Valahányszor azt hisszük, tettünk valami jót, megteszünk egy újabb lépést a halál felé anélkül, hogy tudnánk róla. Ugyanis akár emberben, akár az ember testén kívül jót csak Isten Lelke cselekedhet. „A Lélek az, ami megelevenít, a test önmagában nem használ semmit.” (Jn 6:63) „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1:17) Ha pedig azt hiszem, hogy ÉN cselekedtem a jót, kiszakítom a jót annak forrásából, Isten kezéből, és elszakadok Tőle. Így maradok azzal a jóval, amelyet jogtalanul eltulajdonítottam, és büszkén aláírtam. Ekképp helyezem magam az emberi jóság törvényének átka alá, mely lassan, de biztosan darabokra tör. „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővessző. Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Aki én bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” Jn 15 Ezért kijelentem, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó (Róm7:18), és bármi jót lássanak is bennem az emberek szemei, az nem más, mint Krisztus kegyelmének, jóságának és féltő szeretetének megnyilvánulása, ami megtartja azokat, akik a saját jóságuk helyett az Ő jóságában bíznak. Ezért Őt illeti minden hála és dicsőség, mert Ő az aki megmutatta, és minden igazságkeresőnek ma is megmutatja, hogyan engedhet utat az Élő Jónak, amely által örökkön megtartatik az ő élete.