„…egyetlen ép ház sincsen benne. Mennél inkább és jobban voltak megépítve, annál nagyobb darabokra szakadtak szét és hasadtak össze. Mindenki sápadtnak látta a mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki érezte, hogy itt az emberi kéz hatalmának vége. Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget vet a hullámzó tenger hátára, csatába száll minden elemmel, csatába önmagával; – de ha az élő Isten rendelésére a föld haragja támad ellene, mivel védje magát? Ott feküdtek a büszke falak, a szentnek mondott kövek, és a földből felszálló gőzök kénes szaga emlékeztetett minket arra, hogy nem a kövek pompája, hanem a szív tisztasága tartja meg az embert.”
Ez történt 1763-ban Komáromban:
„A földrengés során pontosan ezek a reprezentatív, nehéz kőépületek szenvedtek végzetes károkat, miközben a szegényebb nép rugalmas fűzfavesszőből és vályogból tapasztott házai nagyrészt épségben maradtak.
7 templom dőlt össze, vagy szenvedett végzetes károkat, volt olyan templom, ahol a hajnali mise alatt az összeomló torony haranggal együtt az oltárra zuhant, maga alá temetve a papot. A Jezsuiták templomának tornya a templom melletti gimnáziumra omlott sok diákot megölve. Isten világossá tette, hogy legyen az katolikus, vagy protestáns, Ő emberi kéz által alkotott templomokban nem lakik, és aki Őt imádja, annak Lélekben kell ezt tennie, nem gazdag pompában, külsőségekkel. A zsámbéki romtemplom ennek ékes emléke, aki arra jár láthatja Isten véleményét.
Rávilágított arra is, hogy a Jezsuita szellemiség úgy öli meg a gyermeki lelket és teszi világivá, dobja oda e világ urának a sátánnak, ahogy a templomuk kövei ölték meg a gyermekek testét.”
Teljes írás:
https://kialtoszo.hu/8-3-as-erossegu-foldrenges-magyarorszagon/
https://kialtoszo.hu/ezert-nem-beszel-senki-az-igazsagrol/