A legtöbben nem tudják, hogy a pozitív gondolkodással vonzották be életükbe a legnegatívabb és legfájdalmasabb dolgokat. Ezért addig erőltetik az elméjük szisztematikus átprogramozását, míg végül elkerülhetetlenné válik a tragédia. Az Úristen kegyelme abban mutatkozik meg, hogy még mielőtt bekövetkezne a végső összeomlás, külső jeleket ad az embereknek, amelyeknek sok esetben az ő közvetlen környezetük az elszenvedője. Így történhet meg az, hogy a házi kedvencet elüti az autó, és eltörik a lába, vagy a gyermek hirtelen megbetegszik, vagy valamilyen váratlan baleset folytán a kórházba kerül.
Azon személyek számára, akiket a szeretteik, közvetlen hozzátartozóik szenvedése sem ébreszt fel, elkerülhetetlenné válik a súlyos testi sérülés, megbetegedés, rosszabb esetben az elhalálozás és a lélek elvesztése.
Az agykontroll, a pozitív gondolkodás azáltal okoz rákot, és más súlyos betegséget, hogy megfosztja az embert az elkövetett bűnökkel való szembesülés lehetőségétől. Ennek következtében az életellenes gondolati sémák, döntések és cselekedetek addig halmozódnak az ő lelkében, amíg bekövetkezik a tragédia.
Ezért mondja az Úristen az Ő prófétája által, hogy Tőle kérjünk látást a szemeinkre, hogy megláthassuk, mi van a lelkünkben, melyek azok a dolgok, amelyek fokozatosan elválasztanak az élettől, eltávolítanak annak teremtőjétől, a Mindenható Istentől.
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Zsolt 139:23