Több embertől is hallottam már, hogy azért történnek rossz dolgok, mert egyesek arról beszélnek. Érdekes módon ugyanezt tanítja a modern spiritualitás, amely az Antikrisztus kezében van, és ez a pozitív gondolkodás, az elmeprogramozás és az agykontroll alapja is. Azonban Teremtőnk nem ezt mondja, hanem azt, hogy a bűnök miatt történnek rossz dolgok ebben az elmúlásra ítélt világban. Ha azt mondjuk, hogy azért történik rossz, mert akik Isten nevében szólnak, rossz dolgokat mondanak, az olyan, mintha Istent magát hibáztatnánk a rossz dolgokért. Így hibáztatták, és vádolták a bűnös emberek Istent a próféták idejében, az Úr Jézus és az apostolok idejében, és így hibáztatják Őt ezekben az időkben is.
Az emberek képesek elhinni, hogy azért történnek rossz dolgok, mert valaki azt előre meglátja, és arról beszél. Ezáltal úgy vádolják Istent, hogy nem is tudnak róla. Azonban Isten maga az élet. És aki az életet vádolja, a halált választja.
Nem azért halad rossz felé a világ, mert Isten bizonyságtevői rossz dolgokról beszélnek! Azért beszélnek rossz dolgokról Isten bizonyságtevői, mert rossz irányba halad a világ, és az Úristen általuk figyelmezteti a még menthető lelkeket, hogy esélyt kapjanak a megmenekülésre.
„És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.” 1Sámual 8:7
„Igazad van. Nekem is részem van abban, ami történt, és ami történik, csak nem úgy, hogy a ‘varázsszavaimmal’ előidéztem az eseményeket azok után, hogy heteken keresztül nem is találkoztunk. Emlékszel, amikor arról beszéltem hogy én öltem meg édesapámat, neki miattam kellett meghalnia, hogy én meglássam, hova vezet az a világ, amelyben én is hittem, és amelyet én is építettem, éltettem. És ilyen értelemben mindannyian felelősek vagyunk mindazért, ami az életünkben, és a környezetünkben történik. Azonban a sok amerikai film, és a képernyők által kapott szórakozás annyira átprogramozta az agyunkat, hogy mi ezt képtelenek vagyunk felfogni. Úgy, ahogy igaz rám, hogy megöltem az édesapámat, rád is igaz.
Magyarul: ami édesapámat oda vezette, hogy viszonylag fiatalon elveszítette földi életét, ott van bennem is. Részben tőle, részben a világból, én is magamba szívtam azt a szellemiséget.
Az, hogy láttam őt szenvedni, és akarata ellen meghalni, arra indított engem, hogy keressem az igazságot, amiben élet van. Tehát az ő szenvedésének és halálának látványa elindított engem az igazságkeresés és az élet útján. Szükségem volt az ő szenvedésére és halálára ahhoz, hogy felébredjek a mély alvásból, a lelki halálból, amibe éppen úgy belekerültem, mint te. Fel kellett fognom, hogy ugyanabba az irányba tartok, mint ő, az ő testvérei és az ő apja, mert az ő „vérükből” származom. Én is örököltem a felmenőimtől azt, amit te úgy nevezel, hogy genetika, amit Isten bűnnek nevez, életellenességnek, és ami vajában nem a testben van, hanem a lélekben. Mivelhogy átvettem ezeket a hibás mintákat, ha az irányt nem változtatom meg, ugyanúgy fogom én is bevégezni, mint ők. Értetlenül szenvedve, úgy, hogy semmi kedvem nincs meghalni. Ezért van szükségem a tiszta vérre, a Krisztus vérére, ami képletesen lecseréli bennem azt a vért, amit az őseimtől és a társadalomtól örököltem. Ugyanez rád és mindenki másra is érvényes, de te nem akarsz erről tudomást venni, mert a figyelmedet teljesen megkötözte a képernyő, amit az Úr Jézus úgy hív, hogy fenevad képe. És kapod a jeleket, mint mindenki más ezen a Földön, csakhogy te azt hiszed gonosznak, Aki a jeleket küldi, és nem azt, aki a képernyőn keresztül irányítja a figyelmedet. Te is felelős vagy édesapád haláláért éppen úgy, mint én az édesapám haláláért. Csak, amíg beállsz a sorba, és ugyanazt a programot futtatod, mint a széles úton hömpölygő tömeg, miközben a képernyőn keresztül állandóan ömlik be a méreg az életedbe és a családod életébe, addig te ezzel nem fogsz szembesülni.
