Az ember azt hiszi, él, de a valósában unatkozik, és várja, hogy meghaljon, mert amit ezután fog cselekedni, azt korábban már rengetegszer cselekedte, és az ismétlésekben nincs igazi öröme.
Van, hogy kapok egy álmot, amit nem értek, vagy nem teljesen értek. Ilyenkor megkísért az a gondolat, hogy nem járok jó úton. Még azok után is, hogy az eddig kapott álmok és kijelentések nagy része értelmet nyert, és olyan dolgokat láthattam, amelyekhez foghatót korábban soha, és amelyek el vannak rejtve a tömegember szemei elől.
A hit nem arról szól, hogy hiszem, ha látom, hanem arról, hogy nem látom, és úgy is hiszem. Amennyiben a hit a láthatókra irányul, az benne tart egy olyan világban, amely a mulandóból és a romlandóból táplálkozik. És ezáltal romlandóvá, és mulandóvá teszi azt, aki arra figyel. Viszont amennyiben a hit a láthatatlanra irányul, mindig valami újat hozhatunk elő a láthatatlanból, ami megújítja a lelket, elárasztva azt az élet frissességével.
Ekképp, ha olyant kapok a láthatatlanból, amit most még nem értek, de később megérthetek, még mindig inkább megéri nekem a láthatatlanhoz ragaszkodonom, mintsem a láthatókhoz, mert mint ahogy Pál apostol mondhatja, a láthatók ideig-óráig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Így hát, ha valakit a láthatókkal köt össze a hite, a mulandóság rabja. Akinek pedig a láthatatlanra irányul a figyelme, az örökkévalóság gyermeke. Ebből következik, hogy nem abban áll az élet, amit ettől a világtól kapok, hanem abban, amit a láthatatlanból ennek a világnak megmutatok, és ami a romlandó láthatókról a romolhatatlan láthatatlanokra irányíthatja a romlandó emberek figyelmét. Ami tehát láthatóvá válik, és a láthatókon tartja az ember figyelmét, lentről való, lehúz, és megöl. Viszont, ami láthatóvá válik, és a láthatatlanra irányítja az ember tekintetét, felülről való, az örök élet forrásából származik az, és életet ad.
Látjátok, nem is annyira nehéz megérteni az örök élet fogalmát. Nem kell mást tenni, mint kissé elvonatkoztatni a megkövesedett emberi értelemtől, a vallásos gondolkodástól, és bízni Teremtőnk jóindulatában, ki ígéretéhez híven kijelenti magát mindenkinek, aki alázattal, gyermeki szívvel keresi Őt.
Hol van a figyelmed? A láthatókon, amelyek felemésztik a lelked, vagy pedig a láthatatlanokon, amelyek az égig emelnek?
Letölthető hanganyagok: