Elszomorít, hogy vannak, akik azok után, hogy sok lelki ajándékot kaptak az Ég és a Föld Teremtőjétől, még mindig engem akarnak tanítani ahelyett, hogy bizonyságot tennének azokról a dicsőséges dolgokról, amiket velük tesz a Jóságos Isten, és megvívnák a hit nemes harcát. Ha azokra figyeltem volna, akik folyton ki akarták venni a szálkát a szememből (Isten nevében), megnémultam volna, nem adhattam volna vizet a szomjazóknak, fel sem támadt volna senki a bizonyságom által indítva, csodák sem történtek volna, és bizonyára már rég el lennék temetve.
Ha rájuk hallgattam volna, vagy hallgatnék, ők sem kapnának élő vizet sem általam, sem azok által, akiket a bizonyságaim révén indított Isten lelke arra, hogy dolgozzanak az aratásban, és a szőlőben. Bizony, ha egyfolytában azzal foglalkoznánk, hogy megmondjuk egymásnak, kinek, mire van szüksége, és mire kéne figyeljen ahelyett, hogy megteremnénk a hit gyümölcseit, miben különböznénk azoktól a vallási szervezetektől, ahol folyton egymás szálkáit akarják kiszedni?
Elmondhatom, hogy Atyánk figyelmeztet engem emberek által is, a szelídek által, akik nap mint nap bizonyságot tesznek, és anélkül, hogy tudnának róla, megmossák a lábam. Én pedig könnyek között áldom a Magasságos Istent az Ő jóságáért.
Sokan hatalmas kegyelmet és rengeteg ajándékot kaptak a Mindenható Istentől. Ezért sokkal dicsőségesebb dolgokat tehetnének annál, hogy ismeretlenül elmondják nekem, vagy másoknak, hogy szerintük mit kellene cselekedjenek. Azt mutatja nekem a Lélek, hogy én még azokkal szemben sem engedhetem meg magamnak, hogy megmondjam, mit csináljanak, akik az én bizonyságaim által jutottak hitre. Maximum bizonyságot tehetek arról, amit megláthattam Isten kegyelme által, amivel mindenki azt kezd, amit tud. Vannak, akik engem akarnak tanítani, miközben a rájuk bízott szőlősort munkás nélkül hagyják.
Őszintén sajnálom, hogy egyesek nagyon sok kegyelmi idő és bizonyság után is ezt teszik. Nem kárhoztatok senkit, és őszintén kívánom elsősorban magamnak, és mindenkinek, akik magukra ismernek ezekben a sorokban, hogy leljék örömüket az aratásban és a szőlőben, de nem úgy mint írástudó, hanem úgy, mint gyermek, aki jókedvvel végzi, azt, amit rábízott az És és a Föld Teremtője.
Ezeket a sorokat egy bizonyos személynek címeztem, aki azok után, hogy több éve nem beszélgettünk, azzal keresett meg, hogy elmondja, hogy kéne értelmezzem azt, ami velem történt. Viszont a Lélek arra indított, hogy osszam meg nyilvánosan is, hogy aki olvashatja, tanuljon az én példámból. Bevallom, hogy én a keményfejűségem, és a keményszívűségem miatt nagyon sok provokációba és vitába belementem. Azáltal pedig nagyon sok mennyei kincset elpazaroltam, mert amíg olyan vitákra fordítottam a figyelmem, amelyekre Istennek nem volt áldása, nem azokkal a bizonyságokkal foglalkoztam, amelyeket ajándékba kaptam Tőle. Ekképp nagyon sokat tékozoltam. Örömmel látom, hogy akik alázatosabbak és szelídebbek voltak, mint én, nagyon sok fölösleges vitát el tudtak kerülni, amibe én keményszívűségem miatt belementem.
Sajnos szemtanúja lehettem annak, hogy amiatt, hogy belementek a külső provokációkba, és emberekre figyeltek, sokan abbahagyták a bizonyságtevést. Ezért is tartottam fontosnak felhívni útitársaim figyelmét azokra a 'külső' támadásokra, amelyek legtöbbször Isten nevében jönnek be az életünkbe, és veszik el a hit magvait, amennyiben tekintetünket levesszük arról, aki a tenger jár, és mutatja nekünk az utat.
Teljes szívemből kívánom, hogy a Krisztus beszédével szembeni hűség meg tudjon óvni mindannyiunkat attól, hogy emberi okoskodásokra hallgatva abbahagyjuk a bizonyságtevést.
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
Figyelmeztetés!
Hirtelen jön a veszedelem, amelynek során rengeteg magyar el fog veszni. A nagy nyomorúság napjaiban sokan emlékezni fognak ezekre a szavakra, és arra, hogy Isten milyen sokszor figyelmeztette őket az Ő gyermekei által. Sokaknak az is eszükbe fog jutni, hogy annak ellenére, hogy a szívükben érezték, hogy Isten féltő szeretetéből szólunk, még annyit sem tettek, hogy megosszák embertársaikkal ezeket a figyelmeztetéseket. Helyette megkeményítették a szívüket, és figyelmen kívül hagyva a Jóságos Isten figyelmeztetését, visszamentek a mulandó dolgokért való robotolásba, és a testi élvezetek hajszolásába.
„…A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.”
Mi sem kárhoztatunk senkit, mert nem az a mi dolgunk. Viszont azok a szavak, amelyeket szólhattunk Isten kegyelméből kárhoztatni fognak mindenkit az utolsó napon, aki annak ellenére, hogy hallotta, a kicsi ujjával sem érintette azokat.
Figyelmeztetések:
– Figyelmeztetés a színvallásra és a háborúra:
https://youtu.be/eo4D11x6wH8
– Jövendölés a lázadásokról, és azok következményéről:
https://youtu.be/vgdyuohCVYU
– Amerika és a nyugat elleni háborúról:
https://kialtoszo.hu/ketteszakadt-a-vilag/
– A demokratikus rendszerek összeomlásáról:
https://kialtoszo.hu/verzo-demokracia/
– A mérgezett nemzeti öntudatról, mely megvakítja a magyarokat:
https://youtu.be/2LVVVBc6xy0
– Prófécia Amerika és a nyugat bukásáról:
https://youtu.be/UgnHcfx6jMs
Újjászületés nélkül az emberek a külső képekből táplálkoznak, és amit belülről vetítenek kifelé, valójában az is kívülről származik, a szemeik világából, a külső sötétségről. Így van elzárva az emberek világa Isten világától. Ebben a zárt rendszerben minden test és lélek megeszi, és felemészti saját magát.
Akik a külső világot Krisztus beszéde által nem bontják le a saját lelkükben, azokat fel fogja falni a fenevad.
Az apokalipszis (a hazug külső leleplezése) mindenkinél meg fog történni előbb vagy utóbb. Boldogok, akiknél előbb, és jaj azoknak, akiknél utóbb, a test halála után történik meg.
Az apokalipszis fekete lovasának jelentése:
Hirtelen jön az éhínség és a nélkülözés, de a kegyelem még egy darabig elérhető lesz.
Az álom fontos üzenete: Bor még van, de már nem kell senkinek. Tehát a kegyelem még tart, de az emberek már annyira el vannak hidegülve, hogy nem tudják elfogadni azt.
„És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.” Jel 6:6
Üzenet a szőlőmunkásoknak:
„Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Mt 24:42
Kértél? Kaptál? Megtörted? Megosztottad a mindennapi kenyeret?