A csütörtök esti segélykiáltás
Mivelhogy ebben a fejezetben nagyon durva dolgok kerülnek bemutatásra és leleplezésre, ismételten hangsúlyozom, hogy ez a történet nem a húgaimról, és a tragédiában érintett többi személyről szól, hanem a városunkat uraló rejtett bűnökről és az okkultizmusról. Arról a szellemiségről, amely a világosság angyalának adva ki magát, rátelepedett a közösségünkre, és beszivárogva az élet minden területére, és minden házba, sokszor a szeretet, vallásosság, lelki fejlődés, családiasság és egyéb hangzatos címszavak mögé bújva, mosolyogva pusztít. Őszinte reménységem van afelől, hogy e történet tanulsága által a Magasságos Isten, akit úgy szólítunk, mi Atyánk, és aki az Úr Jézus Krisztus testét feltámasztotta, sokakat fel fog támasztani a babonás vallásosság, a bűnök, és a modern spiritualitás okozta lelki halálból. Teljes szívemből kívánom, hogy az Ő szeretete és szabadítása meglátogassa a történetben szereplő földi családom minden tagját, ők pedig kívánjanak élni az Ő kegyelmi ajándékával.
Tehát e sorok megírásának célja nem az, hogy bűnbakot keressen, hanem az, hogy lelepleződjön ez a gyilkos szellemiség, és azáltal mindenki esélyt kapjon a szabadulásra, akiben van egy cseppnyi alázat az Élő Istennel szemben. Hisz teljes meggyőződésem, hogy az itt leírtakban én nem kevésbé vagyok bűnrészes, mint a történet bármelyik másik szereplője.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ef 6:12
Bizonyságot teszek arról, hogy aki e sorokat olvassa, többé nem maradhat ott, ahol most van. Mivelhogy nem magamtól szólok, hanem az Úristen kegyelme és akarata szerint beszélek, e szavak által minden egyes olvasó választás elé van állítva. Ezért az élete el fog mozdulni vagy egy nagyobb sötétség és nyomorúság felé, ahol le kell aratnia az eddig elkövetett bűneinek gyümölcsét, mert nem hallgatott Isten figyelmeztetésére. Vagy pedig a szabadulás felé, ahol az Úristen kegyelme által megbocsájtást nyernek az ő bűnei, és esélyt kap egy bűntelen és képmutatás nélküli új életre.
„Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek. Ezeknek halált hozó halotti szag, azoknak pedig az élet éltető illata. De ki alkalmas erre? Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.” 2Kor 2:15
A tragédiát követő éjszakán, mint mondtam, kibújt a szög a zsákból, és a húgomat hatalmába kerítő szellemiség felfedte magát. Viszont sok rejtett dolog maradt még, amire nem számítottam, és aminek a felszínre kellett kerülnie.
Csütörtökön, az öngyilkossági kísérletet követő második napon, a húgomat a gyergyószentmiklósi kórház intenzív osztályáról a csíkszeredai kórház elmegyógyászati osztályára szállították, ahol három héten keresztül gyógyszeres kezelésben részesült. A férje, egy közös barátunk és az édesanyánk elkísérték őt Csíkszeredába, és miután megtörtént az ő ‘internálása’, elindultak hazafelé.
Eközben a másik húgom telefonon hívta a sógoromat, hogy segítségre van szüksége. Hogy miért pont őt, a későbbiekben kiderül. A sógorom pedig telefonált nekem, hogy menjek a húgom lakására, mert baj van. Amikor megérkeztem az ő otthonába ők már ott voltak.
Csendességre intett a lélek. Ezért semmit sem mondtam, csak figyeltem a történéseket, és fohászkodtam a Magasságos Istenhez tisztánlátásért.
A húgomnak ekkor már el volt égetve az arca. A jobb szeme pedig szinte teljesen eltűnt a duzzadás következtében. A földön térdelt, és fura dolgokat mondott. Arról beszélt, hogy a húgával kommunikál, és átérzi az ő állapotát. És ahogy a tragédiát követő éjszakán is, távgyógyítást alkalmazott: Energiát küldött neki. Közben azt mondogatta, hogy ő a pokol tüzében van, és már tíz éve próbálja oltani a tüzet. Arról beszélt, hogy a tűzoltáshoz szükség van az anyákra és a gyermekekre, ezáltal próbálva az édesanyját is beszervezni abba a rituáléba, amelyet végzett. Volt, mikor nyugodtabb volt, és volt, hogy hisztérikusan sírt, és jajveszékelt, mint két nappal korábban, amikor a hideg aszfaltra vetette magát sírva, és azt mondta, hogy átérzi a testvére és a sógor fájdalmát. Ekkor eszembe juttatta az Úr a holdkóros fiú történetét, akiről azt mondták a szülei, hogy gyakorta veti őt tűzbe és vízbe a lélek, hogy megölje. A húgom megfogta édesanyánk kezét, és kérlelte, hogy oltsa vele együtt a tűzet. Az igazat megvallva, még én sem találkoztam ilyen esettel korábban, nemhogy édesanyánk. Ő együttérzően fogta a kezét, de sajnos beleesett a csapdába, elragadták az érzelmei, és ekkor már ketten sírtak. Ezeket szemlélve eszembe jutott a figyelmeztető álom, amit az Úristen adott a tűzoltókkal. És hangosan rákiáltottam édesanyánkra, hogy üljön vissza az ágyra, mert ez nem a lánya, hanem az őt uraló szellemiség, amely a szemünk láttára megváltót játszik, megpróbálva belevinni mindenkit ebbe az őrült játszmába. Ennek hatására hirtelen abbahagyta a sírást és cinikusan mosolygott. Mondtam neki, hogy nem kell a tüzet kioltani, és nem az ő dolga, hogy magára vegye ezt a hatalmas terhet, mert az Úristen magára vette azt Jézus Krisztus személyében. Mi csak azt tehetjük, hogy megvallva saját vétkeinket, hozzá fohászkodunk, hogy Ő helyrehozza, amit mi elrontottunk. De továbbra is ő akarta ‘megoldani’ a problémát, és cinikusan mosolygott.
Ekkor átmentem a másik szobába, és levettem a falról azt az ördögi lényt ábrázoló festményt, amelyet az első fejezethez csatolt videóban megmutathattam. Mivel tudtam, hogy nem a húgom az, aki mindezeket teszi, hanem az őt uraló szellemiség, szembesítettem azzal a festménnyel, hangosan kérdezve tőle, ki vagy te. Ekkor még cinikusabbá vált a mosolya, és ezt mondta:
– Félsz, mi? Félsz szembesülni azzal, ami benned van.
Erre én ezt feleltem: – Igazad van. Az én lelkemet is rabul ejtette ez a szellemiség, és irányította az életemet nagyon sokáig anélkül, hogy tudtam volna róla. De értem a legdrágább vérrel fizetett az Úristen, hogy újból szabad legyek, megtisztítva lelkemet ettől a gyilkos szellemiségtől. Ezért egyáltalán nem félek, és szét fogom tépni ezt a festményt.
Úgy is történt. Ezt követően hangosan is fohászkodtam az Úr Jézus nevében, hogy Atyánk fegyverezze le ezt a szellemiséget, amely a húgomat, rajta keresztül pedig a másik húgomat és az ő családját is hatalmába kerítette.
Közben az én lelkemben is harc dúlt, mert egyfelől láttam, miféle szellemiséggel van dolgom, másfelől pedig Isten emlékeztetett arra, hogy mélyen elnyomva ott van a kicsi húgom is abban a testben, aki éppen úgy vágyik vissza az Atya oltalmába, mint minden más gyermek, aki meg van kötözve a felnőttiség és az emberi okosságok börtönében.
Ezek után ismét beszélgetni kezdett az ő húgával, majd egy Jézusról szóló éneket ismételgetett egyre hangosabban, majdhogynem üvöltve.
Ekkor megkérdeztem tőle, ki Jézus. Ő pedig azt felelte, hogy a világosság és az élet. Na de miért nem mondta azt, amit Péter, hogy Ő a Krisztus, az Élő Isten fia, a Megváltó, a Szabadító? Azért, mert az őt uraló szellemiségnek nincs szüksége megváltóra, hisz ő a saját maga megváltója.
„…valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.” 1Jn 4:3
Egyre hangosabban és hisztérikusabban énekelt, gúnyt űzve ebből a névből,
édesanyánkat is próbálva bevonni az éneklésbe. Feltehetőleg az egész lépcsőház hallotta a gúnyos dicsőítést. Ekkor szóltam sógoromnak és édesanyánknak, hogy addig fogja ezt csinálni, amíg van közönség. Ezért én eljöttem onnét, és néhány perc elteltével a többiek is elhagyták a lakását.
A húgom lakásában történtek által bizonyosságot nyert az, amire az Úristen korábban több alkalommal is figyelmeztetett, miszerint a pokol erői uralkodnak a 17-es ajtó mögött. Ezt megerősítették a húgom saját szavai, amikor azt mondta, hogy a pokolban van, és már tíz éve próbálja oltani a tüzet. Remélem, nemsokára eljön az a nap, amikor végleg megszabadul az ő lelke arról a helyről, ahova ez a szellemiség vezette őt, és gyermeki szívvel fog tudni örülni az életnek.
A csütörtök esti események után felmerült egy nagyon fontos kérdés. Miért épp a sógoromhoz fordult segítségért? És miért nem az anyjához, vagy például a szomszédjában lakó barátnőjéhez?
