Miért van az, hogy a palackozott víz nem oltja annyira a szomjat, mint a friss forrásvíz? Sőt, hosszú távon még árthat is az egészségnek.
Az álom magyarázata:
Talitha kúmi!
Az a nő a mi testünk, testi emberünk, ó emberünk. A fogyatékos férfi a lelkünk, a fiú.
Miért fogyatékos? Mert az ő párja, a parázna nő, a test megveri, leuralja őt. Ha nem isszuk az Élő vizet, és nem engedjük azt átfolyni magunkon, a test leuralja, megöli a lelket.
A test palackozza, tárolni akarja az igazságot. Pontosan úgy, ahogy a vallások teszik. Azért tűnnek igaznak, mert a bepalackozott Istent hirdetik, és a beszédükben szavak szintjén van igazság. Mindazonáltal nem lélekből szólnak, hanem fejből. A mi testünk is palackozni, tárolni akarja az Élő vizet. Ha megteszi, nem élő víz az többé, hanem halott víz, amely nem tudja életben tartani a lelket.
Pál apostol azt mondja, a lélekkel öldököljétek meg a test cselekedeteit. Ezt tetted te álomban. A valóságban is fontos ezt tennünk. Mindenek elé és mindenek fölé kell helyezzük Atyánk szavát, az Élő vizet, ha élni akarunk. Ne halogassuk, amit ránk bíz. Halogatni = haldokolni. Beszélni = élni, Isten beszédével élni. A test mindig kitalál valami fontosabbat a lélek dolgainál, hogy ne az élet beszédével foglalkozzunk, hanem a testi programokat hajtsuk végre.
A földi munkahelyen nem engedtük meg magunknak, hogy késsünk, sem azt, hogy felületes munkát végezzünk, pedig a földi munka fizetsége a pénz volt, ami sok fájdalmat hozott nékünk. A lelki munka egészséget és életet hoz úgy a testnek, mint a léleknek. Mégis félvállról vesszük. És csak akkor foglalkozunk vele, amikor épp ráérünk. Előbb azt végezzük el, amit a test kér, és csak azután foglalkozunk a lélek szükségleteivel. Ezért a lelkünk erőtlen, és folyton visszaesik a fogyatékos állapotba.
Ezt mondja az Úr Jézus:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet Teljes szívedbõl és Teljes lelkedbõl és Minden erõdbõl és Teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.”
„És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkele, és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. Õ pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
A halott leányka, miután felkelt, táplálni kellett őt…
Nem elég a lelki halálból feltámadni, ébren is kell maradni ahhoz, hogy a lélek megmeneküljön. Ehhez viszont nem jó a palackozott víz. Elő vízre van szükség.
A fenti írás az alábbi bizonysághoz íródott:
https://kialtoszo.hu/medvek-tamadtak-a-falu-lakoira/
https://kialtoszo.hu/itelet-alatt-a-vilag/
https://kialtoszo.hu/huseg-hol-vagy/ https://kialtoszo.hu/fegyverek-nelkul-a-haboru-kuszoben/
élő víz, álló víz, béka, hüllő, kétéltű, kétszívű, kétfelé, sántikál