Egyszerű kérdés: Ha a rosszat jobban akarjuk csinálni, jobb lesz-e az, vagy rosszabb?
Pontosabban fogalmazva: Ha jobban akarjuk csinálni azt, ami eredendően rossz, jobb lesz-e az, vagy rosszabb? Avagy lehet-e a rosszból jót, vagy a fából vaskarikát csinálni?
Ezek a gondolatok a Waldorf iskola kapcsán merültek fel bennem. Ugyanis egy kedves útitársnak azt mutatta Isten Lelke, hogy a Waldorf iskola sem jobb, mint a hagyományos. Ezen a ponton fontosnak tartom megvallani, hogy volt, amikor én is hittem abban, hogy a Waldorf iskola egy jó alternatívát kínál a gyermekeknek, akiknek törvény szerint részesülniük kell a felnőtté képzésben.
A hagyományos iskoláról, a közoktatásról tudjuk, hogy rossz, hiszen a versenyeztetésre, a megszégyenítésre, a megfélemlítésre és a hierarchia elvére épül, aminek az égadta világon semmi köze sincs az élethez, sem annak Teremtőjéhez.
Na de mi a Waldorf iskola? Egy modernizált, megújított, vagy pedig „megjobbított” közoktatási rendszer. És most újból felteszem a kérdést: Ha valamit, ami eredendően rossz, ‘megjavítunk’, jobb lesz-e az, vagy rosszabb? Amennyiben tehát a közoktatás eredendően rossz, mert „istenigazában” nem is létezik olyan, hogy közoktatás, akkor milyen lehet a Waldorf iskola, ami alapjában véve egy megjavított közoktatási rendszer? Jobb, mint a hagyományos közoktatás, vagy rosszabb?
Más szóval: ha a rosszat mesteri fokozatra emeljük, jobbá válik az, vagy pedig még rosszabbá, ami mesteri módon hiteti el az emberekkel, hogy jó?
Azt mondja Jézus, hogy jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem rossz fa jó gyümölcsöt. Nézzük meg, milyen fán termett a Waldorf iskola.
A Waldorf megalapítója Rudolf Steiner, aki az antropozófia megalapítója is egyben. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Waldorf a Rudolf Steiner nevezetű fának az egyik gyümölcse ugyanúgy, mint az antropozófia. Na de minek a gyümölcse Rudolf Steiner és az antropozófia? Avagy miből nőtte ki magát Rudolf Steiner és az antropozófia? Hát a Helena Blavatsky által létre hívott teozófiából. Helena Blavatskyról pedig köztudott, hogy az egész életét az okkultizmus övezte. Sőt szinte lehetetlen az okkultizmusról, az okkult szellemi iskolákról beszélni anélkül, hogy említenénk az ő nevét.
Gazdag és nemes embereket, arisztokratákat avatott be az okkultizmus tanaiba, a szellemidézésbe, a jelmagyarázásba és a varázslásba. Ha valaki összehasonlítja a teozófia tanait az amerikai sátánista egyház tanaival, és a modern New Age vallások, szellemiskolák tanaival, arra a következtetésre fog jutni, hogy ezek mind egy tőről fakadnak. Magyarán a sátánista egyház, a new age vallások, és „szellemi iskolák”, a modern spiritualitás irányzatok tanai ugyanazok, mint a Helena Blavatsky-féle teozófia tanai, csak más köntösben. És ezen tanok gyümölcse Rudolf Steiner és az általa fundált antropozófia is, ami alapjában véve emberi bölcsességet jelent. Tehát a Waldorf iskola egy olyan fa gyümölcse, amelynek gyökerei köztudottan és bizonyítottan az okkultizmus talajába kapaszkodnak.
A közoktatási intézmények, mint tudjuk, az emberi okosságot és bölcsességet hivatottak átörökíteni a fiatal generációkra. És ugyanezt teszi az antropozófia atyja által megalapított Waldorf iskola is, kissé humánusabb és egyben leplezettebb formában. A hagyományos közoktatás legalább nem titkolja, hogy a gyermekek szisztematikus átprogramozásában, ellélektelenítésében szorgoskodik. Viszont a Waldorf elhiteti, hogy a gyermekek érdekeit képviseli, miközben ugyanabban mesterkedik, amiben a hagyományos közoktatás. És az nem más, mint a gyermeki lelkület, és a gyermeki ártatlanság módszeres eltiprása azzal a céllal, hogy megszülessenek a termelő-fogyasztó, szexfüggő, egymáson uralkodni vágyó fenevadak, önimádó, önmagukat ünneplő lélektelen mintapolgárok, akik egy kis anyagi juttatásért és emberi dicséretért cserében odaadják lelküket a Gépnek.
És most nézzük meg, mit mond Isten, az Ég és a Föld Teremtője az ember által kisajátított, és birtokolt bölcsességről:
„De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” 1Mózes 2:17
– Jól van, de az iskola nem a jót és a gonoszt tanítja a gyerekeknek. – mondhatná valaki.
Hát akkor mit? Nem azt sulykolják a fejünkbe első osztályos korunktól kezdve, hogy ha tanulsz, jó életed lesz? Tehát azért tanulunk, hogy jobb, és könnyebb életünk legyen, mint a társadalom által megvetett, tanulatlan földműveseknek, parasztoknak. Egyébként ez az „első osztályos” kifejezés eléggé beszédes. Ugyanis a még tanulatlan, képzetlen gyermek, első osztályos, avagy első osztályú nyersanyag e világ ura, az Antikrisztus kezében… egy év múlva már csak másodosztályú lesz… és minél többet tanul, annál inkább romlik a minősége. Végül pedig annyira eltorzul, hogy nem marad más belőle, mint egy termelő-fogyasztó, biorobot, amely az elméjébe ültetett programok szerint eszik, iszik, dolgozik, szarik és baszik egészen addig, amíg már annyira eltorzul a lelke, hogy az képtelen életben tartani a testet, és holtan zuhan bele a sírgödörbe, lelke pedig az emésztőbe, a pokol tüzébe.
Vegyük például az én nagyapáimat. Az egyik okos és intelligens ember volt. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanulta az építészetet. Egy híres és neves ember, aki 7 éves korában első osztályos, avagy első osztályú nyersanyagnak számított… azt követően pedig másodosztályú lett, és az évek teltével ki tudja, még hányad osztályú. Meggazdagodott, tekintélyt szerzett magának. Majd 45 évesen holtan esett bele a sírgödörbe. A brutális szenvedés által, amit a gyomorrák okozott neki, talán az Úristen megmentette az ő lelkét.
A másik nagyapám az a tipikus, társadalom által lenézett, és megvetett ember volt. Egyszerű paraszt. Földműves és erdőmunkás. Kemény munkával szerezte a mindennapi betevő falatot a két felnőttből és hét gyermekből álló családjának. Nem lett sem gazdag, sem híres, sem okos, sem intelligens, sem művelt. Bár olvasni, azt tudott, az élet nehézségeinek köszönhetően nem igazán volt rá alkalma. Ő egy hosszú nehéz élet után, nyolcvannégy évesen egyszer csak nem ment ebédelni, amikor a felesége szólította. Két kezét összetette, mint egy kicsi baba, és az arcát ráhajtva a kezeire, elaludt. Ahogy régebb mondták, megboldogult. Bár nem járt Waldorf iskolába, bizonyára ő is evett a jó és a gonosz tudásának fájáról, de nem annyit, mint az ő apatársa és az ő gyermekei. Ezért az Úristen hosszú élettel elégítette meg őt, amelyet ő megelégelve, élete legcsodálatosabb napján elaludt, és felébredt az örök hazában, amelyről Jézus Krisztus beszélt, amíg az emberek között járt, és tanított.
A minap beszélhettem arról, hogy az okos emberek azért nem hisznek Istenben, mert arra van kondicionálva az elméjük, hogy csak az a jó és az értékes, amit megtanulnak, magyarul elsajátítanak. (Ezt a dolgot még a házasság intézménye is cáfolja, mert miután a férfi elveszi a nőt, azaz elsajátítja, magáévá teszi, és elveszi az ártatlanságát, az értéke nem nő, hanem csökken.)
Azonban a hitet nem lehet sem megtanulni, sem elsajátítani, csak a hitetlenséget. Mert a hit ajándék a Magasságos Istentől a szelídeknek és az alázatos szívűeknek, amit kezdőcsomagként minden gyermek magával hoz erre a világra, amikor megszületik, és amit a tanulással valamilyen mértékben mindenki elveszít, és amit Krisztus szavai által egyesek ajándékba visszakaphatnak a Magasságos Istentől.
Bármennyire is hihetetlen, bármit tanul az ember, a hitetlenséget tanulja anélkül, hogy tudna róla. Ugyanis minél többet tanul, annál inkább elfordítja tekintetét Istenről és saját magára, a saját értelmére, a saját épített világára, Bábelére irányítja azt. Ekképp az Isten gondviselésébe vetett gyermeki bizalom helyét átveszi az önbizalom és a magabiztosság. Ezáltal kialakít magában egy zárt rendszert, amely lassan de biztosan eltorzítja, és felemészti az ő lelkét. Olyanná válik, mint az az ember, aki folyton ugyanazt a levegőt szívja vissza, amelyet előzőleg kifújt, és végül megfullad.
Mint látjuk, és tapasztaljuk, ma már mindenki tanult ember. Ha a közoktatás által nem válik elég műveltté, akkor a közösségi média hiteti el vele, hogy ő nyugodtan bízhat az emberi tudományokban, és a saját(-jának vélt) intelligenciájában. Tehát mára mindenki okos és intelligens, híres és neves ember lett, aki a testi szemein és testi fülein keresztül szívta magába a tudományt.
Csakhogy Jézus Krisztus azt mondja, hogy boldogok a szelídek, az alázatos szívűek, a lelki szegények, akiknek a lelkére nem tapad sok szellemi gazdagság, fölösleges tudás.
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” Mt 11:25
A bölcs király pedig így fogalmaz:
„Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.” Pred 2:1
Sőt, a próféta által azt is mondja az Úristen, hogy átkozott mindenki, aki emberi erőben és emberi értelemben bízik, és Istentől elfordul az ő szíve. (Jer 17:5)
Ez pedig ugyanaz, amit Mózes mond a tudás fájáról: amely napon eszünk arról, meghalunk. Na de hogy lehetséges, hogy én még nem haltam meg annak ellenére, hogy bőségesen belakmároztam a tudás fájának gyümölcséből? Úgy, hogy a halál, amiről Mózes beszél, az úgynevezett első halál, a lelki halál, amit követ a második, a testi halál. Ennek jelentése az, hogy minél többet tanul egy ember, annál inkább eltorzul az ő lelke, kialszik az ő lelkiismerete, mert Isten helyett saját magában, a kívülről bevett tudományokban bízik.
Ezért beszél Jézus Krisztus arról, hogy szükséges az embernek újonnan születni, különben nem láthatja Isten országát. (Jn 3:3). És felhívja figyelmünket, hogy ha meg nem térünk, és olyanok nem leszünk mint a kisgyermekek, semmikképp nem mehetünk be Isten országába. (Mt 18:3). Na de miből is kellene nekünk megtérni? Miből másból, ha nem a saját tudásunk gyümölcséből, ami a bűn, a lelkünkre tapadó életellenes sémák, amelyek elfojtják, és megölik a bennünk élő gyermeket, a lelket, ami ha teljesen megbetegszik, a testet sem tudja életben tartani, hisz megmondatott: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek amelyeket én mondok néktek, lélek és élet.” (Jn 6:63)
Tehát ha a lélek megbetegszik, és eltorzul, nemsokára a test is követi annak torzulását, még akkor is, ha az ember a tudás fájáról azt is megtanulja, hogyan kell egészségesen élni vitaminok, táplálékkiegészítők és pozitív gondolkodásnak nevezett elmeprogramok, agykontroll segítségével.
Mi az, amit a világ legintelligensebb embere sem tud? Válasz: a nem tudás. A világ legintelligensebb embere sem képes nem tudni. Ez épp olyan, mint a gazdagság. A világ leggazdagabb embere sem tudja megvásárolni a szegénységet. Márpedig a földi kincsek akár anyagi, akár szellemi kincsek legyenek azok, elválasztják az embert attól a szabadságtól, amelyet Isten kínál az ő számára.
