Ő azért győzte le a halált, mert nem tudta, mit beszél. Mi pedig nagyon is tudjuk, mit beszélünk, hisz agyból szólunk, és nem Lélekből, a tudás fájából, és nem az élet fájából, szellemből, és nem Lélekből… És legyőzetünk a halál által, mert a halál is agyból szól, szellemből, de sokkal okosabb, mint mi. Mára ott tartunk, hogy az agyi tevékenységet, a szellemet istenítjük. Úgy nevezzük szent szellem. Ezáltal eljegyezzük, és elkötelezzük magunkat a halálnak.
„Abban az idõben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted.
Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én terhem könnyû, az én igám gyönyörűséges.” Mt 11:25