Valójában épp a vallás viszi az embereket a kárhozatba. Ráadásul Isten és Jézus nevében. Mivel a legszentebb neveket használva tartja hazugságban és babonaságban az embereket, a vallás általi kárhozat sokkal biztosabb, mint például a materializmus, ateizmus és a testi paráznaság általi kárhozat. (Mt 21:31, Mt 23:13)
A vallások sötétségben tartják híveiket, elhitetvén velük, hogy a feltámadás a test halála után van. Ekképp az emberek hamis ígéreteket követve, tömegesével mennek a veszedelem útján úgy, hogy azt hiszik, hogy jó tetteikért cserében a haláluk után fel fognak támadni. Az intézményesített vallásokat követve így maradnak benne sokan a lelki halálban, és szolgáltatják ki a lelküket, az életük idejét és energiáját az anyagi világnak, amely, mint egy fenevad, valósággal megeszi, elfogyasztja őket.
Néha feltesszük azt a kérdést, hogy van-e élet a halál után. És itt a test halálára gondolunk. A válasz pedig az, hogy a halál után nincs élet, csak a feltámadás után, ami a földi életben kell megtörténjen. Ha a földi életében nem támad fel az ember, miután a teste meghal, már nincs, ahogy feltámadjon. Na de miért kellene neki feltámadnia, hisz él? Legalábbis azt hiszi. És ez az a megtévesztés, amiben nagyon fontos szerepet vállalnak a vallások. Elrejtik az emberek elől azt a tényt, hogy Isten szerint nem az az élet, amiben most vagyunk, hanem az, amit Ő tökéletesnek teremtett, és ahol nincs sem fájdalom, sem halál. Az Ő, próféták által adott, kijelentése szerint, amit mi életnek nevezünk, nem más, mint az első halál, a test halála pedig a második. Az első halál a lelki halál, ami abban nyilvánul meg, hogy az ember lelke el van szakadva Isten Lelkétől. A lelkiismeret szerepét, amin keresztül szól Isten az ő gyermekeihez, átvette az érzelgés, amelyet a zenével, és a szórakoztatóipar egyéb eszközeivel indukálnak, és tartanak életben úgy a világban, mint a vallási mozgalmak köreiben. Ekképp az embert nem a lélek vezeti, hanem a test: a testi vágyak és kívánságok amelyeket szintén kívülről generálnak és tartanak életben, épp úgy, mint az érzelgést.
Az úgynevezett Sátán a vallások és a modern spirituális irányzatok segítségével a testen keresztül ejti rabul, és tartja benne az embereket az anyag szolgálatában. És noha mindenki érzi, hogy valami nem stimmel ezzel a világgal, jóformán senki sem fordul Istenhez és Krisztus szavához válaszokért. A legtöbben csak a vallásokig jutnak el, és beérik azokkal a válaszokkal, amelyeket a vallások, és az elbukott földi világ urai szolgáltatnak számukra, amelyek csak arra elegendők, hogy benne tartsák őket az anyag szolgálatában, amíg az teljesen kiszipolyozza a lelküket, életük energiáját. Abból pedig tovább építi azt földi mennyországot, amely minduntalan összeomlik, és az enyészet martalékává válik úgy, hogy sokszor még híre-hamva sem marad.
Amennyiben az ember belátja, hogy ez a kijelentés egy tagadhatatlan és cáfolhatatlan tény, feltevődik a kérdés, hogy mit jelent az a szó, hogy kárhozat, és mi történt azzal a rengeteg lélekkel, aki erre a Földre megszületett. A válasz pedig az, hogy be lettek falazva, bele lettek temetve az ősi civilizációk várfalaiba, bástyáiba, és azok romjaival együtt a föld alá süllyedtek. Ma pedig bele vannak keverve a műanyagba, az aszfaltba, az infrastruktúrába, amire mi, modern emberek annyira büszkék vagyunk. Emberek millióinak lelke úgy kárhozik el, magyarul úgy vész kárba, hogy az Istentől eltávolodott Ádámok és Kainok által létrehozott rendszer valósággal megeszi, felemészti, elfogyasztja őket.
