Álmomban valamilyen többnapos rendezvényen voltunk. A részletekre nem emlékszem, de úgy volt, hogy a végén egy autóval indulunk haza.
Mivel én végeztem legutoljára, mentem az autóhoz és láttam, hogy minden hely foglalt. elől is ültek és hátul is már négy ember ült szorosan, és mereven egymás mellett és csak előre néztek, ram nem (mintha nem akarták volna, hogy észrevegyem őket). Tudod, mint mikor mindenfelé nézel, hogy ne kelljen átadnod a helyedet….
(Mintha ekkor hallottam volna légvédelmi szirénát, de nem vagyok benne biztos, hogy ekkor volt, viszont az járt a fejemben, hogy ez most miért van? Biztosan megint gyakorlatoznak, tesztelik, ahogy minden évben.)
A barátnőm (aki az autót vezette volna) még nem volt a helyén, de mivel én felmértem a helyzetet, sértődötten elindultam, hogy akkor megyek busszal.
A barátnőm utánam szaladt és mondta, hogy de menjek, mert elférünk mind. Kérdeztem is, hogy „De, hát hogyan? Tele van az autó”. Hajthatatlan voltam és mentem a buszmegálló irányába. Jött mindenféle busz, de az enyém nem és akkor már olyan furcsa zaklatott volt a helyzet.
Indultam tovább gyalog és hirtelen egy olyan lakótelepszerűséghez értem, ahol már romok voltak. Valahonnan tudtam, hogy háborús támadás. Világos volt, napsütés (talán nyár). A romok tetején kb. 50 méterre ott állt velem szemben egy férfi a vállán egy vállról indítható fegyverrel (szerintem rakéta), de nem egy csöve volt, hanem vagy 9, de inkább 16 (mintha össze lettek volna ragasztva, szabályos négyszöget alkottak). Álltunk egymással szemben és lövöldözött mindenfele, de főképp az irányomba. Lehajoltam és próbáltam menekülni, de nem nagyon tudtam hova, ő meg csak lövöldözött, de hiába volt nagyon közel, mégsem tudott eltalálni.
Aztán valami lépcsőházhoz értem (az egész üvegből volt). amibe valami magaslaton (mint egy híd) keresztül lehetett bejutni. Mikor odaértem a bejárathoz, akkor láttam meg az üvegen keresztül, hogy tőlem pár lépésre a lépcsőházban áll egy gépfegyveres férfi. Szinte az ajtóban voltam, én álltam hozzá a legközelebb. Aztán az is elkezdett tüzelni, folyamatosan lőtt az üvegen keresztül. Többen is voltak még ott rajtam kívül és halomra lőtte őket, estek egymásra az emberek, aztán én is eldőltem, de csak úgy tettem, mintha engem is eltalált volna és meghaltam volna, hogy ne lőjön rám tovább.
Kijött és még belelőtt az emberekbe, hogy biztosan meghaljanak.
Valahogy akkor is megúsztam. Mikor elment, láttam, hogy távolabb áll egy civil ruhás embercsoport a törmelékek között (egyiküknek talán piros kendő volt a fején) fegyverekkel és tanakodtak.
Tudtam, hogy ők támadtak meg minket (az országot) és valahonnan azt is tudtam, hogy oroszok (vagy szláv anyanyelvűek, de inkább orosz), bár nem hallottam mit beszélnek, ahhoz elég távol voltak.
Azon gondolkodtam, hogy ez hogy történt? Ilyen hirtelen, a semmiből, mire kijövök egy rendezvényről, már háborús helyzet van és hogy semmilyen előzetes jel, értesítés nem volt, semmilyen módon (tömegkommunikáció, hangosbemondó) nem figyelmeztettek minket, olyan érzésem volt, mintha az ország vezetése még nem is tudna semmit arról, hogy mi történt az ország keleti részében. Rajtaütésszerű támadás volt!
