„Álmomban egy 8.3 magnitúdójú földrengés rázta meg Magyarországot és csodálkoztam, hogy miért nem lehetett érezni és miért nem hallottunk károkról.
Reggel nem is emlékeztem volna rá, aztán Facebookon feljött egy hír, hogy Ausztriában 4.3-as magnitúdójú földrengés volt, Sopronban is érezték, erre a hírre viszont beugrott a rövid álom. Elgondolkodtam, hogy a tudomány szerint, vajon maximálisan mekkora energiájú földrengés fordulhat elő ezen a vidéken? Hiszem, hogyha Isten úgy akarja, akkor bármekkora rengés kipattanhat bárhol a világban, de ahogy utánaolvastam, a szeizmológusok szerint a térségben az 1763 június 28-i komáromi 6.3-as magnitúdójúra becsült földrengésnél erősebb nem jöhet létre, mert a nagy kőzetlemezek szélei messze vannak tőlünk és azok képesek intenzívebb elmozdulásra.
De miért történhetett ez a híres földrengés, ahol a Duna mentén Esztergomtól Győrig, végig érkeztek jelentések nagyobb károkról, sőt a Zsámbékon látható Premontrei bazilika is ekkor nyerte el mai formáját.
Bárki megtalálhatja, aki keresi, hogy a tudósok mely tektonikus lemezek, milyen irányú mozgásával magyarázzák a katasztrófát, de akármeddig kutatnak, nem fognak eljutni az igazságra, hisz a folyamatok annyira összetettek és annyira sok láncszemből állnak, hogy aki belebonyolódik az emberi okoskodásba és mindent tudományos alapon akar megmagyarázni, az lecsúszik a megváltásról és az örök halálban találja magát. Isten mindenfelé dobál ilyen gumicsontokat, hogy akik az agyukat szeretnék inkább imádni, azoknak legyen mivel múlatni itt az időt, ne kárhozzanak el egyből, legyen egy kis örömük egymás tudományos elismeréseiből és a világ nyújtotta kitüntető figyelemből.
Az igazság az, hogy bármeddig kutatnak, a folyamat elején Isten áll, de Őt nem lehet tudományos módszerekkel elérni, kikutatni. Isten az, aki mindent irányít, aki minden jót megteremtett és aki minden rosszat megenged, hogy ezáltal felnyílhassanak a lelki szemeink.
Ha nem így lenne, egy „impotens” istenhez imádkoznánk, aki képtelen megbirkózni az elemekkel, akinek kicsúszott a kezéből a teremtés és széttárt karokkal nézi, ahogy a gonosz lelkektől vezérelt emberek háborúkat szítanak, gyilkolnak, pusztítják a világot és a természet pedig visszavágva, megállíthatatlanul pusztítja a szeretett emberi fajt, akik imáit bár hallja, de egyszerűen értsük meg, hogy tehetetlen ezzel a zűrzavarral szemben. De Isten nem ilyen! Isten túl nagy ahhoz, hogy elbukjon!
Álljon itt pár vers az okosaknak!
„Ki az, aki mondja és meglesz, ha az Úr nem parancsolta meg? Nem a Magasságosnak szájából jön-é ki a gonosz és a jó?” (Jeremiás siralmai 3:37-38)
„Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg annak mértékeit, ha ugyan tudod? (…) Te parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét?” (Jób 38:4-5, 12)
Milyen volt akkoriban Komárom? A város arculatát a monumentális, pompás barokk templomok, a hatalmas királyi erődrendszer, valamint a gazdag polgárok és nemesek díszes kőpalotái határozták meg. Tehát a mai ember meglepődne, hogy milyen nyüzsgő, „multikulti” kis „gyöngyszem” lehetett a barokk kori Komárom. Legalább 7 temploma volt, majd minden felekezetnek volt sajátja, és a katolikusoknak több is, a Jezsuita rendnek a temploma mellett Komáromban is működött gimnáziuma, ahol 10-12 éves kortól oktatták a gyermekeknek a világban való minél jobb érvényesüléshez szükséges tudományokat.
A Jezsuiták voltak azok, akik az ellenreformáció alatt elhintették hazánkban a barokk szellemiség magvait. Egy szegedi kutatásban ezt írják róluk.