Az teljesen rendben van, hogy jól egyezik az ő ikertestévérének férjével. Hisz én is jól egyeztem vele, és remélhetőleg eljön az az idő, amikor ez megint így lesz. Egy segítőkész, vendégszerető és barátságos embert ismerhettem meg az ő személyében. És az igazság az, hogy nem csak a sörözgetésben értettünk egyet, hanem sokszor még Isten dolgairól is jól tudtunk beszélgetni. Viszont az a tény, hogy a férj február 15-én megkérdezte a húgomat, hogy tudna-e adni neki valami jó könyvet, arról tanúskodik, hogy az ő egyetértésük a spirituális dolgokra is kiterjedt.
Egy beszélgetés alkalmával a sógorom a magyarországi okkultizmus egyik gyöngyszemét, A Vörös Oroszlán szerzőjének egyik művét dicsérte, amit akkor olvasott. Emlékszem, hogy eléggé megszomorodtam, látva, hogy jobban érdeklik őt is a fület csiklandozó, önmegváltást hirdető ezoterikus tanok, mint az Ég és a Föld Teremtőjének szava, ami nem csak megdicsér, hanem meg is dorgál, ha szembemegyünk az élet rendjével. Bizonyságot tettem neki arról, hogy annak a könyvnek tanai nem oda viszik az embert, ahova bárki is szeretne menni. Beszéltem arról is, hogy igazságkeresésem útján többször találkoztam ezzel a szellemiséggel, de az nem az Élő Istentől való. Elmondtam neki, hogy az a személy, aki annak idején megpróbálta elültetni ennek a szellemiségnek magvait az akkor még minden vályúban keresgélő elmémbe, több alkalommal is elmegyógyintézetbe került. De szavaimnak aligha volt foganatja.
Akkoriban már ritkán jártam a sógoromék házába. Viszont miután tudomásul vettem, hogy az ő lelke A Vörös Oroszlán-féle szellemiség felé hajlik, nem éreztem hívást arra, hogy meglátogassam őket. Csak akkor mentem hozzuk, amikor az Úristen figyelmeztető álmokat adott a személyükkel kapcsolatosan, amelyeket rendre megosztottam velük. Viszont mivelhogy nem vették jó néven a szavaimat, és sógorom azt mondta, hogy azok az álmok rólam szólnak, nem láttam értelmét annak, hogy látogassam őket. És nem is jártam a házukba mindaddig, amíg a húgom lelki összeomlása be nem következett.
Eszembe jutott a sógorommal folytatott utolsó beszélgetés, amikor azt kérdezte tőlem, hol vannak azok a nehéz idők, amikről az elmúlt hónapokban beszéltem. Én szomorúan csak annyit kérdeztem, hogy muszáj katasztrófák történjenek, aminek következtében sokan elvesznek, ahhoz, hogy Istenhez forduljunk, és teljesen rábízzuk az életünket? Mi van, ha a katasztrófa nem valahol távol, hanem épp a te házadban fog elkezdődni? Akkor fogalmam sem volt, mit beszélek, mert nem a saját agyamból szóltam e szavakat, hanem Isten lelke által. Az ezoterikusok erre azt mondanák, hogy én vonzottam be hozzuk a bajt a szavaimmal. Isten pedig azt mondja, hogy mindenki maga vonzza be a bajt a saját életébe az ő bűneivel, azok takargatásával, és azzal, hogy figyelmen kívül hagyja az Ő féltőn figyelmeztető szavát.
„Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.”
Jak 1:13
Tehát valójában mi is történt a húgommal, amikor bejelentettem, hogy én nem megyek velük kutyát sétáltatni? Mi okozta neki azt a borzalmas félelemrohamot az út szélén? Az, amit akkor én még nem láttam, és amit ő is csak a lelkével látott: Egész nap beszéltem nekik a bibliai történetekről, Isten szaváról, féltő szeretetéről, ami békességet adott az ő lelkének. Azután pedig magára hagytam volna őt az ikertestvérével, akit már tíz éve gyötör a pokol tüze, és a férjével, aki Isten szava helyett a magyar okkult irodalom tanait választotta, ami gyakorlatilag ugyanaz a szellemiség, amely tíz éve szívja a másik húgom vérét, és gyötri az ő lelkét. Érdekes módon, amikor kórházba került, a diagnózis az volt, hogy kicsit vérszegény. Lelki értelemben pedig, mivelhogy régóta szívja ez a szellemiség az ő vérét, az ő lelkét, nem kicsit vérszegény, hanem nagyon. És óriási szüksége lenne vérre. Nem is akármilyenre, hanem a legtisztábbra, ami Istentől adatott az olyan nyomorultak meggyógyítására, mint amilyen én vagyok, és amilyenek mindannyian vagyunk Nélküle.