Te is azáltal ölted meg édesapádat, hogy szükséged volt az ő szenvedésének, és halálának látványára ahhoz, hogy felébredj. Az ilyen tragédiák során mindenki esélyt kap az ébredésre, a szembesülésre, a valóság meglátására, de a képernyők, amelyekről minden nap beszívjuk a napi mérget, elveszik tőlünk ezt a lehetőséget. A szembesülés és a látás fájdalommal jár, de az Úristen megvigasztal. Viszont, mivel mi Hollywoodot kérjük, hogy megvigasztaljon, nincs sem szembesülés, sem ébredés, sem bűnbánat, sem megtérés. Ezért jöhet a következő áldozat. Egy barát, egy családtag, akinek szenvednie kell, és a szemünk láttára kell elpusztulnia ahhoz, hogy mi felébredjünk. A feleséged szinte meghalt, de te akkor sem mentél be a belső szobádba, hogy meglásd, miről szól az Ádám és Éva projekt, hogy megértsd, miért jutott oda a másik feled, hogy meg akar halni. Inkább úgy döntöttél, hogy hagyod a figyelmed elterelni a hamis barátok által. Nem hittem a szememnek, hogy néhány óra múlva, miután a feleséged szinte meghalt, te már a hokimeccset nézted, mintha mi sem lenne annál természetesebb, hogy az asszony 43 évesen úgy jól lakott már ezzel a világgal, hogy nem tud másra gondolni, mint arra, hogy véget vessen az életének.
Ez lenne a felelősség, Csabi, nem az, amit a filmeken látsz. Észrevenni, hogy a világ, amit magunk köré építettünk, dől össze. Miközben mi az amerikai álmot alusszuk, omlik össze körülöttünk minden. És ahelyett, hogy kérdeznénk, és fohászkodnánk, mi elindítunk egy újabb amerikai filmet, egy újabb hokimeccset, és a pozitívan gondolkodó, vigyorgó emberek társaságát keressük, hogy még véletlenül se vegyük észre, hogy mi Ádámok, mit tettünk.
Látod, hogy a sógornődet, akitől azt kérdezted, nincs-e valami jó könyved, szintén az őrületbe kergeti az a szellemiség, amelyet bevett az agyába. Azt mondja, hogy attól fél, hogy meg fogja ölni a gyermekedet, te meg mosolyogsz tovább, mert a filmekben azt láttad, hogy pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz. Amit mi felelősségnek hittünk, azt Teremtőnk úgy hívja, hogy felelősséghárítás, menekülés a szembesülés elől. A felelősség az Ő szava szerint az, amikor mi engedjük, hogy szembesítsen minket, hogy milyen világot építettünk Hollywood segítségével. A felelősség az lenne, hogy engedjük, hogy az Ő szava és lelke rombolja le bennünk az illúziót, és építse fel az Ő országát. Vagy ahogy a próféta mondja, törjön össze, és azután kötözzön be, dorgáljon meg, és vigasztaljon meg. Ez lenne a mi felelősségünk az Ő szava szerint. Ezért mondtam, hogy a legnagyobb paráznaság nem az, hogy félrekefélünk, hanem az, hogy a bűnt és annak következményét mi továbbra is emberi módon akarjuk megoldani, miközben a felelősségteljes Superman és Super woman képében villogunk.
Fohászkodom, hogy egy napon ezek a szavak nyerjenek értelmet a fejedben, még mielőtt az orvostudomány és a mentő, amibe Isten helyett vetetted a bizalmadat egyszer csak későn érkezne. Ugyanis Teremtőnk egy ideig megengedi, hogy a testi szemeinkkel lássuk mások szenvedését, hátha az arra motiválna, hogy felébredjünk, de ha büdös nekünk az igazság, egyszer csak ránk kerül a sor, és nem mások fognak szenvedni azért, hogy mi valamikképp feltámadjunk a lelki halálból, hanem a mi szenvedésünk és vesztünk fog ébresztőül szolgálni azok számára, akikben még van menthető lélek. Hisz, mint tudjuk, minden jó valamire, ha másnak nem, elrettentő példának.
Erről a világvégéről beszélek én már évek óta, amellyel mindenkinek szembe kell nézni. Egyeseknek előbb, ketteseknek utóbb. És ez az apokalipszis, a leleplezés, ami nyilván nem egyszerre történik mindenkinél. Azonban tagadhatatlan, hogy ezekben az időkben ez a folyamat világszinten történik, de az amerikai filmek és a szórakoztató ipar elrejti ezeket a szemeink elől.
Amit mondtam az általad említett címekkel, igaz. Azt most is fenntartom. Amit mondtam, és írtam, istenfélelemmel tettem. Csak lehet, hogy te arra gondoltál, hogy napokon belül be fog teljesedni. Ha az úgy történne, Isten könyörtelen lenne. Azonban, mivel Ő irgalmas, féltőn szerető Isten, ad mindenkinek számos figyelmeztetést, hogy szabadon eldönthesse, hogy az életet, vagy a halált választja. Én lennék a leggonoszabb ellenséged, ha nem szólnék neked, hogy te eddig minden alkalommal a halált választottad, amit életnek hittél, és ami erőteljesen meg is mutatkozott a házadban. ‘Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.’
