„Mesél a világ, csodákat művel.
Mennyi benne a varázs és titok.
Az embereket meséje elbűvölte, majdnem mindenki behodolt.
Mind alszanak, nyitott szemekkel,
úgy gondolják,
hogy élnek és szabadok, hiábavalóságok gazdagságát remélik,
nem látják hogy ezek miatt rabok.
Álmodozók, nagyravágyók,
Kínlódik minden ember,
hogy más legyen mint aki és a világnak megfeleljen.
De te…
Ébredj ember a mese világból mert felemészti lelkedet.
Életed porba hullhat,
mert egy napon
minden mesének vége lesz.
Ember, ember ébredni kéne…
Hová lett a szívedből a józanság?
A mesék világa egyszer elmúlik .
Mivé lesz lelked, ha szívedbe nincsen igazság?
Őnzőség Képmutatás, mivé lett a mesék miatt az ember?
Ámitó, csábító, űress szemfényvesztő beszéd, hamis ígéretekkel…
A világ megvezet és az emberi szívekből kihűlt a szeretet.
A tömeg tombol, mindig mást okol,
Istene nélkül árva lett az ember.
De te…
Ébredj ember a mesék álmából.
Szempillantás a testnek az élete.
Megismerni kéne
míg van még idő,
mi az élet valódi értelme.
A mesék világa egyszer porba hullik,
akkor majd mit teszel?
Hagyd a világnak a meséket,
a léleknek igazi élet kell.
De neked…
Ember, ember ébredned kéne,
az időd gyorsan pereg.
Ember, ember dönteni kéne,
Mert a szív egyszerre két helyen nem lehet.”
Forrás: