A legtöbben a hallgatásukkal vádolják Istent. Azáltal, hogy nem mondanak semmit, hazuggá teszik azt, aki az életet, és annak szavát adja az embereknek. Azzal vádolják Őt, hogy nekik nem adott az élet szavából, ezért nincs semmijük, amit megoszthatnának embertársaikkal. Nincsenek megértéseik, felismeréseik, személyes történeteik, amelyek arról tesznek tanúságot, hogy oltalmazza, tanítja és vezeti őket Isten az élet keskeny ösvényén.
Sokan, akik már rég kellene világítsanak, még mindig arra szorulnak, hogy másokat hallgassanak, másoktól szerezzék a lelki eledelt és a világosságot.
Viszont az utolsó órában már nem kaphatnak másoktól. Csak annyi olajuk lesz, amennyit ők személyesen kaptak, és amellyel világítottak azok előtt, akik őszintén keresték az igazságot.
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Azt mondják, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek egyetlenegy esetben sem sikerült bebizonyítani a fertőzés tényét.
Ez vagy igaz, vagy sem. Amennyiben igaz, azt jelenti, hogy az emberek a fertőzést és annak következményét, a betegséget és a halált bizonyítás nélkül is elfogadták. Ez pedig nyomós ok a szomorúságra. De van valami, ami engemet még ennél is jobban megszomorít.
Bár sokan személyesen megtapasztalták, egyetlenegyszer sem tettek bizonyságot Isten létezésének és jóságának tényéről.
Az emberi gonoszság véleményezése önmagában eddig még egyetlenegy embert sem gyógyított meg a betegségből. De az Élő Isten szava, Krisztus beszéde sokakat meggyógyított testileg és lelkileg egyaránt. Ezen felül rengeteg embert feltámasztott a lelki halálból, és megajándékozott az élet örömével. Ennek ellenére sokan továbbra sem beszélnek róla.
Ha az Isten szaváról, ami élet, nem beszélünk, csak az emberek gonoszságáról, ami halál, vajon merre tart a mi életünk?
A mennyek országa az igazság, Isten lelkének akadálytalan áramlásáról szól. Ott már semmi sem szabhat gátat az életet adó szernek, Isten szerelmének. Hogyan lehetne bárki is az élet örököse, aki itt és most, ebben a nyomorúságos világban nem leli örömét abban, hogy fogadja, és továbbadja embertársainak azt a szót, amelyben, feltámadás van, gyógyulás és élet?
Egy mondatban van az egész élet, de a test fel nem foghatja: „Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.” Zsolt 9.2
Dicsérni: örömmel szemlélni, csodálni, hálával gyönyörködni Benne, lelkesedni, játszani.
Hirdetni: nem eltitkolni, jókedvvel, ingyen továbbadni, engedni, hogy átmenjen, átfollyon, áramoljon.
E két dolog által nyer a lélek szabadulást, feloldozást a test rabságából, a testi gondolkodás börtönéből.