Jézusról pedig tudhatjuk, hogy attól volt szabad, hogy folyton megüresítette magát, semmit sem cipelt sem az ő elméjében, sem az ő erszényében. Fil 2:7
Azt mindannyian tapasztaljuk, hogy a tanulás nem mindig könnyű. Sőt, gyakran igencsak nehéz. Azonban azt senki sem mondta, hogy a tudást elveszíteni még nehezebb, mint megszerezni. Jézus szavai szerint lehetetlen. Szembesülnünk kell azzal, hogy a tudástól, amit értékesnek hittünk, ami Salamon szerint a lélek gyötrelme, és ami a halálba visz, lehetetlen megszabadulni.
Minden információ, amit kívülről bevittünk, mint nehezék tapad rá a lélekre, és nincs olyan emberi tudomány, emberi módszer, ami által meg lehetne szabadulni attól.
És ezen a ponton jön képbe a megváltás, Isten szabadítása, mint kegyelmi ajándék.
Jézus azt mondta a tanítványainak, könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak meglátni a mennyek országát. Itt Jézus nemcsak az anyagi gazdagságra gondolt, hanem a szellemi és eszmei gazdagságra is. Az emberi tudományokra, hírnévre, státuszra, emberektől jövő dicséretekre, elismerésre, amelyek, mint hamis bélyegek beépülnek a mi identitásunkba, megkötözve, körbefalazva a lelkünket. Ezek az anyagi, szellemi és eszmei kincsek úgy vannak jelen az életünkben, mint az üzletember számára a befektetés, amit ő képtelen elengedni, mert megdolgozott érte. Mivelhogy mi is megdolgoztunk minden anyagi és szellemi kincsért, ami beépült a mi identitásunkba, képtelenek vagyunk elengedni azokat. Ezért mondja a mester, hogy boldogok a szegények, és boldogok a lelki szegények. (Lásd: a Lázár nevű koldus története Lk 16:20)
Azt mindannyian tudjuk, hogy ha már megszülettünk erre a földre, előbb-utóbb meg is kell halnunk, és mindenki szeretné a könnyű halált. Viszont nem mindenki kaphatja meg.
Mit gondolsz? Kinek könnyebb itt hagyni ezt a földi világot? Annak, akinek nagy vagyona van, sok szellemi és eszmei kincse, vagy pedig annak, akinek nincsen földi gazdagsága? Jó a földi gazdagság, de csak addig, amíg el nem jön az utolsó óra, amikor is mindenki szeretne szegény, egyszerű és nincstelen lenni, hogy könnyen távozzon, de nem tud. Ugyanis a szegénységet és a lelki szegénységet lehetetlen megtanulni, és megvásárolni.
Amikor Jézus azt mondta, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni a mennyek országába, a tanítványok megijedtek, és azt kérdezték, ki üdvözülhet (ki boldogulhat meg). Ő pedig azt felelte, hogy embernél lehetetlen, de nem az Istennél. Ugyanis Istennél minden lehetséges. És ezzel a kijelentésével is megerősítette, hogy fontos az embernek újonnan születni, különben nem láthatja a mennyek országát: nem válhat szabaddá az ő lelke. Márpedig az általunk teremtett földi mennyország mindenkinek véget fog érni. Úgy a gazdagoknak, mint a szegényeknek, úgy az intelligenseknek, mint a lelki szegényeknek.
És bizony boldogok azok, akik olyan kincseket gyűjtenek, amiket sosem veszíthetnek el.
Ezt mondja Pál apostol:
„Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:8
Jézus pedig azt mondja, hogy szükséges az embernek újonnan születni az ő beszéde és Isten ereje által, különben nem láthatja a mennyek országát. Magyarul újjászületés nélkül nem válhat szabaddá az ő lelke sem ezen a világon, sem az eljövendőn.
