„Vicces dolog, hogy az emberek mindig megpróbálják megölni Istent. Amikor aggódnak, és félnek, azt jelenti, hogy kezükbe vették az irányítást. És ha kezükben az irányítást, nincs szükségük semmi másra. (Istenre sem)”
A pokol angyala | A szellemidéző (Divination – 2011)
Én magam nem hiszek a röpködő szellemekben, ahogy azokat a hollywoodi filmipar, a népi babonák és a biblia vallásos értelmezései prezentálják. Sokkal inkább hiszek a röpködő hazug gondolatokban, amelyek bejutva az ember elméjébe, megfertőzik a lelket, őrületbe, akár öngyilkosságba kergetve az embert. Ennek ellenére teljes meggyőződésem, hogy függetlenül attól, hogy valaki a szellemvilágban hisz, vagy a hazug emberi szellemiségek világában, ha az ember szíve nincs telve az Élő Isten szavával, az eredmény ugyanaz.
Számomra ez a film egy allegória, amely képek által szemlélteti, miként kerül be, és ereszt gyökeret az ember otthonába a félelem és a téboly.
Arra a kérdésre, hogy ez az alkotás mennyire van összhangban az Élő Isten szavával, azt mondhatom, hogy hitvilágunkat ezerszer célszerűbb a Bibliában található kijelentésekre, és azok Szent Lélek általi értelmezésére alapozni, mint erre a filmre. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy sokan magukra ismerhetnek ebben a történetben, és megérthetik, mi okozta a tragédiát az ő családjukban.
Akár vallásosan értelmezzük a szellemvilág fogalmát, akár filozofikusan, akár képletesen, ha valaki folyamatosan figyelmen kívül hagyja az Isten figyelmeztetéseit, az Ő, bűnökből való megtérésére, és újjászületésre hívó szavát, az hatalmat adott a romlásnak és a pusztulásnak az ő élete és családja felett.