A halak néha mélyebbre úsznak a tengerbe, máskor pedig a víz felszínén lubickolnak. Azonban, ha túl gyakran mennek a mélyre, ahol kevesebb az oxigén, megtörténhet, hogy többé sosem tudnak visszajönni a víz felszínére, és megfulladnak.
Drága barátom!
Mennyei Atyánk adott egy nagyon kemény álmot, amelyben téged láttalak. Kérlek szívleld meg ezeket a szavakat.
Azt láthattam, hogy volt egy nagyon mély víz. Talán egy tó, amelybe te állandóan belementél, majd kijöttél belőle.
Volt rajtad egy kötél, amelybe, ha belekapaszkodtál, mindig a felszínre tudtál jönni. Azonban egy alkalommal az történt, hogy újból süllyedni kezdtél, és tudtad, hogy az az utolsó süllyedés. A kötél végét behajították a vízbe. Senki sem csinálhatott semmit. Senki sem foghatta meg a végét. Sem én, sem senki más. Visszaemlékeztél arra, amit érted tett Atyánk, és sírtál, de már nem volt visszaút.
Belementél a mély vízbe, és néhány perc múlva tudtam, hogy nem látlak többé. Semmit sem tehettem érted.
Drága barátom, nem volt kellemes az álom, vissza sem tudtam aludni. Istenfélelemben írom, amit írok. Csak te tudod, hogy állsz Isten szavával.
Az biztos, hogy ezt a dolgot én nem szeretném megtapasztalni sem veled, sem mással, aki valaha a hit útjára lépett. És abban is biztos vagyok, hogy jobb ezt egy figyelmeztetésben, álomban látni, mint a valóságban megélni.
A képek eléggé egyértelműek. Ez számomra is épp olyan fontos figyelmeztetés, mint számodra.
Én tudom, hogy ha bemegyek a mély vízbe, és engedem magam elmerülni, az számomra az utolsó merülés lesz. Ezért szeretnék kapaszkodni teljes erőmmel Atyánk kezébe, és meg szeretnék tenni mindent annak érdekében, hogy felfelé haladjak, semmiképp se lefelé.
A kérdés az, hogy megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy az utunk felfelé tartson, és ne essünk állandóan vissza oda, ahol már korábban voltunk.
Mert meggyőződésem, hogy hajlamosak vagyunk túlságosan könnyelműen venni azt a kegyelmet, amit az Úristentől kaptunk. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy Isten jó, és nem engedi, hogy bármi rossz történjen velünk. Ami igaz is, de csak akkor, ha Ő látja, hogy bennünk van ragaszkodás, és mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy soha ne menjünk vissza arra a helyre, ahonnét már egyszer kimentett.
Ha pedig úgy várjuk, hogy Ő jót tegyen velünk, hogy mi szándékosan visszamegyünk ugyanoda, vagy ugyanabba a bűnbe, ahonnét Ő már többször kiszabadított, egyszer a kötelet utánunk fogja hajítani, és senki sem foghatja meg a végét. Sem egy barát, sem egy családtag. Senki.
Ha testileg túl is élnénk a merülést, mit érnénk azzal, ha a lelkünk örökre elszakad Istentől? Azt mondja az Úr Jézus, mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, ha a lelkét elveszíti.
Félve írom ezeket a sorokat, mert láttam én már embereket, akik megismerhették Isten kegyelmét és szabadítását, jeleket és csodákat kaptak. de úgy visszasüllyedtek a világba, mintha soha nem is találkoztak volna az Élő Isten szavával. Tudok olyanról is, amikor az ember az utolsó esélyét is elhasználta, és nem volt számára több lehetőség.
Amikor az Úristen azt adja, hogy valakit soha többé ne keressek meg, én semmit sem tehetek, sem barátságból sem kedvességből, sem rokoni alapon. Sehogy. Drága barátom, ezek félelmetes, és szomorú dolgok. Ezt az érzést senkivel sem szeretném még egyszer megtapasztalni, aki valaha találkozhatott Isten kegyelmével. Kívánom, hogy mindenki szívében lobbanjon fel az igazság szeretetének lángja, és kiolthatatlan szomjat érezzen a Krisztus beszéde iránt, hogy pontosan tudja, mi a dolga, és teljes békessége legyen az engedelmességben.
Én nem mondhatom meg neked, mit csinálj. És hiszem, hogy senki más nem mondhatja meg azt neked. Hisz nem tudhatom pontosan, mi van a lelkedben, és mert Teremtőnk Jézus Krisztus szavai által teljesen nyilvánvalóvá tette, mi a dolgunk ezen a Földön. Ígéretéhez híven Ő minden gyermekéhez beszél közbenjárók nélkül.
Azért írtam, mert ezeket a képeket mutatta Atyánk, és semmi közöm nem lenne hozzád, ha nem szóltam volna.
Te is ugyanúgy hallottál Isten dicsőségéről, mint én. Tapasztaltad az Ő hatalmát gyógyítását, szabadítását. Tudod, hogy neki semmi sem lehetetlen. A halottat is fel tudja támasztani. Azonban egy dologban biztosak lehetünk. Ő nem fogja ránk erőltetni az Ő segítségét, az Ő kegyelmét. És ahogy kihúzott a mélységből, úgy vissza is enged oda, ha mi nem vágyakozunk teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel arra, hogy Ő legyen az életünk ura, és ő irányítsa minden léptünket.
Mindannyiunk számára megadatik az utolsó lehetőség, ami után nem lesz több. Úgy érzem, hogy én már az utolsó lehetőségemmel élek. Ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy az én hitem másoktól függjön, a kötél vége más kezében legyen. Ugyanis a kötél az emberi kapaszkodót jelenti, amit az Úristen meg is enged, de csak ideig-óráig. Egy idő után elvárja, hogy úgy ragaszkodjunk hozzá, ahogy az Úr Jézus ragaszkodott, és a mi hitünk ne emberektől, családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől függjön, hanem a mi személyes kapcsolatunktól, aminek az életben tartásáért mi megteszünk minden tőlünk telhetőt.
Eddig Isten keresett minket minden lehetséges módon. De azt látom, hogy ettől arrafelé, aki személyesen nem keresi Őt, mint kisgyermek a szülei közelségét, és nem kapaszkodik belé az Ő szavába úgy, mintha semmi más nem létezne ezen a világon, el fog veszni.
Gavril Barnutiuért az édesanyja rengeteget imádkozott, hogy hitre jusson mint ahogy érted is sokat imádkoztak mások.
Azonban számára is eljött az idő, amikor az édesanyja el kellett engedje a kezét, amikortól egyedül kellett megállnia ezen az úton. Ez az idő mindenki számára elérkezik. Akkor, akinek nem lesz személyes kapcsolata az Atyával, el fog süllyedni, mert nem arra hívja Isten az Ő gyermekeit, hogy egymásba kapaszkodjanak, majd együtt süllyedjenek a bárkával, – ez történik a legtöbb vallási intézményben –, hanem arra, hogy mindenki személyesen az Ő szavába kapaszkodjon, és azt cselekedje, amit Ő mond, mert csak az Ő szavában van élet.
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” Mt 24:12
https://kialtoszo.hu/az-angol-vece-atka/