Némelyek számára, akik gúnyoltak engem azért, amit szólhattam Isten kegyelme által, már be is teljesedett, amit hallhattak általam. Megtapasztalták az apokalipszist, és eljött számukra a világ vége. Ez a föld és ez az ég tőlük elvétetett. És sajnos némelyek totális istentagadásban, és hárításban végezték be a földi életüket, ami azt eredményezte, hogy meg kellett látniuk a poklot, amibe a feleséged és a nővére is betekintést nyert, és aminek a valóságát nekem is megmutatta az Úristen. Csabi én sok horrort láttam már ebben az életnek nevezett vidám haldoklásban, míg mások sok vígjátékot láttak. Viszont ez az utolsó órában meg fog fordulni. Akik nem voltak hajlandók szembesülni a valósággal és Istenhez fordulni, mert kedvesebb volt számukra, amit a képernyő mutat, mint, amit mond a Mindenható Isten, azok számára az utolsó órában fog elkezdődni a horror, amivel az a legnagyobb baj, hogy örökkön fog tartani. Ugyanis a test halála után már nem lesz idő.
Hogy nemzeti és globális szinten történik-e, amit mondtam? A válasz az, hogy nem. Azok számára, akiknek a figyelmét a szórakoztató ipar birtokolja, nem történik, mert még mindig a Csipkerózsika álmát alusszák a képernyők előtt. A szórakoztató ipar által lezüllesztett modern világ számára nem történik, amiről beszéltem. Azonban ezekről azt mondja az Úristen, hogy mivel megkeményítették a szívüket az Ő szava előtt, hirtelen fogja érni őket a vég. Nagyon be kell legyél vakítva, hogy ne lásd az idők jeleit, hogy mi történik szerte a világban.
„Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?”
Persze erre jöhet a tudományos köntösbe öltöztetett mantra, miszerint katasztrófák mindig is voltak, vannak és lesznek, de ne feledd, hogy azok azért vannak, hogy tudd, hogy ha istentelenül élsz, és ha a képernyő a te istened, amit az Úr Jézus úgy nevez, hogy fenevad képe, ezek a katasztrófák egy napon újból át fogják lépni a házad küszöbét.
„…ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel…” Jelenések 14:9
Még mindig olyan nehéz felfogni, hogy mi ezt tettük hosszú éveken keresztül: Imádtuk a fenevad képét. A képernyők tanították nekünk a hamis emberi szeretetet, az érzelgést, a képmutató emberi jóságot és az igazságnak nevezett emberi okosságot. Már az is el kéne gondolkodtasson, hogy a legtöbb recept, amit elkészítesz, szintén a képernyőkről származik. Ugyanígy az a recept is, ami szerint készült a lelki táplálék, ami megmételyezte a lelkünket, szintén a képernyőkről származik. Csak ugye könnyebb nekünk megnézni egy amerikai sci-fit, mint engedni, hogy az Úristen megmutassa, hogy mi a Jelenések könyvének jelentése a mi életünkre vonatkozóan.
Szerinted az embernek csak úgy egóból és szórakozásból van kedve viccelni az ilyen dolgokkal? Szerinted volt kedvem bemenni a katolikus templomba, és a gyüliben alvó emberek közé, hogy hangosan kiáltsam, hogy veszélyben az életük? Vagy, amit írtam a Figyelmeztetés Gyergyónak című írásban, gondolod, hogy poénnak szántam? Azt hiszed, hogy én az internetről rendeltem meg ezeket az álmokat, vagy a HBO-ról?
Ha vennénk a fáradtságot, hogy Istent kérdezzük ezekről a dolgokról, könnyen megértenénk, hogy az apokalipszis és a világ vége, már akkor elkezdődött, amikor kijöttünk az édenből, amikor elhagytuk a gyermekkort. Onnantól kezdve minden egyre rosszabb. Nem fiatalodunk, hanem öregedünk, nem leszünk sem egészségesebbek, sem erősebbek, hanem egyre gyengébbek és betegebbek. Akkor el van-e kezdődve a világ vége? Annak az ötvenezer embernek Törökországban hirtelen jött a világvége. Annak a több ezer embernek Marokkóban, és most legutóbb Kolumbiában szintén hirtelen jött. 1763-ban Komáromban, amikor megmozdult a föld, és amikor a harang a pap nyakába esett, és az egyházi iskola ráomlott a gyermekekre és megölte őket, igencsak hirtelen jött a világvége. Amikor az a szórakozó hely kigyulladt Bukarestben és a svájci síparadicsomban, vagy az a hotel Romániában, ahol az emberek élve megsültek, hirtelen jött a világvége. Te azt gondolod, hogy azok az emberek bűnösebbek voltak, mint mi, hogy ezt kapták? Nem voltak bűnösebbek. Hisz mi is épp olyan hűségesek vagyunk a fenevad képéhez, mint ők voltak. Azt csókolgatjuk reggeltől estig, és biztosítjuk a gyerekeinknek is a lehetőséget, hogy az Antikrisztus nevelje őket a képernyőn keresztül, hogy minél hamarabb essenek ki a gyermekkorból, és haljon meg a lelkük. Ezt nevezed-e te szülői felelősségvállalásnak? Mi sem érdemlünk mást, mint amit ezek az emberek kaptak, de hozzánk valamiért kegyelmes volt az Úristen, hosszan tűrt értünk. Sok figyelmeztetést adott, hogy hátha megszívlelnék a szavát, és hozzá fordulnánk látásért, bűneink bocsánatáért, az igazság ismeretéért. De mi még mindig ott tartunk, hogy hazugnak nevezzük azokat, akik által szól hozzánk. Nem akarja, hogy az a kevéske jó, ami megmaradt a lelkünkben, kárba vesszen. A megrepedt nádszálat nem töri ketté, a pislákoló lámpabelet nem oltja ki. Ezért figyelmeztet, és hív, hogy ismerjük meg az Ő szavát, tisztuljunk meg, és éljünk általa.
