esetén, nem csak az az ember szenved, aki elkapja, hanem az is, akinek átadja a nemi betegséget. Sőt, olyan is lehet, hogy aki ártatlanul meg lett fertőzve a nemi betegséggel, jobban szenved, mint az, aki behozta a betegséget a kapcsolatba. Mint tudjuk, sok esetben épp a legártatlanabb családtag, a gyermek szenved a legjobban a bűn által bevitt fertőzés következtében, mint például egy hűtlen anyuka, vagy pedig egy agresszív apuka esetében, amikor is a gyermek örökli, és tovább viszi a szülők rossz tulajdonságait.
Mert ahogy a testi betegség fertőző tud lenni, úgy a lelki betegség, a bűn is megfertőzi azokat, akik érintkeznek a bűnnel, vagy a bűnös emberrel. Ezt az ószövetségi írások, Mózes könyvei alapján, ha olvasná, könnyen megérthetné az ember. Viszont a gyakorlat, a hétköznapi valóság is azt igazolja, hogy ha valaki rendszeres kapcsolatban van egy másik személlyel, könnyen átveszi annak jó és rossz tulajdonságait, szokásait.
Magyarul mindenki össze van kapcsolva mindenkivel. Így minden egyes gondolatunk, döntésünk és cselekedetünk kihatással van a közvetlen és a közvetett környezetünkre. Ezért akik földi életükben nem értik meg ezt, és nem tisztulnak meg teljesen Isten szava által, nem láthatják meg a mennyek országát, mert oda már senki sem viheti be a szennyet, ami a lelkére rakódott.
Tehát az írásban nincs semmi olyan, amit a hétköznapi élet megfigyelésével ne lehetne megérteni. Ez pedig azt igazolja, hogy ami le van írva a Bibliában, miszerint Isten megbünteti a szülők vétkeit a gyermekekben, teljes mértékben igaz. Ez azt jelenti, hogy a szülő, ha saját magában nem akar szembesülni a bűnnel, ami a pokolra taszítja az ő lelkét, szembesülnie kell a bűn gyümölcsével az ő házastársában, rosszabb esetben az ő gyermekében, akinek ártatlanul kell szenvedni az ő vétkei miatt, hogy azáltal ő esélyt kapjon a szembesülésre és a megmenekülésre.
Amit mond a modern spiritualitás, a New Age ezotéria, miszerint a gyermek egy előző életből hozott bűne miatt szenved, nem más, mint az ördög egyik legnagyobb hazugsága. És aki azt elhiszi, a pokol tüze felé taszítja saját magát és családját, mert elutasítja annak lehetőségét, hogy meglássa a benne lévő életellenességet, és Isten segítségével megszabaduljon attól.
Ezen a ponton mindenki megértheti Jézus kereszthalálának jelentését:
Ő azért vállalta önként a megkínoztatást és a halált, hogy azáltal az alázatosok esélyt kapjanak arra, hogy megértsék, hogy az ártatlanoknak a bűnösök miatt kell szenvedniük. Nem hiába mondta Ő, hogy jaj annak, aki egyet is megront a gyermekek közül, akikben még tiszta a lélek. (Mt 18:10)
Kétezer évvel ezelőtt a mi Teremtő Atyánk Jézus személyében ártatlanul szenvedte el azt a büntetést, ami az elvetemült gazemberek és gyilkosok számára volt kiszabva. Mindezt azért, hogy a büntetés végrehajtása közben, az alázatos szívűek szembesülhessenek saját szívük tartalmával, megbánják bűneiket, és megmeneküljenek a rájuk váró ítélet elől, amelyet senki sem kerülhet el, aki egész életében elutasította az újjászületés és a megtisztulás lehetőségét.
Ha nem láttad, nézd meg Mel Gibson Passió című filmjét. És próbáld meg elképzelni, hogy ott vagy te is a kivégzésen, ahol egy olyan személyt köpködnek, gyaláznak és kínoznak, aki az égadta világon semmi rosszat nem cselekedett. Miközben nézed a kivégzést, eszedbe jutnak olyan szégyenteljes dolgok, amelyekről soha senkinek nem beszéltél:
- Például, amikor felelőtlenségeddel súlyos aggodalmat, félelmet és fájdalmat okoztál valamelyik családtagodnak, vagy egy másik embertársadnak.
- Amikor akár viccből, akár haszonvágyból és önérdekből félrevezettél másokat, visszafordíthatatlan károkat okozva nekik.
- Amikor úgy érezted, hogy több jár neked, mint amit kaptál, és megloptad a munkaadódat, vagy szeretteidet.
- Vagy amikor bementél a mosdóba, elképzelted a legjobb barátod házastársát, és önkielégítést végeztél.
- Vagy amikor a képernyőn egy olyan fiatal lány mezítelen videóit nézegetted, aki akár a gyermeked is lehetne, akinek életét tönkretette a kábítószer és a pornó ipar, és talán már el is van temetve.
Ma már Teremtőnk nevét teljesen fölöslegesen, közhelyként használjuk. Jóformán nincs is olyan film, vagy olyan szórakoztató műsor, amelyben az Ő nevét és Jézus nevét ne használnák poénból, szörnyülködést, nem tetszést vagy épp undort kifejezve, tiszteletlenül. Tudtad, hogy a ószövetségben halál járt azért, ha valaki Isten nevét fölöslegesen az ajkára vette?
Kérd, és engedd, hogy Isten a lelkiismereteden keresztül megmutassa neked az általad elkövetett legsúlyosabb bűnöket, amiért a régi időkben halállal fizettek. Most pedig nézd tovább a filmet, és gondolj arra, hogy az a személy az általad elkövetett bűnök közül semmiben sem volt vétkes. Sőt ellenkezőleg. Tanított, betegeket gyógyított, vigasztalta, bátorította az elesetteket, a megtört szívűeket. Mégis a legsúlyosabb büntetést kapta. Ráadásul olyan személyektől, akik a legtöbb parancsolatot napi rendszerességgel megszegték, miközben bűneiket embertársaik előtt sok jó cselekedettel, kedvességgel és mosollyal leplezték.
Szóval kik miatt, és kikért szenvednek nap mint nap az ártatlan gyermekek? Kiért szenvedett az egyedüli tökéletes? Azokért, akik valahányszor vétettek Isten és ember ellen, mindig megvallották, megbánták bűneiket, és bocsánatot kértek? Vagy inkább azok miatt, és azokért, akik gondolatban vagy cselekedetben a legtöbb parancsolatot megszegték, miközben kifelé olyan képet mutattak, aminek semmi köze nem volt a belső valósághoz?
Elárulom nektek, hogy én ott voltam, amikor azt kiáltottuk, hogy Barabbást, a gyilkost engedjék szabadon, és akkor is, amikor azt követeltük, hogy Jézust feszítsék meg. Valahányszor vétkeztem Isten és az embertársaim ellen, szavaztam arra, hogy őt öljék meg, hogy én nyugodtan visszamehessek az éjszakába és a sötétségbe, ahol azt csinálhatok, amit akarok, miközben nappal néhány kedves gesztussal, jótéteménnyel mosolyogva elhitetem mindenkivel, hogy jó ember vagyok. Talán még magammal is.
Minden le van a Bibliában, de akiben van alázat Istennel szemben, a valóság képei alapján is könnyen megláthatja, hogy mivel mindannyian össze vagyunk kapcsolva egymással, sokszor az ártatlanok is szenvednek a bűnösök vétkei miatt, és megfertőződnek azok által. És Teremtőnk valójában az ártatlanok szenvedésének akart véget vetni azáltal, hogy a Krisztus Jézus személyében testté lett, és magára vállalta a megaláztatást, a kínokat, és azt a brutális halált, amellyel az elvetemült gyilkosokat büntették.
Viszont azok számára, akik nem fordulnak teljes szívükkel Hozzá, és nem értik meg, mi történt a kereszten, marad a törvény, és annak a szenvedésnek látványa, amelyet ők a jó cselekedetekbe burkolt bűneikkel okoznak szeretteiknek. (Jeremiás 16)
Ha egy testi ember paráznaságot követ el, vétkezik az ő házastársa és az ő gyermekei ellen, mert megfertőzi őket. És ez hatalmas bűn, aminek súlyos következményei vannak. Mint tudjuk, az emberiség történelme során, mindig hatalmas bajok, gyilkosságok és öngyilkosságok történtek a paráznaságnak köszönhetően. Mennyivel nagyobb bűn az, ha egy ember Isten gyermekei ellen vétkezik, akik szabadságáért Ő a vérével fizetett?
Isten azt mondja, hogy mindenki, aki testi vágy által fogant, és testben megszületett, csupán test. Viszont, aki a bűnbocsánat ajándéka és a Krisztus szava által újjászületett, akinek lelkét Isten megelevenítette, az esélyt kapott az örök életre.
Hatalmas bűn az is, ha valaki egy testi ember ellen vétkezik, mert azáltal annak a személynek csökkennek az esélyei, hogy feltámadjon az ő lelke, és megkapja az örök élet ajándékát. Mennyivel nagyobb bűn az, ha valaki a lelki ember ellen vétkezik, azáltal ellopva tőle az örök élet ajándékát, amiért az Ártatlan a vérével fizetett.
A paráznaságról még csak annyit, hogy a testi paráznaság a lelki paráznaság, avagy az Istennel szembeni hűtlenség kivetülése, egyenes következménye. Tehát, aki nem ismerte meg Isten hűségét, és nem kapott hűséget tőle, nem tud hűséges lenni senkihez. Sem Istenhez, sem az emberekhez, sem az élethez.
Isten még ezek után sem engedte el a kezem, de azt megengedte, hogy megérezzem, mit jelent a bűn, és mi annak a következménye. Az igazság iránti szeretetem továbbra sem lankadt, viszont a bűn képei hosszú időn keresztül kísértettek, és gyötörtek. Egész addig a pontig, amíg őszintén meg nem bántam, és meg nem vallottam azt, hogy a Krisztus vére lemossa annak mérgét a szívemről.
Ezek után már az is hatalmas csoda, hogy még élek. És az, hogy még élek, és ezeket leírom nektek, két dolgot is bizonyít. Az egyik az, hogy nem a saját akaratomból írom e sorokat. A másik pedig az, hogy Aki megbízott engem e dolgok megírásával, nem azt akarja, hogy mindenki elvesszen, aki mostanig bűnben élt,, hanem azt, hogy tudomást szerezzen arról, hogy mit tett Isten a bűnös emberekért, hogy amennyiben őszintén megbánja, és elhagyja bűneit, és hisz Krisztus szavának, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Fontos kiemelten hangsúlyozni, hogy a sötétség hatalmától lehetetlen megszabadulni azáltal, hogy annak jegyeit és eszközeit kihajítjuk a házból. Mert mint a fejezet elején mondhattam, nem az aranykorát élő modern spiritualitás, New Age ezotéria, avagy az angyalbőrbe bújtatott okkultizmus a főkolompos a legtöbb tragédiában, hanem az emberi szívben hosszú időn keresztül rejtegetett és érlelt bűnök, és életellenes cselekedetek, amelyek révén felhatalmazzuk a pusztítót, hogy tönkretegyek az életünket.
Tehát ha valaki mostanig jógázott vagy reikizett, vagy New Age könyveket olvasott, vagy meditált, és a fentiek alapján megértette, hogy e gyakorlatok által ő az Antikrisztussal vállalt közösséget, nem szabadulhat meg a sötétség erőitől csak azáltal, hogy mától nem megy többé jógázni, nem olvas okkult irodalmat, és abbahagyja a meditálást.
Az, hogy az ember abbahagyja ezeket a gyakorlatokat, és nemet mond a bűnre, amellyel behívta a pusztítót az ő otthonába, csupán az első lépés. Ezt hívják bűnbánatnak, és a bűnökből való megtérésnek, ami bár szükséges, önmagában nem elégséges. Ugyanis a korábban elkövetett bűnök továbbra is az ő lelkére tapadnak, és pusztítást okoznak mind az ő életében, mind az ő környezetében.
A teljes szabaduláshoz szükség van arra, hogy a múltban elkövetett bűnöket az ő szívéről lemossa valami. Ezt hívja Jézus újjászületésnek, ami egy olyan belső elváltozást jelent, amit az emberi értelem képtelen felfogni, és megmagyarázni. Ez a belső elváltozás az Élő Isten ajándéka mindazok számára, akik őszintén belátják és megbánják vétkeiket. Beismerik, hogy szükségük van az Ő kegyelmére, és kérik Tőle azt a váltságdíjat, amit Ő Jézus ártatlanul kiontott vére által a bűnösökért kifizetett. Aki ezt a lépést megteszi, annak Isten megadja ajándékba a bűnök bocsánatát, a feloldozást és a tisztulást. Az írás úgy fogalmazza, hogy elveszi tőlünk a kőszívet, a bűnös szívet, és ad helyette egy érző szívet, hús szívet, amely utálja a bűnt, és ragaszkodik az igazsághoz, a Krisztus szavához, amely védelmet jelent a lélek számára. Nemrég egy fiatalember, aki meg volt kötözve az alkoholfüggőséggel és a testiséggel, miután őszintén megbánta bűneit, és átadta életét a feltámadt Krisztus kezébe, azon kapta magát, hogy nem vágyik a testiségre, megundorodott a cigarettától és az alkoholtól, és egy kiolthatatlan vágyat érez az igazság megismerésére. Ezen felül pedig megkapta Isten ajándékát, ami igazság, békesség és Szent Lélek általi öröm.