Modern szóval élve úgy is fogalmazhatunk, hogy a lélek nem más, mint létezés tudattal rendelkező élő energia. És ezt az élő energiát használják az emberi rendszerek a saját falaik és bástyáik építésére, amelyek minduntalan összeomlanak, és visszasüllyednek a földbe. Ekképp azok a lelkek, amelyek részt vettek annak építésében, azzal együtt süllyednek a földbe, a sheolba, a pokolba. A legtöbb vallás, noha beszél a lélekről és a lelkiekről, a testiségben és azáltal a földhözragadtságban tartja az embereket. Magyarul kiszolgáltatja követőinek lelkét, mint nyersanyagot a Sátánnak. A vallási és spirituális vezetők pedig fizetségül megkapják a rajtuk keresztül beszolgáltatott lelki energia egy részét pénz formájában, amelyet az emberek örömmel és önként szolgáltatnak be a gépezetnek azért a hamis reménységért és ígéretért cserében, hogy a haláluk után fel fognak támadni, ha bőkezűen adakoznak. Na de mi által lesznek bizonyos hívők bőkezű adakozók? Épp azáltal, hogy profi, kitanult tolvajokká, kizsákmányolókká válnak, akik kiváltságosabbnak gondolván magukat másoknál, többet vesznek el a közösből, mint ami járna. Azon hiedelmükben pedig, hogy ők kiváltságosabbak, mint mások, épp a vallás erősíti meg őket azáltal, hogy megdicséri, jutalmazza, és kitünteti a hű adakozókat. Tehát akkor mire is épülnek, és kit szolgálnak a vallások? Teljesen egyértelmű: a kizsákmányolásra épülnek, és a Mammont, a pénzt, avagy a Sátánt szolgálják. Ekképp a legfőbb céljuk nem más, mint az, hogy anyagiasságban, testiségben és földhözragadtságban tartsák az embereket. Elhitetik velük, hogy ez az az élet, amit Isten elképzelt, a halál után pedig azoknak lesz feltámadás, akik azt csinálták, amit ők mondtak: kiváló adakozók, és azáltal jeles kizsákmányolók voltak. Mivelhogy a vallás egy tolvaj rendszer, ami a tolvajlásra és a kizsákmányolásra épül, elsősorban a tolvajok számára kínálja fel a halál utáni életet, ami valójában maga a kárhozat. Ekképp minél értékesebb egy ember az ő szemükben, annál kisebb az értéke Isten szemében, és annál kevesebb az esélye arra, hogy meglássa az örök életet, amiről Jézus beszélt. Ugyanis azt csak az láthatja meg, aki megérti, hogy amit életnek hitt, az nem más, mint az első halál, és ahhoz, hogy bemenjen az életre, szükséges az embernek még itt, ezen a Földön feltámadni, ahogy Jézus mondja, újonnan születni, mert aki nem születik újjá az igazság ismerete és az Élő Isten ereje által, semmikképp nem láthatja meg az igazi életet, Isten országát. Viszont ez a lehetőség a testi, anyagias, földhözragadt embernek nem túl kívánatos. Ezért a legtöbben az igazság helyett a vallást választják, ami addig tömi őket hamis ígéretekkel, amíg van, amit kiszipolyozni belőlük, majd ünnepélyes keretek között eltemeti, és beprédikálja őket a képmutatók mennyországába, a pokolba. Tudják ugyanis, hogy azt, ami a test halála után történik majd velük, egyetlen testi szem sem láthatja. Ezért nincs is, aki lebuktassa a sátáni mutatványt, hacsak Isten gyermekei, akik megkapták az első halálból való feltámadás és a lelki látás ajándékát, el nem mondják embertársaiknak, hogy az a mennyország, ahova a vallások vezetik az embereket, valójában nem más, mint maga a pokol, vagy ahogy Jézus fogalmazta, a gyehenna tüze, ahova azok a lelkek kerülnek, akik itt a Földön nem támadtak fel, teljesen eltorzultak, súlyosan megkárosultak, és az élet szemszögéből használhatatlanná váltak.