Azáltal, hogy azt mondod, hogy nem akartalak meghallgatni, nem engem tettél hazuggá, hanem azt, aki többször a szívemre helyezte még a kórházba kerülésed előtt is, hogy keresselek meg. Próbált szólni hozzád, hogy ne kelljen megtörténjen az, ami végül megtörtént. De te még ezek után is hárítasz, és kifelé mutogatsz, miközben játszod a hollywoodi mintaférjet és mintaapukát, és próbálsz pozitívan gondolkodni. Nem hiába mutatta az Úristen, hogy jég van a házatokban, jégszív a mellkasotokban. ‘Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. ‘ 2Tim 3:5
Mondtam Annamáriának is, hogy a mai ember az érzelgősséget hiszi lelkiismeretnek és a pozitív gondolkodást hiszi igazságnak. Ezt szoptuk be a képernyőkről, a fenevad képéről hosszú éveken keresztül. Ennek okáért a pokol tele van jó emberekkel, akik egy életen keresztül pozitívan gondolkodtak, és miden jót gondoltak magukról. A mennyben pedig bűnösök vannak, akik vállalták a szembesülést a szívük tartalmával, megszomorodtak bűneik miatt, és akiknek Isten megbocsájtotta a bűneit. A feleséged megvallotta, hogy a szerek neki nem hatottak. Azokkal is visszajött a depresszió, de amikor imádkozott és a Bibliát olvasta, békességet érzett. Azonban a te felelősségvállalásod oda vitte őt, hogy azt kérdezte, régebb is álmodoztak-e az emberek, és régebb is beszéltek-e Istenről. Ennyire sikerült lerombolnod, amit benne az Úristen felépített, miután megmentette őt. Tudd, hogy egy napon ezzel neked el kell számolnod.
A címek, amelyeket idézel: „December 31. után szinte lehetetlen lesz az életet választani, „Kezdetét veszi a holokauszt”, „A koncert véget ér – hirtelen sötét”, „Nemsokára a Föld lakói előtt nyilvánvalóvá válik az ítélet.” Ez mind igaz. Pláne számodra. De amíg a figyelmed a képernyő kínálta örömökkel van elterelve, te ezt nem láthatod.
„…e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát…” A Krisztus evangéliumának világossága mutatja meg a világ valódi arcát. Mivel arra nem vagy kíváncsi, a lassú rothadást hiszed életnek, és engeded magad felemészteni azáltal. Sőt, annyira megszeretted, hogy még harcolsz is, hogy a szolgája maradhass.
Még mindig nem érted, hogy a fenevad bélyege a homlokon az, amit mi a képernyőkről felvettünk a homlokunkra, a gondolkodásunkra. A fenevad bélyege a kézen pedig az, hogy meg is cselekedtük, amit a képernyő mondott. Még mindig nem látod, hogy ez a digitális Kánaán, ahogy a Vodafone reklám mondja, egyenesen a pokolba visz. Sír a lelkem, hogy azok után, hogy te mennyit hallottál ezekről a dolgokról, még mindig a filmiparnak és a szórakoztató iparnak hiszel. Elhitted, hogy a szórakoztató ipar valóban azért van, hogy minket szórakoztasson, miközben mi nem teszünk mást, mint eszünk, iszunk, szarunk és néha összeröffenünk röfögni, mint a malacok a pajtában. Igaz, amit írtam, és mondtam, csak a te szemeid vakok, és a te füleid süketek arra, hogy meglásd, és meghalld, hogy miért történt, ami történt, és miért nem hagyja el a nyomorúság a házatokat. Isten életet adó szava helyett az orvosoknak és a képernyőknek hittél. Ezért jutottál oda, hogy azok, akikben hittél elvették tőled azt, amit szerettél. Az orvos mondja meg, mit ehetsz, mit ihatsz. Mert meg van írva, hogy aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezére. De még mindig felfuvalkodsz, és hazugnak nevezed azt, aki által féltőn szólt hozzád az Úristen. Ő nem azért adta azt az álmot, hogy részegen mentél azzal a matraccal a fejed fölött, és végül ráestél Laciékra, akik mélyen aludtak, hogy én téged ezzel gúnyoljak, hanem azért, hogy megmutassa, a lelked valódi állapotát, hogy mély alvásban vagy. Pontosan, mint a Mátrix című filmben azok az emberek, akikből szívták ki az életenergiát. Te nem hiszed el, hogy a képernyők által csatlakozik ránk az úgynevezett Mátrix, és