Tehát a bűn felismerése, megvallása és megtagadása csupán az első lépése a szabadulásnak. Azután következik az őszinte fohász, hogy Isten a tökéletes váltságdíj által tisztítson meg a múltban elkövetett bűnök lenyomataitól, és adjon új szívet, amely távol tartja magát a gonoszságtól, és ragaszkodik az élet szavához, amelyet Teremtőnk Jézus beszéde által kijelentett.
Fontos megérteni, hogy a bűnök felismerése, és megvallása önmagában csak annyit tesz, hogy a törvény által megerősíti a bűn romboló erejét az életünkben, felgyorsítva a külső és belső romlást. Mert, ahogy Pál apostol mondja, a bűn ereje a törvény. (1Kor 15:56)
A teljes szabaduláshoz tehát szükséges a bűn felismerése, megbánása, Isten megbocsájtása, és a váltságdíj. Szükséges az új szív, a teljes újjászületés, az evangélium ereje általi átformálódás és védelem, ami nélkül a bűntudat, (a bűn tudása) a törvény ereje által tovább öldököli a lelket.
„Kérjetek, és adatik néktek. Keressetek, és találtok!”
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.” Lk 11:13
Teljes meggyőződésem, hogy aki megérthette, a fent leírtak alapján meg is értette, hogyan történik a testi és lelki fertőzés, miért lehetetlen emberi eszközökkel valódi gyógyulást és igazi békességet nyerni, és hogyan szabadulhat meg bárki a bűnök egyenes következményétől, az ítélettől.
Végezetül pedig beollózok egy allegóriát, amelyet a minap kaptam a Mindenható Isten kegyelméből, amely segíthet megérteni az élet rendjét.
A kéz súlyosan megsebesült, de amikor a láb felajánlotta, hogy elviszi őt a doktorhoz, a kéz elutasította a segítséget. Azt mondta, minden rendben, ő majd megoldja. Tagadta, hogy segítségre lenne szüksége. Azt állította, hogy a lábbal van a baj, mert sokszor fölöslegesen járkál, maga után húzva az egész testet.
A kéz későre látta be, hogy nagyobb a baj, mint gondolta, de még akkor sem kért segítséget. Mivel a kéznek nem sikerült kezelnie saját magát, befertőződött, és a fertőzés kiterjedt az egész testre. A testrészek szenvedését súlyosbította, hogy ahelyett, hogy segítségért kiáltottak volna, egymást vádolták a betegség miatt. A kéz tébolyodottan üvöltött a lábra, hogy miatta vannak ebben a helyzetben, mert nem vitte el a doktorhoz a testet. A láb pedig azzal vádolta a kezet, hogy mivel az alázat helyett a büszkeséget és a makacsságot választotta, nem lehetett beszélni vele. Lassan már a halálán volt a test, de a testrészek még mindig veszekedtek.
Ekkor megszólalt a szív, és ezt mondta:
– Hallottam egy hangot a messzi távolból, amely azt kiáltotta, hogy ha tovább folytatjuk a veszekedést, mindannyian elveszünk. Mivel megfertőződött a vér, megromlott a testrészek közötti kommunikáció. Ezért minden testrész mást hall, és mást ért, mint amit a szomszédja közölni szeretne vele. Nem maradt más esély a túlélésre, mint a vérátömlesztés, a kommunikációs eszköz teljes cseréje.
– De vajon van-e tiszta vér, amellyel lecserélhetnénk a fertőzött vért, ami olyan sok félreértéshez, és fájdalomhoz vezetett? — kérdezték a testrészek.
– Van, de kérni kell, és fog-adni! — kiáltotta egy erőteljes hang a távolból. És ezt már minden testrész hallotta.
„Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” Jn 6:53
(A választ arra a kérdésre, hogy mit jelent inni az Ő vérét, és enni az Ő testét, megtalálod a hetedik részben.)
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás
megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel,
hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy
nem az én családom az egyedüli család, és nem az én
szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol
meggyökerezett, és folyamatosan pusztít az okkultizmus.
Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden
figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni,
olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a
Baál és Jézabel prófétáinak sorsa. A Jelenések könyvének 2.
részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, mi vár azokra,
akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket,
akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x
Negyedik rész: https://is.gd/rpqezt
Ötödik rész: https://is.gd/a6hK0B
Hatodik rész: https://is.gd/a4Bg2U
Hetedik rész: https://is.gd/WI76O8
Nyolcadik rész: https://is.gd/qWiVDP