„Európa nyugati országaiban már százados múltra vissza-tekintő nagy szellemi mozgalom, a barokk, a 18. században diadalmaskodik. Elterjesztői a jezsuiták voltak. „Ez az első szellemi mozgalom, mely az iskolából indul ki és szinte kizárólag az iskolától nyújtott eszközökkel változtatja meg a nemzet széles rétegeinek a gondolkodását. A jezsuiták fő munkája nem a hittérítés, nem a prédikálás vagy a népközti lelki-pásztorkodás volt ez időben, szinte teljesen az iskolára, a nevelésre és a tudományok művelésére korlátozták magukat, s ezen leginkább szellemi eszközökkel sikerült nekik nem egyszer a nemesség ellenére az új szellemet átplántálni a lelkekbe.”
A 16. században a katolikus egyház, ahelyett, hogy a reformáció hatására magába nézett volna és elhagyta volna a külsőségeket, a babonákat és a bálványokat, a belső gőgtől vezérelve a tridenti zsinaton létrehozta az ellenreformációt és ennek vizuális, kultúrális fegyvere lett a barokk. Így aztán, amíg a protestánsok lecsupaszított templomokban imádkoztak, a katolikusok az eddigieknél is pompásabb, díszesebb, nagyobb és gazdagabb templomokat építettek, még több bálványt( Máriaoltárokat és ereklyéket, szentek szobrait) tömtek beléjük és még inkább a külsőségeknek hódoltak, így szívükben csak távolabb kerültek az Úrtól.
A földrengés során pontosan ezek a reprezentatív, nehéz kőépületek szenvedtek végzetes károkat, miközben a szegényebb nép rugalmas fűzfavesszőből és vályogból tapasztott házai nagyrészt épségben maradtak.
7 templom dőlt össze, vagy szenvedett végzetes károkat, volt olyan templom, ahol a hajnali mise alatt az összeomló torony haranggal együtt az oltárra zuhant, maga alá temetve a papot. A Jezsuiták templomának tornya a templom melletti gimnáziumra omlott sok diákot megölve. Isten világossá tette, hogy legyen az katolikus, vagy protestáns, Ő emberi kéz által alkotott templomokban nem lakik, és aki Őt imádja, annak Lélekben kell ezt tennie, nem gazdag pompában, külsőségekkel. A zsámbéki romtemplom ennek ékes emléke, aki arra jár láthatja Isten véleményét.
Rávilágított arra is, hogy a Jezsuita szellemiség úgy öli meg a gyermeki lelket és teszi világivá, dobja oda e világ urának a sátánnak, ahogy a templomuk kövei ölték meg a gyermekek testét.
Voltak biztos sokan, akik az eseményeket megértették, erre találtam pár bizonyítékot. Egy szemtanú, vagy helyi lakos az alábbi sorokat jegyezte le.
„…egyetlen ép ház sincsen benne. Mennél inkább és jobban voltak megépítve, annál nagyobb darabokra szakadtak szét és hasadtak össze. Mindenki sápadtnak látta a mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki érezte, hogy itt az emberi kéz hatalmának vége. Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget vet a hullámzó tenger hátára, csatába száll minden elemmel, csatába önmagával; – de ha az élő Isten rendelésére a föld haragja támad ellene, mivel védje magát? Ott feküdtek a büszke falak, a szentnek mondott kövek, és a földből felszálló gőzök kénes szaga emlékeztetett minket arra, hogy nem a kövek pompája, hanem a szív tisztasága tartja meg az embert.”
Bakonycsernyén az ellenreformáció hatására kialakult üldözések miatt egy nagyobb számú felvidéki evangélikus közösség telepedett le, az ő tanítójuk volt Kovács István, aki megalkotta ezt a „Csernyei dalként” emlegetett kis bűnbánó éneket.
„Azt hittétek, a templomfalak vastagsága megvéd titeket az Úr színe előtt? Nem a köveket rázta meg a Magasságos, hanem a ti kőszíveteket akarta feltörni.”
Komáromot aztán lassan elkezdték újjáépíteni. Bár sokan féltek az újabb földrengéstől, a gazdagságot jelentő labilisabb dunai bal partot, mely a Vág és vele egyesülő Nyitra folyók torkolata, így a rajtuk szállított fa és a tutajkikötők miatt a kereskedelem egyik fellegvára volt, nem akarták elhagyni. De már az állam szabályozta az épületek maximális magasságát, és egyéb szigorú szabályokat vezettek be, hogy egy esetleges földrengés ne okozhasson már ekkora károkat. Az egyházi építmények is sorra újjáépültek, de a monumentális tornyok már elmaradtak, az állami szabályozás hatására.