szívja az életerőnket, a lelkünket. És mi azt nevezzük felelősségtudatnak, hogy a gyerekeink számára is megvásároljuk a lehetőséget, hogy rácsatlakozzanak a Mátrixra, hogy az friss vért, friss lelket, friss életerőt kapjon tőlük. Ezt látta meg Annamária, ez kergette őt az őrületbe. Mivel nem volt támasza, és nem ismerte az igazságot, belemenekült az ikertestvére által kínált egészséges életmódba, tornába meg az önmegvalósításba, és kezdte festeni ő is a mandalákat, mint a testvére. Te pedig befizettél neki egy ilyen festő tanfolyamra, hogy befogd a száját. Ekkor mondtam neked, hogy nagyon jól csinálod. Az egyik szobában már sörfőzde van, a másikban pedig csinálhatsz egy pálinkafőzdét. Mivel befizetted őt erre a tanfolyamra, már általa sem fog szólni a lelkiismeret, hogy rossz az irány. Ekképp megvalósíthatsz mindent, amit a képernyő isten mutat számodra. Viszont Annamária látta, hogy az ő szerepe már csak annyi, hogy elvigye a kutyát tojni, mert a gyermekeit a képernyő neveli, a férje pedig abban segít nekik, hogy zökkenőmentes legyen a gyerekek átnevelése, és ez az őrületbe kergette. Nem segített már sem a fitnesz, sem a mandalák rajzolása.
Még meddig hárítasz? Mikor nyitod ki a szemeidet, hogy meglásd merre visz az a valóság, amelyet a képernyők írnak számodra, és a családod számára? Kételkedsz abban, hogy igaz, hogy 2023 decembere után lehetetlen az életet választani? Hallgasd meg azt a felvételt, hogy értsd meg, miről beszélek. Sokan elvesztek a COVID hazugság miatt, és az emberek végre szembesülhettek a halandóságukkal, a földi éden hiábavalóságával, és kereshették volna Istent, de nem ezt tették, hanem mindenki a régi életét követelte vissza, amelyet a képernyők tápláltak be a fejébe. És e világ ura visszaadta az embereknek a régi életüket. Van pénz, és ahogy szoktuk mondani, van egy kicsi egészség, a képernyő pedig pontosan azt mutatja, amit látni és hallani akarunk. Minek nekünk igazság, amely szembesít a bűneinkkel, megkötözöttségeinkkel? Tehát mi oka lenne bárkinek is arra, hogy az életet és Istent válassza, amikor a képernyő, és a pénzen vásárolható egyéb műörömök betöltik minden igényünket? Azóta eltelt közel három év, és te még annak ellenére sem választottad az életet, hogy súlyos csapások értek, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az az irány, amelyet igaznak hittél, oda visz, ahova sem te, sem senki más nem akar menni.
Úgy néz ki, te ezt most még nem látod, nem is érted, és én nem tudhatom, hogy valaha meg fogod-e érteni. De kívánom, hogy ha netán meglátod, amit most még nem látsz, vágyjál arra, hogy elmondd embertársaidnak, amit megláttál. Tedd ezt azzal az őszinte reménységgel, hogy van közöttük még néhány menthető lélek, mert ez a Föld és Ég el fog vétetni tőlem, tőled, mindenkitől, és az összes hazug öröm is, amit a képernyők által kaptunk. És aki nem ismerte meg az igazságot, Teremtőnk szava szerint egyenesen az örök gyötrelemre jut ebből a hazug földi mennyországból.
Még egyszer: nem engem neveztél hazugnak, hanem azt, aki szólt általam, és aki megóvta a feleséged, hogy arra a sorsra jusson, mint az a fiatal anyuka, akit senki nem figyelmeztetett, és felakasztotta magát, árván hagyva a néhány éves gyermekét. Őt nevezed te hazugnak minden szavaddal, mert arra, amit Ő mondana neked, egyáltalán nem vagy kíváncsi. A Bibliát is csak azért nyitod ki, hogy hátha találsz benne valamit, amivel megcáfolhatnád, amit mondok, és ami mellett az Úristen bizonyságot tett a ti életetekben, és azok életében, akik hálával fogadták, amit mondtam, és áldásban részesültek. Ha még azok után is, amik történtek, képes vagy azt mondani, hogy azok a saját álmaim, te nem engemet vádolsz, hanem Azt, Aki sok alkalommal féltőn figyelmeztetett téged, mielőtt az orvosok kezére kerültél volna.