A húgom tehát a kimerültségnek és a testi erőtlenségének köszönhetően, lelki szemeivel látta azt, amit az én testi szemeim nem láthattak. És attól rettegett ő. (A test szenvedése által a lélek látni fog. Ézs 53:11)
Amikor aznap éjjel kijöttünk sétálni, folyton azt mondogatta, hogy ő nem akar visszamenni abba a házba. Az azt követő napon pedig már annyira szenvedett a lelke, hogy ő kérlelte férjét, hogy segítsen neki, hogy véget vessen az életének. Azt is javasolta, hogy az autóval hajtsanak bele a kőbányánál lévő mély szakadékba. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a történet ezen változata lényegesen eltér a valóságot eltusolni akaró pletyka verziótól, miszerint véletlenül megcsúszott, és úgy esett bele a Marosba. Fel sem foghatjuk, hogy hány meg hány súlyos családi tragédia okai lettek eltusolva azáltal, hogy az illetékesek a hallgatást, a bűn leplezését választották Isten megbocsájtó, és lelkeket gyógyító kegyelme helyett.
Hangsúlyozom, hogy a húgom nem volt beteg. És feltehetőleg most sem ő az, aki a leginkább segítségre szorul ebben a családban. Ő egyszerűen csak meglátta azt a szörnyű valóságot, amelyet ebben az elgépiesített jóléti társadalomban senki sem akar meglátni, és amely tömegesével pusztítja az emberek lelkét. Viszont mivelhogy nem tudta teljes mértékben Istenre bízni magát, és nem is volt közössége olyan emberekkel, akik ismerték az Ő szavát, nem kaphatott sem megerősítést az általa látott dolgokra, sem bátorítást, sem vigasztalást, sem reménységet Isten beszéde által. Így nem volt más kapaszkodója, mint az a szellemiség, amely a segítség látszatát öltve magára, az életére tört. Úgy is mondhatnánk, hogy kisebbségben maradt az ellenséggel szemben. Többen voltak körülötte az olyan személyek, akik őt látták betegnek, mint azok, akik ugyanúgy, mint ő, ezt a materialista, testimádó, elgépiesített, lélektelen társadalmat, és annak rabjait látják betegnek. Mivelhogy ő még ezek után is a földi családját választotta, azoknak a személyeknek adott hatalmat az élete felett, akik még mindig áldozatai ennek a lélekgyilkos gépezetnek. Ennek ellenére a Féltőn Szerető Isten, az Ő Teremtője nem engedte, hogy elvesszen az ő lelke.
Ezen a ponton ismételten hangsúlyozom, hogy ennek a lélekgyilkos szellemiségnek az áldozatait nem kívánom magával a szellemiséggel azonosítani. Ha megtenném, gyűlölnöm és kárhoztatnom kellene mindenkit, aki beleesett annak csapdájába. Ezért fohászkodom a családtagjaimért, és minden egyes embertársamért, akik lelke fölött uralmat szereztek a sötétség erői. Őszintén kívánom, hogy Isten kegyelme által mindenki szabadulást nyerjen annak rabságából. A szabadulás módját pedig már több ízben is elmondtam. És újból leírom Pál apostol szavait, miszerint Jézus Krisztus az egyedüli személy, aki hatalmat kapott minden hatalmasság fölött. Ahogy mondja Isten szava, nem adatott az emberek között az ég alatt más név, más tudomány, és más hatalom, amely által meg lehetne ebből a lélekgyilkos gépezetből szabadulni, mint az Ő neve, az Ő tudománya és az Ő hatalma. (Apostolok 4:12) Mert ez az a név, amely előtt minden térd meghajol: a mennyeieké, a földieké, és a föld alatt valóké. (Fil 2:10) És mindenki, aki segítségül hívja Jézus Krisztus nevét, megmenekül, és megtartatik. (Apostolok 2:21)
Azonban, ha valaki ezeket a súlyos figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva, továbbra is azon mesterkedik, hogy elrejtse a probléma valódi okát, a bűnt, ami miatt ebben az esetben egy ember szinte elvesztette az életét, szembemegy a Mindenható Isten akaratával, és az életét kockáztatja. Az fog történni vele, amit az Úristen a tűzoltókról szóló figyelmeztetésben megmutatott.
Ez Isten ítélete azok számára, akik az egyenes út helyett továbbra is a görbe utat választják:
„És ahogyan örömét lelte az ÚR abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az ÚR, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket.” 5Moz 28:63
A csütörtök esti segélykiáltás tehát nem volt más, mint egy csapda a sógorom számára. A soron következő legsebezhetőbb ember számára, akit a jóhiszeműségén keresztül még mélyebbre ránthatott volna az a sötét örvény, amelyre ő korábban igent mondott. Merthogy ő adott hatalmat a pusztítónak, amikor elutasítva Isten féltő figyelmeztetését, a fül számára hangzatosabb tanokat választotta az okkult irodalom által, és más ‘közeli’ személyek által, akik szintén ezt a szellemiséget képviselik, és hirdetik.