„Megtudja majd a nép mind… akik gőgös és kevély szívvel ezt mondják: A téglák leomlottak, de faragott kőből építünk újjá; a vadfügefákat kivágták, de cédrusokat ültetünk a helyükre!”
(Jeremiás 5, 3)
Aztán 1783-ban egy újabb erős földrengés rázta meg a várost, 500 lakóépület vált lakhatatlanná, a kutatók szerint a 20 évvel korábbi földrengésben meggyengült falakat nem bontották vissza teljesen és erre építették az új falakat. Kívülről minden rendben volt, de a falazat nem nyújtott megfelelő védelmet. Ennek is van egy lelki olvasata, amelyre Jézus tanítása világít rá legjobban.
„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből… így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor megérkezik, üresen, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét lelket, magánál is gonoszabbakat, és bemenve ott laknak; és ennek az embernek az utolsó állapota rosszabb lesz az elsőnél.”
(Máté 12, 43-45)
Aki nem fogadja be Jézust igazán a szívébe, csak felületesen a vallásból ismeri és nem születik újjá Szentlélek által, az vissza fog menni a világi kapzsiságba és egyéb bűnökbe, amik a tragédia előtt is megkötözték.
1773-ban elrendelték, hogy minden nap 3 órakor szólaljon meg a Szent András templom harangja Komáromban, emlékeztetve az embereket, hogy imádkozzanak, hogy ne kapjon a város több csapást. A mai napig szól a harang délután 3-kor. Talán akad, aki nem gépiesen kéri Istent, hogy kegyelmezzen nekünk.
A pápa 73-ban a Jezsuita rendet politikai nyomásra feloszlatta, így a 2. földrengést átvészelő Jezsuita templom és iskola a Bencés rendhez került. Isten elvette a Jezsuita rend vagyonát, mert nem Jézus követésére nevelték a gyermekeket, hanem arra, hogyan tudják majd minél jobban építeni a világot, a bábelt.
1763-as földrengés Győr városát is megtépázta. Aznap még az előző nap kezdődő Szent László napi búcsút ünnepelték. De ahelyett, hogy felismerték volna, a Szent László ereklye tisztelete bálványimádat és emiatt kapták a csapást, arra a következtetésre jutottak, hogy nagyobb, a komáromi pusztításhoz hasonlót azért nem kapott a város, mert a Szent László hermájának csodatévő ereje megvédte őket. Ezen felbuzdulva meg is fogadták, hogy minden évben körmenetben viszik végig a városban a szentként tisztelt László király koponyáját, a díszes ereklyetartóban. Ezt a mai napig meg is tartja a katolikus egyház, hűen az ígéretéhez, mert azóta sem ismerte fel senki, hogy ez mennyire fertelmes Isten szemében.
„A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hogy ne imádják a gonosz szellemeket és a bálványokat, amelyeket aranyból, ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráznaságukból és lopásaikból sem.”
(Jel 9, 20-21)
Ma vajon jobban hiszünk Istenben? Ugyan már. A tudomány a mi istenünk!
Most jön az újabb hőhullám, szárazság van, itt Győrben nem esett 5 mm eső egy hónap alatt. Ez véletlen lenne? Meddig tart még a csoda, hogy nem égett le a fél ország? Ez nem kegyelem?
„Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, bűnösebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem, mondom nektek; sőt ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.”
(Lukács 13, 4-5)
Meg kell térnünk, újjá kell születnünk Lélek és Jézus beszéde által!
Dicsértessék az Úr, Jézus Krisztus!”
Forrás: Juhász Gellért
https://www.facebook.com/JuhaszGellert1983
https://www.youtube.com/@RebornRider1983
https://kialtoszo.hu/connection/
https://kialtoszo.hu/erzelem-igazsag-ertelem/
https://kialtoszo.hu/nincs-isten-a-templomban/
https://kialtoszo.hu/az-osszefogas-eletet-olt/
https://kialtoszo.hu/programozokent-a-mesterseges-intelligenciarol-es-a-jelenesek-konyverol/