A holtak feltámadása pedig a katolikus dogmákkal ellentétben nem a túlvilágon van, hanem ezen a világon, amikor az ember látást kér szemeire Istentől, és meglátja, hogy olyan rabságot vett magára, amitől képtelen megszabadulni, és gyermeki alázattal irgalomért könyörög. Ekkor kapja meg Teremtőjétől a bűneivel való szembesülés ajándékát, amelyeket az évek hosszú során felhalmozott. Amennyiben őszintén megbánja azokat, megkapja a megbocsátást. Amikor az Úristen leválasztja a bűnöket az ember lelkéről, hirtelen kitisztul a kép, és könnyűvé válik a lélek, mert már nem azokkal a mulandó földi kincsekkel azonosítja magát, amikért megdolgozott, hanem azokkal az örökkévaló kincsekkel, lelki ajándékokkal, amelyeket a Mindenható Isten ad neki naponta mindennapi kenyér, lelki táplálék formájában.
A feltámadás tehát a lelki halálból való feltámadást jelenti, amit a Biblia első halálnak nevez, és ami után az embert már nem a test irányítja, hanem a lélek. Tudniillik mindenkit, aki nem született újjá Lélek által, a test irányít. A testet pedig az a gépezet irányítja, amelyet az elbukott Ádámok létrehoztak. Ennek a gépezetnek pedig a Waldorf iskola ugyanúgy részét képezi, mint a hagyományos közoktatási rendszer. És ugyanannak a gépezetnek vannak alárendelve a vallási szervezetek is, amelyek Isten nevében foglalják le az ember lelkének egy jelentős részét az ő intézményeik számára. Tehát szinte teljesen mindegy, hogy kit milyen emberi rendszer informált (belülről formált). Ahhoz, hogy a lélek szabaddá váljon, szükséges, hogy Isten lelke átformálja őt.
„Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.” Mk 3:27
A ház, a mi lelkünk. Az erős e világ ura, az úgynevezett Sátán. Az erős kincsei mindazok a bűnök, és elmeprogramok, amelyek rátapadtak a lelkünkre, átvéve fölötte az irányítást. Aki megkötözi az erőset, és kirabolja annak házát, az maga Jézus Krisztus, aki a beszéde által leleplezi, és leontja a bennünk lévő hamis magaslatokat, miután úgy döntünk, hogy segítségül hívjuk az Ő nevét, és átadjuk neki az életünk felett az irányítást.
Aki pedig nem kívánja, hogy Krisztus az ő mulandó kincseit elrabolja, és örök érvényű kincseket tegyen helyébe, földi kincseinek elvesztésével együtt a lelkét is elveszíti. Nem hiába mondja a magyar, hogy benne tartja a lelkét. Aki a mulandóban tartja a lelkét, annak lelke a mulandó sorsára jut. Aki pedig megismeri a múlhatatlant, és abban tartja a lelkét, Krisztussal együtt legyőzte a halált.
„Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim, semmikképp el nem múlnak.” Mt 24:35
„Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.” Mt 13:44
Ha ezt felfogtad, ezt mondja neked az Ég és a Föld Teremtője:
„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.” Jer 33:3
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Mt 7:7
Mit jelent kívülről tudni valami?
https://kialtoszo.hu/karacsonyi-ajandek/
Tégla a falban.
https://kialtoszo.hu/csak-egy-tegla-a-falban/
Ki volt valójában Rudolf Steiner?
https://kialtoszo.hu/rudolf-steiner-waldorf-es-antropozofia/
Hogyan lehet megboldogulni?
https://kialtoszo.hu/megboldogulni/
Mit mond a lélekről a termodinamika törvénye?
https://kialtoszo.hu/a-termodinamika-orvenye/
Így történik a lélek szabadítása:
https://kialtoszo.hu/igy-tortenik-a-lelek-szabaditasa/
Miért lehetetlen szabaddá válni a vallások által?
https://kialtoszo.hu/amit-nem-erthetnek-a-keresztenyek/
Mikor kezdődtek a végidők?
https://kialtoszo.hu/mikor-kezdodtek-a-vegidok/
Ingyen minden
https://kialtoszo.hu/vissza-kell-adnunk-mindent/
Lehet-e jó, ami elromolhat?