Amikor a húgom a súlyos elmezavar jeleit mutatta, és nyilvánvalóvá vált, hogy milyen erők uralják őt, szigorúan rászóltam sógoromra, mondván, hogy ez a szellemiség volt a húgom férje, nem te. A testvérünkön keresztül ő uralta a te feleségedet is, és irányította az ő életét egész az öngyilkosság küszöbéig. Mert amely családban nem az Isten törvénye és szava az Úr, amely a családfő által oltalomként van jelen, ott a pusztító fog uralkodik. És teszi ezt teljesen jogosan mindaddig, amíg az Élet Szava helyett az ő, fület csiklandozó tanait engedik be a házba, amely teljes egyetértésben van az összes többi bűnnel, amit korábban a szívünkben felhalmoztunk.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” 2Tim 4:3
Meggyőződésem, hogy a sógorom a szíve mélyén mindig is tudta, hogy igaz, amit Isten nevében szólhatok, de valamiért elnyomta a lelkiismeretének hangját, mint ahogy mindannyian sokszor megtettük, amikor a saját akaratunkat követtük Isten akarata helyett. Ennek oka pedig nem más, mint a test kívánsága.
„Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” Rm 8:5
„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.”
Gal 6:7
Ez a film valamelyest rávilágít arra, mikképp történik egy család elfoglalása a sötétség erői által. https://is.gd/YDIiZT
Az Élő Isten szava egyértelműen megmutatja számunkra, hogy a jóléti társadalomban, ebben a materialista, testcentrikus világban miért olyan népszerűek a modern spirituális tanok. Meggyőződésem, hogy valamilyen mértékben mindenki érintkezett ezekkel a tanokkal, mert mint mondhattam, mára elárasztották az élet mindent területét. A közoktatástól kezdve, a valláson és a szórakoztató iparon keresztül egész a politikáig mindenhova beférkőztek. Ennek köszönhető az, hogy egyre több pedagógus, celeb, üzletember és politikus meditál, és jár jógázni azzal a reménységgel, hogy megszabadul a hétköznapokban felgyülemlett stressztől, lelki békétlenségtől, ami Teremtőnk szava szerint a bennünk lévő életellenesség, a bűn következménye. És mivelhogy a modern spirituális tanok többnyire teljes egyetértésben vannak a testi kívánságokkal és a bűnnel, a testi ember számára sokkal kézenfekvőbb Isten szava helyett azokat fogyasztani.
Teljes meggyőződésem, hogy ha az emberek tudnák, hogy a testnek kedvező, füleket csiklandozó, spirituális tanok hova viszik őket, teljes erejükkel, szívükkel értelmükkel és lelkükkel kapaszkodnának az Élő Isten szavába, hogy valamikképp elkerülhessék azt a romlást és azt a fájdalmat, amelyek azok hozhatnak az ő életükbe. És minden eszközt megragadva figyelmeztetnék embertársaikat is a test-lélek-szellem harmóniáját hirdető modern tanok veszélyeire, hogy minél többen elkerülhessék azt a tüzet, amit a kicsi húgom nem tudott elkerülni, és amely, mint tolvaj, szinte elrabolta a másik testvérem életét.
Ezen a ponton meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, hogy az összes olyan iskola és vallási irányzat, amely a test-lélek-szellem harmóniáját hirdeti, az Antikrisztus fennhatósága alá tartozik. Tudnotok kell, hogy a test-lélek-szellem ‘szentháromsága’ a keleti misztikából, a hindu és buddhista tanokból szivárgott be a kereszténységbe, pontosan úgy, ahogy korábban a zsidók is kölcsönöztek babonás hiedelmeket a szomszédos népek vallásaiból.
A mi Atyánk, az Ég és a Föld Teremtője pedig ezt mondja:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1Moz 2:7
Tehát Teremtőnk szava szerint az ember lélek és test. Mivelhogy a lelkünk, a tudás fájának gyümölcse, az emberi okosság által, tisztátalanná (testivé) vált, az Úristen testi formát öltve eljött közénk, hogy nekünk, testivé vált lelkeknek kinyilvánítsa, hogyan válhatunk újból lelkivé. Jézus egyértelműen megmutatta, hogy mi, akik elsősorban lelkek vagyunk, hogyan győzhetjük le a test uralmát, amely a sok emberi okosság, hazug tanítás által, a lélek fölé kerekedett, elnyomva és megbetegítve a lelket. Viszont az ő szavai egyáltalán nem kedvesek a testnek, mert ő a test megfeszítéséről beszél, a lélek test feletti győzelméről, a lélek teljes szabadságáról. Ezzel ellentétben a modern spiritualitás, az okkultizmus a test-lélek-tudomány (szellem) harmóniáját tanítja, ami egy olyan hazugság, ami a lelket a pokol tüzébe taszítja. Ugyanis az élet fája nem köthet kompromisszumot a halál, avagy a tudás fájával, a szellemmel, az agyban felhalmozott okosságokkal.
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” Mt 11:25
Tehát míg a modern spiritualitás a testi jólétet kínálja, addig Jézus Krisztus szava a lelki békességet, Szent Lélek általi örömöt adja, amely független a testi dolgoktól. Ezért van az, hogy Isten gyermekeinek nem csak a földi jólétben van békességük, hanem a szegénységben, az éhezésben, a börtönben, és még a kórházban is.
