Azt mondják, tanulni nehéz, de azt nem tudják, hogy felejteni még nehezebb. Márpedig senki sem lehet szabad, amíg el nem felejt minden fölösleges dolgot, amivel egy életen keresztül terhelte az ő lelkét.
Kérdés: Akarnál-e mű-velt lenni, ha tudnád, hogy amiatt boldogtalan leszel? Mit gondolsz, miért nem szeret a boldog gyermek suliba járni, a tudás fájáról kajálni?
Melyik vagy te? Okos és intelligens, avagy lelkileg hallott? Vagy önfeledt, lelkileg élő, gyermeteg, lelkesedő?
Nem az volt a bűn, hogy az ember felfedezett valami szépet Isten teremtésének dicsőségéből, hanem az, hogy azt mondta: „Ez az enyém!”.
„Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Mt 19:14
„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Mt 18:3
„Aki nem születik újjá, nem láthatja a mennyek országát.” Jn 3:3
„Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” Mt 11:25
„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Mt 5:3