A feltámadás, tehát itt van. Jézus Krisztus újonnan születésnek, újjászületésnek, lélek általi születésnek nevezi azt. A jelentése pedig az, hogy az Ő szavainak hallatán az ember megtudja, hogy amit eddig életnek hitt, valójában az első halál, ami azt jelenti, hogy a lélek el van szakadva, és el van távolodva Istentől. Épp azért van annyi betegség, szenvedés, harc és küszködés, mert az ember valójában egy istentelen, Istentől távoli állapotban van. Ezért szükséges neki megtérnie, elhagynia régi életvitelét, és visszafordulnia Istenhez, mint a tékozló fiú tette a példázatban. Amennyiben ezt megteszi, Isten leveszi szemeiről a leplet, és meglátja, melyek azok a dolgok, gondolatok, hiedelmek, amelyek elválasztották őt Istentől és az élettől. És amikor meglátja, hogy amit eddig életnek hitt, valójában életellenesség, halál, és őszintén megbánja tévelygését és bűneit, az Úristen elveszi azokat tőle. Ez a bűnbocsánat. Megtisztítja az ő szívét és értelmét, és bele helyezi az igazság szeretetét, annak megismerésének és megcselekvésének örömét. Ez pedig az újjászületés, más szóval a feltámadás. Feltámadás az első halálból, a lelki hallból, Ádám álmából. Ezért mondja Jézus, hogy aki az Ő szavában hisz, és cselekszi azt, amit Ő mond, nem lát halált soha örökké, általment a halálból az életre. (Jn 5:24)
Azt mondja a próféta által Isten, hogy térj vissza hozzám, és élj. Ebből az következik, hogy amíg az ember el van Tőle távolodva, nem él. Csupán fogyasztja, feléli az ő tartalékait, és miután azok elfogynak, eltorzulva, életöröm nélkül hagyja el a földi életet. És ez maga a kárhozat.
Mitől értékes egy ember? Attól, hogy használható. A vallás szemszögéből attól értékes egy ember, hogy azt csinálja, amit a vallás mond neki. És minél inkább azt csinálja, amit a vallás mond, annál használhatóbb, így annál értékesebb a vallás számára. Azonban minél inkább azt csinálja, amit a vallás és az emberi rendszerek mondanak, annál használhatatlanabb, és értéktelenebb Isten számára, mert Jézus azt mondja, hogy senki sem szolgálhat két urat egyszerre. Aki az emberek által létrehozott rendszert szolgálja, Istent nem szolgálhatja. Aki azt teszi, amit az emberek által létrehozott rendszer mond, nem teheti azt, amit Isten lelke mond. Aki az emberek által létrehozott rendszer számára hasznos, Isten számára haszontalan, használhatatlan. Aki az emberek által létrehozott rendszer számára értékes, Isten számára értéktelen, és fordítva: Aki Isten számára értékes, mert újjá született, és azt cselekszi, amit Isten lelke mond neki, a vallás, az emberek által létrehozott rendszer számára használhatatlan, ekképp értéktelen.
Valójában az a bizonyíték arra, hogy valakit nem Isten lelke vezet, hogy embereket követ, és azt csinálja, amit a földi vezetők mondanak neki. És minél inkább azt csinálja, amit a földi vezetők mondanak neki, annál jobban eltávolodik Istentől, és azáltal sérül a lélek, míg végül teljesen eltorzul. Úgy vész kárba, más szóval kárhozik el az ember lelke, hogy rendszeresen és gépiesen azt cselekszi, amit emberek mondanak, és nem azt, amit a Lélek mond neki. De hogy is cselekedhetné azt, amit a Lélek mond, ha már elhallgatott a lelkiismerete, és nem hallja a Lelket?
Ezért mondja Jézus háromszor egymás után Nikodémusznak, hogy fontos az embernek újonnan születni az Ő szava, és Isten ereje által, különben (amíg Isten szava helyett, emberek szavát követi) nem láthatja Isten országát. (János evangéliuma harmadik rész).
Az újjászületésről, a Lélek vezetéséről pedig ezt mondja:
„A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” Jn 3:8
Gyarló emberek szavát, vagy a saját emberi gondolatodat követed, vagy pedig újjá vagy születve, és azt cselekszed, amit Isten mond neked? Ki számára vagy használható? Emberek által létrehozott rendszerek számára, egy vallás számára, vagy az Élő Isten számára? Ki szemében vagy értékes? Az emberek szemében, az általuk épített gépezet szemében, saját magad szemében, vagy Isten szemében?
„…Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1Jn 2:15
Az emberek, az általuk létrehozott rendszerek, és azok követői elmúlnak, de akit Isten lelke vezet, örökkön él.
Így szívja el az életedet és a lelkedet a vallás: