Amikor este lefekszem, azt mondom, jó reggelt, mert noha a testem lefekszik ebben a világban, a lelkem felkel az Atya jelenlétében. Ekképp ha netán meghal a test, a lelkem ébren marad, és amennyiben az Atyához megy, többé sosem kell lefeküdjön.
Na de mi történik akkor, ha lefekvés előtt azt mondom, jó éjszakát, és azután meghal a test? Mi történik azokkal, akik lefekvéskor az éjszaka sötétségébe mennek, és nem az élet világosságába? Mi történik azokkal, akikhez Isten nem szól éjszakai álomban, mert már annyira mélyen vannak, hogy nem hallanák meg? Hova mennek ők, ha meghal a test, és jármű nélkül marad a lélek?
– Na de az csak álom! – mondhatná valaki.
Kérdés:
– Amikor álmodsz, milyen gyakran vagy tudatában annak, hogy álmodsz? Avagy az álomban tudod-e, hogy álmodsz, vagy pedig épp olyan valóságosnak tűnik, mint az, hogy e sorokat olvasod?
És most?
Most tudod-e, hogy álmodsz, vagy pedig meg vagy győződve arról, hogy ez a valóság?
Álomban éppen úgy meg vagy győződve arról, hogy az a valóság, mint most, amikor ezeket a sorokat olvasod. Akkor mi a különbség a két valóságnak hitt állapot között?
Az álomban ritkán mondják az embernek, hogy álmodik. A nappali álomban azonban elég gyakran hallhatja, hogy amiben él, nem az a valóság, amit Isten teremtett, hanem az Istentől elfordult ember valósága. A kétségben lévő, alvó Ádám álma, amely egyre csak torzul, és amelyből, ha nem ébred fel időben, kárba vész a lelke, ha lejár az idő.
Még meddig mondod lefekvés előtt, hogy jó éjszakát, ahelyett, hogy kérnéd az Atyát, hogy legalább éjszaka benne legyél az élet világosságában?
Mit gondolsz, miért mondja a Biblia olyan sok helyen, hogy ne a szemeinknek higgyünk? Azért, mert a szemeink világa az igazi valóság, vagy pedig azért, mert a szemeink világa a hazugság, az alvó Ádám, a bűnös ember álma? Vagy miért mondja Jézus, hogy amennyiben az egyik szemed bűnre csábít, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint egészségesen a gyehenna tüzébe vettetned? És azt, hogy ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, de mivel azt hiszitek láttok, a bűnötök megmarad, miért mondja? És azt, hogy külső sötétség, vajon mire érti? Az éjszakai álmokra, vagy pedig a szemeink világára, amelyet az ördög a média által úgy alakít, ahogy akar?
A legtöbben egész nap sötétségben voltak, előre megírt programok szerint, a testük kívánságaiért robotoltak, és amikor lefeküsznek, mivel nem érdekli az igazság, még nagyobb sötétségbe kerülnek. Amennyiben a test meghal, jobbik esetben benne maradnak az örök sötétségben, rosszabbik esetben pedig a gyehenna tüzébe kerülnek. Mondanám nekik azt, hogy jó éjszakát, de mi a szép az éjszakában, az alvó, haldokló lélek sötétségében?
Még ebben az eltorzult, bűnös világban is van valami szép, mert nem mindig borús az ég, és nem mindig perzselnek a nap sugarai. És van öröm a nevető, játszadozó gyermekek látványában, az újszülött állatok ártatlanságában, az ég kékjében, a mező zöldjében. A virágok illatában, és a patak csobogásában. Noha minden mulandó, mert minden átok alatt van a bűnös ember miatt, itt még fellelhető a szépség. De a hullafáradt lélek éjszakai sötétségében nincs semmi, ami szépnek nevezhető. Így hát nem azt mondom, hogy jó éjszakát, hanem inkább azt, hogy fohászkodjanak lefekvés előtt, hátha még nekik sem késő. Hátha ma éjszaka meghallják Isten világosságra hívó szavát.
Azoknak pedig, akik tudják, miről beszélek azt mondom, hogy jó reggelt az élet világosságában és az Atya örömében!
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!