Életem legszebb időszaka az volt, amikor az Úristen elhívott böjtölni, és három hétig nem ettem semmit, és meg sem éheztem. Olvastam János evangéliumát, és könnyek között örvendeztem az Ő életet adó szavának. Ezek alapján bárki felteheti a kérdést, hogy ki az igazán szabad? Az, aki testi kényelemben, testi élvezetekben, a saját akaratát cselekedve szabadnak érzi magát, de ha elvétetik tőle az öröm földi eszköze, megbolondul? Vagy inkább az, aki úgy a testi jólétben, mint a szegénységben és a rabságban is szabad?
( www.kialtoszo.hu/audio 04141 számú felvétel. )
Tehát Isten szabadítása és megváltása a lélek test feletti győzelméről szól. Ezért vannak olyan erőteljes kijelentések a Bibliában, mint:
„Aki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét., és úgy kövessen.” Mt 16:24
„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad bűnre visz téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.” Mt 18:8
Jézus tehát nem beszél semmiféle test-lélek-szellem hármasságról, hanem a testről, és a testivé azaz tisztátalanná vált lélekről, amely megtisztul az Ő szavai és az Élő Isten ereje által, amikor valaki alázattal és gyermeki szívvel Hozzá fordul segítségért, és az emberi, testi gondolatok helyett az Ő szavát választja.
Ezt mondja az Úr, akinek hatalma van minden hazug tudomány, emberi gonoszság fölött, és aki mint ítélet jött vissza ezekben az időkben ebbe a világba:
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Mindennapi kenyér, lelki táplálék.) Jn 6:63
A kérdés tehát az, hogy te a magukat okosnak, bölcsnek és spirituálisnak gondoló, testi emberektől származó szellemi táplálékot fogyasztod, amiről Isten azt mondja, hogy nagy nyomorúságba és lelki gyötrelembe taszít; vagy pedig kéred Istentől az újjászületés ajándékát, hogy a Krisztus szavát fogyaszthasd, ami gyógyít, és életet ad.
„A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” Jn 6:54
Az ő vére az ő szava, az ő teste pedig az ő cselekedete.
Isten azt mondja, a vérben van a lélek. (5Moz 12:23) Ezért inni Jézus vérét azt jelenti, hogy hallani, inni az ő szavát, magunkhoz venni az ő lelkületét. Pontosan, mint az iskolában, amikor egy tanár úgy beszél, hogy a diákok „isszák” minden szavát. Enni az ő testét pedig azt jelenti, hogy amit Ő a testével cselekedett, mi is azt cselekedjük. Avagy magunkra öltjük az Ő cselekedetét, és azt tesszük, amit Ő mond, mert élet van az Ő szavában. (Jel 2:26)
Ekképp az élet lényege az, hogy kívánjuk megismerni Atyánk akaratát, és nem rejtjük el, megmutatjuk embertársainknak, amit megismertünk, hogy azáltal ők is feltámadhassanak a lelki halálból, a biorobot üzemmódból. Teremtőnk szava, és az Ő csodatételeinek elmondásával másoknak is esélyt adunk arra, hogy megszabadulhassanak a korrupt vallások, a babonák, a hazug spirituális tanok, az okkultizmus és a testimádó materializmus lélekgyilkos börtönéből. Erről az elhívásról szól többek között a talentumok példázata. (Mt 25:14, Zsolt 9:2)
Láthatjátok, hogy a Krisztus vérének és testének fogyasztása nem egy misztikus, babonás dolog, ahogy azt a katolikus vallás bemutatja, hanem egy egyszerű és érthető tanítás, amelyet, ha megfogad az ember, megmentheti az ő lelkét, és a szeretteit is megvédheti azáltal.
Ami a katolikus templomokban folyik eucharisztia címszó alatt, közönséges varázslás, okkultizmus, ami mérhetetlen fájdalmakat és szenvedést hoz az abban hívő emberekre. Ezért, akik nem kívánják megismerni személyesen az Élő Isten szavát, nem láthatják meg, hogy be vannak csapva, és úgy mennek a veszedelem irányába, hogy közben azt hiszik, Istent követik.
Az ószövetségi időkben megölték azokat a papokat, akik ezt művelték. Halállal kellet lakolniuk mindazoknak, akik szembeköpve Isten szavát, babonás tanokkal, általuk kigondolt szertartásokkal félrevezették, bűnbe vitték a népet. A mai papok, akik a katolikus doktrínák szerint ezt teszik, valójában ugyanazt cselekszik, amit a Baál papjai és Jézabel prófétái. Ezért azok a papok, akik továbbra is figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztetését és megmaradnak ebben a súlyos bűnben, ugyanarra a sorsra fognak jutni, mint Jézabel prófétái, akik megbabonázták, elfordították Istentől az embereket.
Erről az ítéletről olvashattok a Királyok első könyvének 18. fejezetében, valamint a Jelenések könyvének 2. fejeztében a 18. bekezdéstől.
