Egészséges maradhat-e az, aki nem tudja, mi választja el őt az egészségtől? Életben maradhat-e, aki nem tudja, mi választja el őt az élettől?
Te tudod-e mi választja el az embert az élettől? És miért van az, hogy az élethez mindenki ragaszkodik, ennek ellenére jóformán senki sem kíváncsi arra, hogy mi választja el őt attól?
Az öregedés, a betegség, a testi és a lelki fájdalom azt bizonyítja, hogy mindenkinek van valamije, ami elválasztja őt az élettől. Ezt a valamit az írás bűnnek nevezi, ami megmagyarázva annyit tesz, hogy életellenesség, ami a legtöbb emberben úgy van jelen, hogy nem is tud róla. Életellenes gondolkodás, életellenes döntés, életellenes cselekedet. Tehát ahhoz megtudjuk, mi választ el az élettől, fontos meglátnunk a bennünk lévő életellenességet, a bennünk lévő bűnöket. Viszont bár mindenki látja mások bűneit, a sajátjaira jóformán senki sem kíváncsi. Pedig senkit sem mások bűnei választanak el az élettől, hanem a sajátjai. Ekképp, aki nem néz befelé, és nem jut belátásra, hogy megtudja, mi van a szívében, úgy távolodik az élettől, hogy észre sem veszi, csak akkor, amikor beköszönt a betegség, a fájdalom és a nyomorúság.
Találkoztál-e már olyan emberrel, aki úgy hazudik saját magának, hogy nem is tud róla? Hát olyannal, aki velejéig gonosz, de közben jónak gondolja magát? Mi van akkor, ha ő azért került az utadba, hogy feltedd magadnak a kérdést, hogy lehetséges-e, hogy te is úgy hazudsz magadnak, és úgy követsz el gonoszságot, hogy nem is tudsz róla?
Azt mondja Isten a próféta által, hogy minden ember meg van győződve arról, hogy ő igaz. Ezért, ha valaki nem fohászkodik Teremtőjéhez, hogy megnyissa szemeit, hogy valós képet kapjon saját magáról, úgy marad benne a bűnben, hogy közben azt hiszi, jót cselekszik, és úgy halad a betegség, a fájdalom és a halál felé, hogy nem is tud róla. És annak ellenére, hogy nem akar sem megbetegedni, sem meghalni, nem kerülheti el sem a betegséget, sem a halált, mivelhogy nem kért látást szemeire, hogy megtudja mi van az ő szívében, ami őt elválasztja és egyre távolabb viszi az élettől, Istentől.
Így kezdődik János evangéliuma:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. (ige = logos = élet szava,)
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.”
A tanítványok mind arról tanúskodnak, hogy Jézus személyében, az ige, avagy az élet szava testté lett. Hogy miért? Azért, hogy nekünk, testben megrekedt embereknek, megmutassa,
1. hogy mi a bűn, mi az életellenesség, ami elválaszt az élettől;
2. hogy hova kerül az ember, ha megmarad a bűnben, az életellenességben;
3. hogy Isten mindenkinek megbocsátja a bűnöket, aki meglátja, és megbánja azokat, és belátja, hogy a bűntelen az ő bűnei miatt szenvedett. (…mert valahányszor hárít a bűnös, a bűntelen kell szenvedjen.)
4. hogy Isten mindenkit elvezet az örök életre, aki elfogadja az általa felkínált váltságdíjat, és bizalmát az emberek és a vallások szava helyett Jézus szavába helyezi.
Amikor János bemerítette Jézust a Jordánba, egy szózat hallatszott az égből, amely ezt mondta. Ő az én szerelmes fiam, akiben örömöm lelem, őt hallgassátok, őt kövessétek.
Jézus pedig ezt mondja ‘Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.’ Ezért, ha őszintén kíváncsi vagy, mi választ el téged az élettől, nem kell mást tenned, mint megkérdezned magát az életet erről. És ha arra is kíváncsi vagy, hogyan maradhatsz életben, nem kell mást tenned, mint megismerned az élet szavát, amelyet az Élet Szerzője Jézus által nyilvánvalóvá tett mindenki számára, aki éhezi, és szomjazza az igazságot. Az alapokat megtalálod János, Máté, Márk és Lukács feljegyzéseiben, a Biblia újszövetségi részében.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!