Aztán valahogy elértem a házamig, de ott is olyan kavarodás volt a házon belül, minden felbolydult, nem is tudtam, melyik az én lakásom, keresgéltem egy darabig.
A végén annyira emlékszem, hogy bejutottam a lakásba, ahol egyelőre biztonságban éreztem magam, de aztán eszembe jutott, hogy bármikor rám dőlhet az egész, ha elkezdenek bombázni. De ez csak gondolat volt, félelem nem. Aztán próbáltam felhívni az anyukámat, a telefonvonalak működtek….
Megértettem, amit meg kellett értenem!
Nem kell a barátokra támaszkodnunk, még ha van is közös tervünk, járnunk kell a magunk útját, amerre vezetve vagyunk. Nem kell ragaszkodni az eredeti tervhez. Ha egyedül maradok is a nehéz helyzetben, akkor is gondoskodik rólam az Örökkévaló, Mindenható Isten.
Ösztönösen próbáltam menekülni, menteni az életemet, de nem rajtam múlt, hogy közvetlen közelről sem tudtak ártani nekem, a Jó Atyám vigyázott rám.
Félelemre nem emlékszem, csak zavarodottságra, nem értettem mi történik hirtelen, honnan, hogy, miért?
Megértések:
– Több napos rendezvény: az én esetemben 45×365 napos.
– Autó, jármű: csónak. De a vízen, mint ahogy te is kaptad, egyedül kell járjunk.
– Az utolsó útszakaszon senki sem adhatja át már a helyét, sem illemből, semmilyen módon. Sőt, akkor már olajat sem adhat.
– Csak előre néztek. Jól tették. Aki az eke szarvát megfogta, ne is nézzen hátra. 🙂
– Légvédelmi sziréna: kürtszó?
– A sofőr nem volt a helyén. Tehát ha másokra, más vezetőkben bízunk, mi sem haladunk.
– Autóbusz: tömegközlekedés, vallás tömeges dicsőítés, tömeg útja, széles út stb… Ha a kis csoportban csalódunk, meg vagyunk kísértve, hogy csatlakozzunk valami tömeges mozgalomhoz. ⚠️ÉLETVESZÉLYES⚠️
– Még a kis csoportokat is szétválasztja Isten, mert az utolsó útszakaszt csak egyedül teheti meg mindenki. Sok álmot kaptunk erről. Teljes mértékben a személyes vezetésre hagyatkozva, mint Krisztus.
– A te buszod nem jött, mert tömegközlekedéssel lehetetlen bejutni Isten országába.
– A régi otthonunk romokban hever. Oda vissza már nem mehetünk.
– A férfi a régi otthont lerombolta, de Isten gyermekét nem ölhette meg. Isten még ezt is a javára fordította, hogy ne akarjon vissza menni a régi életébe.
– Az üveg épület: az örök otthon előtt sok akadály van. A napokban újból meg kellett néznem a zarándok útja című filmet. Valósággal megelevenedett minden kép. Az utolsó lépésben is lesznek próbatételek.
– Nem mi védjük magunkat, hanem Atyánk az, aki oltalmaz bennünket. minden körülmények között.
– Piros kendő a férfi fején. Atyánk azt mutatja, visszatér a vörös pestis (kommunizmus). Az orosz-kínai diktatúra fog uralkodni.
– Semmilyen értesítés nem volt. De volt Isten gyermekeinek, mert amikor azzal kampányoltak, hogy békesség, biztonság, tudhattuk, hogy közel a veszedelem. Hirtelen veszedelem tör rájuk, mint szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmikképp meg nem menekülhetnek. A világiak számára nem lesz értesítés.
– Durva, hogy még az ország vezetés számára is meglepetés lesz. Azon személyek számára is, akiket maguk fölé emelt, akikben bízik a tömeg.
– Bármikor ránk dőlhet a régi lakásunk. Bármikor meghalhat a test. Ezért már nem testben bizakodunk, hanem a Krisztus szavában, ami örök, és örök élet forrása! 🙏❤️🔥