Magyarországon a megtévesztés (sátán) legnépszerűbb formája a szűzanya kultusz. Más néven az „Istenanya”, a „Szűz Mária”, a „Babba Mária”, avagy a „Boldogasszony” tisztelete, ami a kereszténységben, a new ageben és az új pogány vallásokban, a táltos hagyományokban és a sámánizmusban egyaránt megtalálható.
Erről a kultuszról tudni lehet, hogy a napimádat mellett valamilyen formában mindig jelen volt az emberiség történelmében. A Jézus előtti időkben az efezusi Diána (Artemis) képében tartotta sötétségben az embereket, amiről olvashatunk is az Apostolok Cselekedetei 19. részében. Fontos kiemelten hangsúlyozni, hogy Máriának, Jézus Krisztus édesanyjának csak annyi köze van ehhez a kultuszhoz, hogy az ő nevét használták fel arra, hogy bevigyék és elterjesszék ezt a bálványt a kereszténységben. Az ő nevével még nagyobb tekintélyt szereztek egy olyan megtévesztésnek, amely már ősidők óta szívta az emberek vérét.
Az ezzel a bálvánnyal kapcsolatos 
Isten által nem kért vallási ünnepségek lényege abban áll, hogy különböző történelmi személyek és események megünneplésével elterelje az emberek figyelmét Jézus Krisztus legfontosabb üzenetéről, miszerint szükséges az embernek újjászületni az ő szava és Isten ereje által, különben nem láthatja Isten országát (az igazságot), és sötétségben marad a lelke.
Ez a bálvány valójában nem más, mint a mózesi törvények eltorzított változata, amely úgy jött létre, hogy Isten Mózes által kinyilvánított törvényeit összekeverték különböző pogány szokásokkal, hagyományokkal, az egyiptomi, római, görög, kelta stb mitológiával. Ezért van az, hogy a mára teljesen eltorzult katolicizmus tartalmaz ugyan igazságelemeket, de annyi benne a babona és a misztika, hogy már arra is képtelen, hogy híveit megtartsa az egészséges törvény keretei között.
Ugyanez vonatkozik a nyugatról és a keltről beimportált new age vallásokra, és az ezotériára is, annyi különbséggel, hogy ott még kisebb mértékben van jelen a törvény és Krisztus igazsága, mint az eltorzult kereszténységben.
Erre a tényre már sokan rájöttek, de valamiért mégis csak kevesen tudtak megszabadulni e bálvány rabságából. Ennek az az oka, hogy az ember annyira hozzászokott a szabadossághoz, a lelki paráznasághoz, hogy még ha találkozik is Krisztus szavával, abból csak annyit vesz magához, amennyi szükséges ahhoz, hogy elhiggye, hogy igazságban jár, és a régi kényelmét és szokásait is megtartsa. Ezért noha beszél Jézusról, aki a teljes szabadságot kínálja az embernek, még mindig a „Boldogasszony” rabságában, és a törvény átka alatt van az ő élete.
Ezért fontos bizonyságot tenni arról, hogy a Sátán rabságából csak és kizárólag teljes újjászületéssel lehet megszabadulni, ami azt jelenti, hogy az ember teljes mértékben a Krisztus kezébe helyezi a szívét, az értelmét és a teljes életét. Viszont ez a mai kényelemben, a megrögzött szokások, testi igények tengerében teljességgel lehetetlen.
Ezért kell Isten megengedje a fájdalmat, a betegséget és a szenvedést, egyszóval az apokalipszist, ami által a lélek kimozdulhat abból a hamis nyugalomból, amely egyenesen a pokol felé viszi őt.
Tehát nincs szükség arra, hogy valaki higgyen a Szűzanyában, a Boldogasszonyban, az Istenanyában, vagy bármi hasonló névben ahhoz, hogy annak rabja legyen. Hisz mindenki a „Szűzanya” hatalma alatt van, aki nem kérte, és nem kapta meg az Élő Istentől az újjászületés és a Szentlélek ajándékát.
A jó hír pedig az, hogy Isten továbbra is felkínálja a szabadulás lehetőségét, de csak azon a módon, ahogy Jézus Krisztus személyében megmutatta az emberiség számára.
Aki másképp szeretne megszabadulni a Szűzanya és a törvény rabságából, az gyakorlatilag a kárhozatot választja, mert aki a törvényt elkerüli, de az igazságot nem ismeri meg, kivettetik a külső sötétségre, ahol teljesen eltorzul, kárba vész, avagy elkárhozik a lelke.
Bizony a legnagyobb ajándék, amit az ember kérhet, és megkaphat Istentől, az igazságszeretet és a hűség. E kettő nélkül nincs ahogy megtörténjen az újjászületés, és marad a törvény átka, valamint a Boldogasszony uralma, amely lassan, de biztosan felemészti az ember lelkét.
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora…
…Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Jn
is.gd/hallas 04095, 04104, 04115 felvételek.