Úgy látom, te azt gondolod, hogy a bűn, amit a múltban elkövettünk, elévül. Minden igyekezeteddel azon vagy, hogy bebizonyítsd magadnak, hogy én hazudok, de azzal magadnak ártasz a legtöbbet, és azoknak, akiket elvileg szeretsz. A szemeid láttára történt minden. Nem hiába hívott a sógornőd téged, miután a testvére a kórházba került. Te lettél volna a következő, akit az a szellemiség, amely őt leuralta, felfal. Az a durva az egészben, hogy olyan ez a beszélgetés, mintha egy amerikai filmmel beszélnék. Teljesen figyelmen kívül hagyod az Úristen szavát, a saját érzelmeidből és gondolataidból beszélsz. Nem érted, hogy az utolsó órában már nem leszek én, akire rákenhetsz mindent, még azok után is, hogy a történtek előtt hosszú időn keresztül még csak nem is találkoztunk, miközben az ikrek órákat töltöttek együtt naponta, amíg te szabadon főzhetted a sört, és engedted, hogy a képernyő formálja a lelkedet. Nem érted, hogy nem én figyelmeztettelek, hanem az, aki az elmúlt sok ezer évben figyelmeztette az embereket az Ő prófétái által. Ha kicsit is érdekelne az Ő szava, tudnád, hogy Ő figyelmeztet, és előre szól, hogy mi a következménye annak, hogy minden intést figyelmen kívül hagyva a saját fejünk után megyünk, és hazugnak nevezzük azt, aki által szól.
Egy fiatal ember, akivel soha nem beszéltem, soha nem találkoztam, gúnyt űzött a szavaimból. Azt kérdezte, hogy higgyem el, hogy jön a világvége, mert egy idióta a youtube-on ezt mondja. Egy hónapon belül el volt temetve. És állítólag más irányból is kapott figyelmeztetéseket, de őt nem érdekelte, nem tulajdonított különösebb jelentőséget a jeleknek. Mások pedig, akik hálával fogadták, amit mondtam, és Istenhez fordultak ahelyett, hogy velem akartak volna vitatkozni, áldásban részesültek. Némelyeket gyógyíthatatlan betegségből gyógyított meg a Jóságos Isten. Mert Ő valóban jóságos, féltőn szerető Isten azokkal, akik keresik az Ő akaratát, és örömmel fogadják az Ő életet adó szavát. Meg van írva, hogy az ő szava áldás és átok egyben. Azok számára, akik örömmel fogadják, és engedik magukat átformálni általa, áldás. De azok számára, akik gúnyt űznek belőle, átok. (2Kor 2:14)
Te eddig minduntalan elutasítottad Őt, és az amerikai filmek istenében és Jézus képében hiszel, mint ahogy a szűzanya kultusz követői is egy emberek által elképzelt, érzelgős istenben hisznek, amely tömegesével viszi az embereket a betegségbe, a fájdalomba és a veszedelembe.
A bűnökkel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Arról az emberről, aki harminc évvel ezelőtt gyilkossá vált azáltal, hogy elvette egy embertársa életét, mikor, és hogyan törlődött le a gyilkos bélyeg? Melyik az a pont amikortól azt lehet rá mondani, hogy nem gyilkos? Gondolod, hogy a bűn az egy olyan dolog, ami idővel elévül? Azért kérdem, mert te mindenről, amit a múltban tettél, úgy beszélsz, mintha az csak úgy magától elévült volna. Nincs szükség a megbocsájtásra, a helyreállításra, a megigazításra, mert az magútól megoldódik. Ebből pedig az következik, hogy Úr Jézus teljesen fölöslegesen, a saját fejétől tette, amit tett az emberiségért.
Látod, ez a baj az amerikai filmek, a vallások és a modern spiritualitás istenével. Elhitetik az emberekkel, hogy a bűn elévül.
Tegyük fel, hogy neked semmilyen bűnöd nincs az agykontrollon kívül, amit sok évvel ezelőtt műveltél, és ami akkor eltérített az igaz útról. Mikor, és melyik volt az a pont, amikor visszatértél az igaz útra? Más szóval az a hamis kód, ami azáltal bekerült az elmédbe és a lelkedbe, mikor lett belőled kitörölve? Ugye kissé félelmetes, hogy nem tudod megválaszolni a kérdést? Lehetséges, hogy az a hamis kód, soha nem volt kitörölve, hanem inkább megerősítve a szórakoztató ipar termékei által? És ha még mindig ott van benned, akkor mit nevezel te felelősségvállalásnak? Azt, hogy ezt a hibás kódot, ami az embert letéríti az élet útjáról, megőrzöd magadban, tovább erősíted, és önkéntelenül átadod azoknak az embereknek, akikkel érintkezel? Csabi, mi hajlamosak vagyunk túlságosan lazán gondolkodni a bűnökről, pláne a saját bűneinkről. Ilyen az Istentől eltávolodott, testi ember. Isten valóban irgalmas, ahogy te mondod, és jól teszed, ha az irgalmas Istenben hiszel. De azon gondolkodtál-e, hogy hogyan tudná megbocsájtani azokat a bűnöket, amelyekkel mi nem akarunk szembesülni, és amelyek következményeit, ami a betegség és a fájdalom, másokra