A lélek késztet, hogy részletesen beszámoljak azokról a csodákról, amit május 13.-án élhettem át.
Egy nappal korábban, már kezdett idegesíteni, hogy nem evett a macskám, Pirinyóparinka. Kicsi korában kutya falkába nevelkedett. Ezért, nem lehetett kiszámítani, öntörvényű volt, az élő fába is bele kötött, mindenkinek neki ment, összebalhézott, összekarmolt mindenkit, aki a közelébe került.
12-én már egy falatot sem evett, és bújt. Este mindenhol kerestem, hogy hová bújhatott. Végül rátaláltam a Marcsus lányom szobájába a francia ágyneműtartóban. De ahogy kihúztam az ágyneműtartót, háta mögé bújt.
Tudtam, hogy ezt már csak parfissal, másnap reggel tudom kihúzni holtan, amilyen állapotban volt.
Eszembe jutott, hogy a másik macska, ha bemegy hozzá, elkaphatja tőle a betegséget. Ezért ráhúztam az ajtót, úgy hogy, ha mégis magához térne, legyen neki alom, ennivaló, víz.
Nem tudtam lehunyni a szemem, nem volt lelki békességem. Tudtam, hogy a macskának az én bűnöm miatt kell szenvednie. Kb. éjfélig imádkoztam. Azzal is tisztába voltam, hogy a korábban sikeresen alkalmazott gyógyszeres kezelést sem alkalmazhatom a fogára, (3%-os hidrogén peroxidba áztatott szegfűszeg) mivel már én sem szedek gyógyszert. Orvoshoz sem vihetem, mert én sem járok orvoshoz. Ezzel csak azt bizonyítanám, hogy nem bízok Istenben, és nem vállalom a bűneimért járó felelősséget. Nagyon összetörtem, hogy egy ártatlan állat szenved, és talán el is pusztul az én bűneimért. Kutatva, hogy mit is követhettem el, miért is kell bocsánatot kérnem, dicsőség a Mindenható Istennek, hogy rávezetett Lélek által, hogy elég gyakran figyeltem a választási kampányra. Ezért bocsánatot kérve, kezdtem lenyugodni, és mindent Istenre bízva, hogy legyen meg az Ő akarata, éjfél után el tudtam aludni.
Hajnal kb. fél 3 körül arra ébredtem, hogy álmot kaptam.
Álmomban Pirinyóparinka az ágyam melletti asztalról, macska hangon, kedvesen szólongatott, és nyújtotta a kis orrát, hogy az arcomhoz érintse. Erre felébredtem, és arra gondoltam, hogy milyen jó lett volna, ha ez nem álom, hanem valóság lett volna. Tudtam, hogy ez lehetetlen lett volna, hiszen ráhúztam a szoba ajtót a macskára. Minden esetre megnyugodtam. Tudtam, hogy Isten dolgozik, és visszaaludtam.
Kb. fél 5 lehetett, amikor Pirinyóparinka az ágyam melletti asztalon, macska hangon szólongatott és nyújtotta a kis orrát, hogy az arcomhoz érintse, ez a vad macska, akiről a családba senki sem tudna ilyet elképzelni. Ez egy csoda.
Kiugrottam az ágyból. Arra gondoltam, hogy mégse zártam rá az ajtót, vagy a másik macska felugrott a kilincsre, és az engedte ki. De nem. Az ajtó be volt zárva.
Egyszerre 3 csoda.
1 A macska meggyógyult.
2 A természete megváltozott.
3 Zárt ajtón jött ki.
Ezt eddig nem mertem leírni, mert tudtam, hogy senki sem hinné el.
Sajnos, még én sem hiszem, pedig velem történt.
De ahogy tegnap a ‘Jégesős embernek’ ezt telefonon elmeséltem, nem nevetett ki, hanem rá kérdezett, hogy ezt elmondtam-e Bodó Attilának. Azóta is sürget a lélek, hogy osszam meg.
Dicsőség az Élő, Szerető, és Mindenható Istennek, Aki számtalanszor bebizonyította már nekem, hogy Mindenható!
A 4. Csoda, hogy amit álmodtam, az pont úgy történt rá 2 óra múlva.
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 2Kor 5.17
Áldott legyen az Ég és a Föld Dicsőséges Teremtője, a mi Féltőn szerető Atyánk mindenért, amit értünk tesz annak érdekében, hogy átfordítsa tekintetünket, a mulandó és rothadó dolgokról az Örökkévalóra, az Ő országára!
„Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.” Zsolt 9:2
Aki a csodát fogadta, fogta, és adta:
https://fb.watch/s4lTiQbrYB/
https://is.gd/tbVoLF
https://is.gd/aCpUlx