Mivel a félelem szó el van misztifikálva, a legtöbben meg vannak győződve, hogy az istenfélelem egy negatív fogalom, ami elől menekülni kell.
A házastársak egymás felei: férfiú és feleség. (Fél-fiú és fél-ség.) Többnyire egyenjogú felek a házasság intézményében. Viszont mivelhogy a földi rendszerek hierarchiára épülnek, a törvény szerint a nő alárendeltje az ő férjének. Úgy is mondhatnánk, hogy 'féli' az ő férjét, az ő urát, éppen úgy, ahogy férfi is féli azokat, akik fölötte vannak. A földi törvények szerint, ahogy a férfi engedelmeskedik az ország törvényeinek, úgy a nőnek is engedelmeskedni kell a férjének. Az igazság ismerete nélkül tehát a férfi a királyát, az asszony az urát, a gyermek pedig az asszonyt féli.
A földi törvények hierarchiája szerint a százados nem féli a tizedest, csak az ezredest, és azokat, akik fölötte vannak. Ugyanígy a férfi sem féli az ő feleségét, vagy az ő gyermekét, csak azokat, akik fölötte vannak: mint például az ő munkaadóját, a vallási vezetőt, a polgármestert stb.
Természetesen Isten nem akarta, és nem akarja ezt a hierarchiát. Ez az ember elbukása, a felnőtté válás által jelenik meg, miután a gyermek a paráznaság által elveszíti az ártatlanságát, avagy kijön az édenből. Tetszik, vagy sem, minden egyes ember alá van rendelve a törvénynek, aki evett a tudás fájáról, és kijött az édenből, az ártatlanság helyéről. Ezért engedelmeskednie kell az ország törvényeinek, a házasság törvényének, a munkahely törvényének, a vallási rendszer, a monetáris rendszer törvényének. Rosszabb esetben a betegség törvényének, és a börtön törvényének. Még rosszabb esetben pedig az önigazultság, a halál, és a pokol törvényének.
Ezzel szemben, akik az Élő Istent félik, más szóval az Isten felei, gyermekei, csupán az Ő törvényének vannak alárendelve. És az mentesíti őket minden más félelemtől, alárendeltségi viszonytól. Ezért igaz, amit Salamon király mondott, miszerint az Úr félelme a bölcsesség kezdete. …mert mindenki engedelmes annak, akit fél. Az asszony engedelmes az ő urának, a gyermek az ő anyjának, a tizedes a századosnak, a bíboros a pápának, és az újjászületett ember az Élő Istennek.
Istent félni annyit tesz, mint az Ő szavát hallani, ahhoz ragaszkodni, és azt cselekedni… mert aki ezt teszi, annak van bölcsessége és szabadsága az Élő Isten kegyelme és szeretete által.
Mivel a modern ember felfuvalkodott az ő szívében, és nem féli Istent, mindentől félnie kell, még a saját eltorzult gondolataitól is, amelyek mint férgek a testet, felemésztik az ő lelkét. Éppen úgy, ahogy megíratott a próféta által.
Ezekkel a sorokkal pedig te meghívást és lehetőséget kaptál arra, hogy eldöntsd: Továbbra is félni fogsz mindentől, amit az eltorzult emberi elme elképzelt, és megteremtett, vagy pedig a Krisztus Jézus szavába vetett hit által az istenfélelmet választod, ami által szabadon élhetsz, mint gyermek az Atya Isten örömében.
„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen…
…mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. ”
Zsoltárok könyve, 1. fejezet
„… mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát küldte, hogy aki hisz az Ő szavában, – és újjászületik azáltal –, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
János evangéliuma, 1. rész