hárítjuk? Te jelen pillanatban azért utálsz engem (még akkor is, ha azt mondod, hogy szeretsz), mert elmondtam neked, hogy Isten szava szerint a te testi és lelki paráznaságod miatt került oda Annamária, ahova került. Ugyanis Ő azt mondja, hogy aki paráznával egyesül, paráználkodik. Tehát az Úr Jézus szava szerint, amikor én megcsaltam a barátnőmet, és utána visszamentem hozzá, noha én voltam az, aki paráználkodott, ő is paráznává vált általam. Isten a szembesülés végett engedte meg a nemi úton terjedő betegségeket hogy én, az ember, megláthassam, hogy amit én magamra ragasztottam, azt automatikusan ráragasztom a hozzám közel állókra. A szellemiség, ami az élet ellenségévé tesz minket, éppen úgy terjed, mint a nemi betegség. A feleséged nem kellett paráználkodjon, hogy paráznává váljon, mert ha te megtetted, átadtad neki is, és az nem évült el. Lelki értelemben pedig nem volt szükség arra, hogy olvassa az okkult irodalmat, mert ha te megtetted, átadtad neki is, hisz egy légtérben vagytok. És ha te paráznává váltál testileg és lelkileg, akkor nemcsak őt tetted paráznává, hanem a gyermekeiteket is, akikkel Isten megajándékozott titeket. És ez nem a Bodó Attila véleménye, hanem Isten szava. Ugye ez megmagyarázza, hogy miért kedvesebb a hollywoodi isten, mint az Élő Isten, aki azáltal irgalmas, hogy szembesít bűneinkkel, hogy meg tudja bocsájtani, el tudja venni tőlünk azokat. Elhiheted, hogy nem az az Ő szándéka, hogy életed végéig vádoljon téged. Nem azért szembesít, hanem azért, hogy örökre elvesse bűneidet, és ahogy meg van írva, soha meg ne emlékezzen azokról. Viszont, amíg tagadásban vagy, és hárításban, ez nem fog megtörténni. Addig a vádat akkor is fogod érezni, ha velem sosem fogsz találkozni, és ha letiltasz mindenkit, aki olyant mond neked, amit nem szeretnél hallani. Isten szava azt mondja, hogy a törvény szerepe az, hogy vádoljon, és szembesítsen minket. És bár kellemetlen, hatalmas ajándék, mert azáltal az ember megtudja, miből kell megszabaduljon. Szól Isten a Biblia által, álmok által, a bizonyságtevők által, különböző módon. És mi az összes lehetőség elől elfuthatunk, de a betegség elől már nem futhatunk el. Ezért mondtam, hogy olvasd el Jób könyvének 33. részét, hogy lásd, Isten hogy figyelmezteti azokat, akiket szeret.
Akit a jelen pillanatban imádsz, és tisztelsz a képernyőn keresztül, a legkönyörtelenebb isten, mert nem azt mondja, hogy szembesülj, bánd meg, és szüless újjá, hanem azt mondja, hogy gondolkodj pozitívan, és cselekedj jót az emberekkel a magad módján.
Csupán egy kérdés a felelősség kapcsán, amit gyakran hangoztatsz. Az-e a felelősségvállalás, hogy miután a bűneim miatt a társam az öngyilkosságba menekül, gyorsan egészségügyi biztosítást kötök, hogy a szakemberek, legális kábítószerek adagolásával hozzák helyre az ő elméjét, miközben én, mint aki jól végezte dolgát, beülök hokimeccset és amerikai filmeket nézni? Ezt követően pedig megbeszéljük a barátokkal, hogy sajnos, valami genetikai probléma miatt, amit feltehetőleg az anyjától örökölt, az asszony megőrült.
Súlyos hárításban vagy Csabi, és ezért szenvedsz. A feleséged édesanyja nem volt pszichiátriai eset, sem a nagyanyja egyik ágról sem. A bajt számodra nem az én megfélemlítő beszédem okozza, hanem, ahogy Teremtőnk szava mondja, a bűn, amit mi könnyelműen veszünk, mert azt hisszük, hogy az magától elévül. Sőt, azt mondja, hogy a bűn zsoldja a halál. Ez akkor is így van, ha tudunk a bűnről, akkor is, ha nem tudunk a bűnről. A különbség a két út között az, hogy ha az ember tudomást szerez a bűnről, akkor őszintén meg is bánhatja azt, és megszabadulhat annak következményétől. Erre kaptunk mi mindannyian lehetőséget, de te még mindig hárítasz. Ugyanis a szavaid alapján, te csupán áldozat vagy ebben a történetben, és én okoztam a bajt, meg a genetikai örökség. Lehet, azt hiszed, hogy az én megfélemlítő szavaim okozzák a bajt úgy igazából az egész városban, mert nagyjából mindenki tud rólam, és arról, hogy miről beszélek immár több, mint tíz éve. Azonban ezzel azt mondod, hogy valójában Isten okozza a bajt, aki annak idején a próféták által, később pedig az Úr Jézus, az apostolok és a bizonyságtevők szavai által figyelmeztette az embereket. Ezzel nem magamat emelem fel, hanem a tudtodra adom, hogy az Úristen hasonlóképpen figyelmeztette az embereket minden időkben, mint ahogy ezekben az időkben is teszi.