Ezeket a sorokat nem kárhoztatás céljából írom, hanem azzal az őszinte reménységgel, hogy e figyelmeztetés által egyes papok is esélyt kapnak arra, hogy megmentsék lelküket, és figyelmeztessék híveiket, még mielőtt Isten ítélete elérné az ő életüket. Ennek okáért arra kérek minden olvasót, hogy ezt az írást küldje el katolikus plébániák e-mail címére, facebook oldalára, hogy minél több vallási vezető tudomást szerezhessen ezekről a dolgokról, és azáltal esélyt kapjon a megmenekülésre.
Pénteken a húgom nem engedte be az édesanyját az ő lakásába. Szombaton reggel pedig egy üzenetet kaptam a gyergyói kórház intenzív osztályáról, miszerint az éjszaka folyamán bevitték a húgomat. Az értesítést egy barátom küldte, aki ápolóként dolgozik ott. Mivel a telefonom mindig le van halkítva, későre vettem észre az üzenetet. Amikor sikerült kapcsolatba lépni a kórházzal, megtudtuk, hogy az arcán lévő égési sebet, valamint az enyhe vérszegénységet leszámítva, nincs semmi baja. És azért került be a kórházba, mert egy férfi meglátta őt, amint mezítelenül sétál az úton az éjszaka közepén, és értesítette a mentőszolgálatot. Mindez 2024 február 24-én holdtöltekor történt.
Amikor az édesanyja meglátogatta, azt mondta, hogy a testvérének víz által kellett megtisztulnia, neki pedig a hold fénye által. Mindezt olyan higgadtsággal szólta, mintha arról beszélne, hogy mi volt a reggeli, és mintha fel sem fogta volna, hogy a testvére szinte belehalt abba, amit ő tisztulásnak nevezett.
Nem állíthatnom, hogy átlátom azon dolgok mélységeit, amelyek az ő lelkében játszódtak, és nem is akarok többet látni, mint amit Isten megenged, és szükségesnek tart. De a látottak alapján jogosan feltételezhetem, hogy a cél az volt, hogy ugyanabba a kórházba kerüljön, ahova a húgát szállították. Viszont a történtek ismeretében a csíkszeredai orvos azt mondta, hogy nem tartja jó ötletnek, hogy egymás mellé kerüljenek. Ezért őt hétfőn nem Csíkszeredába, hanem a tölgyesi elmegyógyintézetbe szállították.
Így történt meg az ikrek szétválasztása.
Kedden bementünk édesanyámmal a gyergyótölgyesi kórházba, és vittünk neki néhány dolgot, amire szüksége lehet. A beszélgetésből az derült ki, hogy ő teljesen jól van. Sokat nevetett. Azt mondta, minden rendben van, és gyakran ismételgette azt is, hogy „tudom”. Ezzel párhuzamosan Csíkszeredában az ő testvére még a gyógyszeres kezelés alatt is eléggé szenvedett.
A megnyilvánulásai alapján egy külső személy hamarabb gondolt volna arra, hogy ő az ügyeletes orvos, mint arra, hogy ő az a személy, aki kezelésre szorul. Sőt, ki is mondta, hogy azért van ott, mert ott van rá szükség. Eközben az járt az eszemben, hogy ha nem ismernék a történteket, a benne lévő szellemiség még az orvosokat is be tudná csapni, mint ahogy két napon keresztül velem is el tudta hitetni, hogy ugyanazon az állásponton vagyunk.
Most péntek este van, és hétfőn lesz két hete, hogy a húgomat elvitték a tölgyesi elmegyógyintézetbe. Pár napja beszéltek telefonon az édesanyjával, és nyomatékosan kihangsúlyozta: Nehogy valaki azt gondolja, hogy ő feladja mindazt, amit eddig felépített, és amiért mostanig megdolgozott. Ezzel ismételten kijelentette, hogy az az állapot, amiben van, egy hatalmas ‘befektetés’, és ‘sok munka’ eredménye.
Talán ez is segíthet megérteni, hogy azoknak, akik nagy gazdagsággal bírnak, – legyen az anyagi vagy szellemi – miért olyan nehéz elfogadni Isten segítségét, és gyógyítását, ami ingyen van.
„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi AJÁNDÉKA pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Pál apostol
Mint ahogy minden üzletember félti az ő befektetését, és vigyáz rá, hogy el ne veszítse, úgy mindenki félti az ő földi kincseit függetlenül attól, hogy szellemi, spirituális, vagy anyagi kincsek azok.
Ezért mondja Jézus, könnyebb a tevének átmenni a tűfokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.
Ekképp boldogok a szegények (akiknek nincs sok kincsük, ami elfordíthatná tekintetüket Isten jelenlétéről). És boldogok a lelki szegények (akiknek lelkére nem tapad sok földi tudomány, szellemi rakomány, spirituális elmélet, ami beárnyékolhatná a lelket).
És boldogok azok, akik készen állnak mindent elengedni, egészen pontosan feladni Isten kezébe azért a kincsért, amit a Magasságos Isten ad az ő gyermekeinek. De nem érdem szerint a sok munkáért cserében, hanem ingyen, kegyelemből, hogy ne dicsekedjék Őelőtte egy test sem. (1Kor 1:29)
„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” Mt 13:44
Őszintén kívánom, hogy a kicsi húgom, és minden olvasó valamikképp megtalálja azt a bizonyos szántóföldben elrejtett kincset, amiért érdemes minden földi (szellemi és anyagi) kincset elengedni.
Amikor a férj számára is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy mi történik a sógornőjével, azt mondta, hogy miután hazakerülnek, ha Isten is úgy akarja, meg szeretné szűrni az ő találkozásaikat. Ezáltal beismerte, hogy abból az irányból szakadt rá a veszedelem az ő feleségére. Viszont amennyiben nem látja be, hogy mindez az ő közreműködésével, engedélyével és egyetértésével történt, ezután is szabad utat enged az ő házába a pusztító számára, feljogosítva őt arra, hogy tovább rombolja családja életét. És ezt nem akadályozhatja meg sem az orvosok, sem a pszichiátriai szerek segítségével. De még az ikrek találkozásainak emberi módon történő ‘megszűrésével’ sem.
Most még némiképp felügyelheti, és kontrollálhatja azt, hogy a párja bevegye a mindennapi ‘gyógyszeradagját’, de mi lesz, ha egy napon ő is azt a segítséget fogja kapni, amit ő adott a feleségének? Ki fogja felügyelni, hogy ő rendszeresen szedi-e a pirulát? Ki fog vigyázni, kire? Milyen értékrend szerint, milyen erővel és milyen bölcsességgel?
Az Élő Isten szeretete, oltalma és gondviselése felbecsülhetetlenül nagy ajándék. És mivel ajándék, ingyen van. De nem azért, mert értéktelen, hanem azért, mert megfizethetetlen. Azonban van valami félelmetes benne, nevezetesen az, hogy bár mindenki számára felkínálja, és ingyen odaadja, nem kényszeríti rá senkire. Ha valaki minden féltő figyelmeztetés ellenére továbbra is az emberek szavára hallgat, valamint a saját értelmére és erejére támaszkodik, előbb-utóbb le fogja aratni választása gyümölcsét, amiről beszél Pál apostol a rómaiakhoz írt levelének 6. fejezetében a 23. bekezdésben.
A következő részben, ha Isten is úgy akarja, a holdfényben való fürdőzésről fogok írni. Annak eredetéről és a modern spiritualitásban betöltött szerepéről.
Ezt a részt pedig nem rendhagyó módon egy, a fentebb említett filmből kiollózott, idézettel, és egy híres magyar pszichológus szavaival zárnám.
„Vicces dolog, hogy az emberek mindig megpróbálják megölni Istent. Amikor aggódnak, és félnek, azt jelenti, hogy kezükbe vették az irányítást. És ha kezükben az irányítást, nincs szükségük semmi másra. (Istenre sem)”
A pokol angyala | A szellemidéző (Divination – 2011)
https://kialtoszo.hu/a-pokol-angyala-a-szellemidezo-teljes-film/
„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:
- Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
- Miért utálsz János?
- Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”
(Popper Péter)”
A magyarországi okkultizmusról bővebben: www.kialtoszo.hu/audio 04108-as felvétel. Korábbi okkultizmussal kapcsolatos felvételek: 04104, 03451, 03179.
Az első cikk a Székelyföldön is jelenlévő okkult irányzatokról.
https://kialtoszo.hu/okkult-iskolak-es-gyakorlatok-szekelyfoldon-es-a-karpat-medenceben/
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül, a forrás megjelölésével szabadon terjeszthető azzal a reménységgel, hogy valakinek a hasznára válik. Meggyőződésem, hogy nem az én családom az egyedüli család, és nem az én szülővárosom az egyedüli város Kárpát-medencében, ahol meggyökerezett, és folyamatosan pusztít az okkultizmus. Ezért jól jöhet Isten féltő figyelmeztetése más helyeken is.
Aki pedig kíváncsi arra, milyen sors vár azokra, akik minden figyelmeztetés ellenére az okkultizmust akarják éltetni, olvassa el a Királyok első könyvének 18. fejezetében, mi lett a Baál és Jézabel prófétáinak sorsa. A Jelenések könyvének 2. részében a 20. bekezdéstől pedig le van írva, mi vár azokra, akik a Jézabel szellemiségével manipulálják az embereket, akár a kereszténység, akár a modern spiritualitás leple alatt.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Első rész: https://is.gd/jGTDVo
Második rész: https://is.gd/DbJ6rQ
Harmadik rész: https://is.gd/YWe98x
Negyedik rész: https://is.gd/rpqezt
Ötödik rész: https://is.gd/a6hK0B
Hatodik rész: https://is.gd/a4Bg2U