Ezért mondom még egyszer, hogy te nem engem vádolsz, és nem engem teszel hazuggá, hanem azt, aki mostanig nem hagyta sem neked, sem a feleségednek, hogy elvesszen, hanem próbált szembesíteni, és felkínálta a megbékélés lehetőségét számodra, amit te eddig mindig elutasítottál. Ha engem vádolsz egy valóságos bűnért, amit ellened vagy mások ellen elkövettem, az rendben van, és bocsánatot kérek azért. Vádolhatnál például azzal, hogy egy darabig még azok után is asszisztáltam a sörivászatban, az amerikai filmek nézésében, miután találkoztam Isten kegyelmével, és az Ő szavával, az igazsággal. Teljesen jogos lenne a vád, hisz segítettem neked hamis módon orvosolni a lelkedben felgyülemlett problémákat. És én nem tehetnék mást, mint hogy azt mondom, hogy bocsáss meg nekem, és Isten könyörüljön rajtam, nyomorult emberen, mert az Ő kegyelmével visszaéltem. De ha azért vádolsz, hogy az Ő nevében figyelmeztettelek úgy, ahogy Ő azt adta, nem engem vádolsz, hanem Őt.
Nem a Biblia Istene könyörtelen, Csabi, hanem az az Isten, amely minden nap beszél hozzád a képernyőkön keresztül. Merthogy a Biblia Istene szembesít, hogy megláthassuk, miből kell megtisztuljunk, de a képernyők istene azt mondja, hogy gondolkodj pozitívan. És ezzel lassan de biztosan megrothaszt a bűneidben. Én mindvégig az irgalmas Istenről beszéltem úgy neked, mint azoknak, akik az interneten vagy élőben hallották a szavaimat. És ennek a bizonyítéka az, hogy anélkül, hogy kértem volna, Ő csodát tett azokkal, akik nem gúnnyal és megvetéssel, hanem hálával fogadták a szavaimat, Hozzá fordultak, és az Ő kezébe helyezték az életüket. A könyörtelen Isten az, aki az elmédben van, és a kórházba juttatott téged, miután az irgalmas Isten álomban figyelmeztetett, hogy rossz az irány, és hogy ingoványos talajra építed továbbra is az életedet.
És bármennyire is kellemetlenek ezek a szavak, ezek még mindig az Ő irgalmából születnek értem, érted, és mindannyiunkért, hogy meggyógyulhasson úgy a testünk, mint a lelkünk. Noha Ő féltőn szerető, kegyelmes és irgalmas, mint ahogy meg van írva, elveszi a kegyelmet azoktól, akik nem élnek, hanem állandóan csak visszaélnek azzal. A feleséged öngyilkossági kísérlete előtt heteken keresztül nem hallottatok felőlem. Nem kizárt, hogy egyszer csak semmilyen indíttatást nem fogok érezni arra, hogy írjak nektek. Ha már ennyire utálatos számotokra Isten féltő figyelmeztetése, csináljatok továbbra is azt, amit akartok, mint ahogy 2024 év elején tettétek, miután engem megutáltatok. Megpróbálhatod továbbra is teljes gőzzel rám, vagy a genetikára hárítani a történteket, de tudd, hogy van valaki, Aki igazságosan ítél, akiről a következőket mondja Pál apostol:
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:7
Meggyőződésem, hogy ha teljes szívetekkel az Ő szavát és akaratát keresitek, nem lesz szükségetek arra, hogy mások által figyelmeztessen Ő. Azonban, ha titeket az Ő szava nem érdekel, a figyelmeztetések kívülről, testi módon fognak bejönni akkor is, ha én már nem leszek. De semmiképp nem javaslom, hogy hátradőljetek, mert eddig is sok figyelmeztetést kaptatok, amelyeket sorozatban visszautasítottatok, és senki sem tudhatja, hogy melyik lesz számára az utolsó. Sokszor az utolsó figyelmeztetés és az utolsó óra között van egy nagyon boldog időszak, amikor már nem zaklat sem a lelkiismeret, sem azok az emberek, akik Isten nevében szólnak, és akkor jön el a vég, mint ahogy mondja Pál apostol.
„Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” 1Thess 5:3
Márpedig a képernyő, mivel hogy azt nézünk, és azt hallgatunk, amit akarunk, egyfolytában azt mondja, hogy békesség, és biztonság, ami benne tart minket az álnyugalomban, hogy minden rendben, csak pozitívan kell állni a dolgokhoz.
„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.”
„…a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket…”
https://kialtoszo.hu/a-siro-favago/
https://kialtoszo.hu/megvaltas-egyszeruen-vallasmentesen/
https://kialtoszo.hu/magomles-es-menstruacio/
https://kialtoszo.hu/12-halott-a-szoboravatas-utani-napon/
https://kialtoszo.hu/romantikus-vegjatek/