AZ UTOLSÓ VÁLASZFAL ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT AZ,
AMELYET CSAK EGYEDÜL DÖNTHET LE AZ EGYÉN,
ÉS AMELYET CSAK AZ EGYÉN DÖNTHET LE EGYEDÜL
(NAGYCSÜTÖRTÖKÖN).
A legnagyobb félelmem az, hogy semmit sem tarthatok meg abból, amit most értéknek hiszek ahhoz, hogy egyé váljak az örök érvényű, örök életű értékkel. Félek a teljes megsemmisüléstől, attól, hogy teljesen senkivé, és semmivé legyek.
A fizikai világban ugyanúgy, mint a virtuális valóságban attól érzem magam jónak és értékesnek, ha másnak is tetszik az, amit képviselek, avagy „képmutatok”.
Ilyenkor egy hang azt kiáltja bentről, hogy ne legyek elbizakodott, mert, ha hétmilliárd „teccik”-et kapna a mutatott képem, akkor sem lehetne igaz. Sőt, ellenkezőleg! Minél többnek tetszik, valójában annál hígabb, annál értéktelenebb, annál erőtlenebb, annál hiábavalóbb az „igazságom”. És fordítva: minél kevesebben rokonszenveznek vele, annál nagyobb az esély rá, hogy közel járok a hiábavaló és az örökkévaló közötti válaszfalhoz, annak ledöntéséhez.
A mozgalmakban mindig tömegek vannak. A buziparádéktól elkezdve a „védjük meg a pandákat” -féle mozgalmakig az összes a tömeg eledele, mely azt próbálja elhitetni, hogy attól igaz valami, hogy sokan voksolnak rá.
Mint látjuk, annak ellenére, hogy mindenki vágyott rá és sóvárgott érte, a demokrácia sem lett a megváltás eszköze. És az újat mindig azok az emberek hozták, akikben senki sem hitt, és akiket embertársaik megfosztottak halálos álmot hozó társaságuktól.
A minap egy barátom felhívta figyelmem, hogy az, hogy az igazságért le kell tudnunk mondani mindenről, azt jelenti, hogy ha a mindenünk 1000 krajcár, amiből ha megtartunk egyetlenegyet, a másik 999-ről fölöslegesen mondtunk le, mert az egy krajcár, amelyet titkon megtartottunk, ugyanakkora rabságot okoz, mint az ezer.
Az „ígéret” az, hogy minden az enyém lehet azáltal, hogy mindent elengedek. A minden az örök igazság, amelyben már nincs változás, vagy annak árnyéka. A minden az, amiből bármikor bármi megszülethet egy kis ideig, amíg a mulandóság átkával megsebzett, és halálra ítélt helyzet úgy kívánja.
Ha a minden elengedése megtörténik, látszólag a semmit kapom. Ezért nehéz elengednem az utolsó kapaszkodót is, az utolsó krajcárt is, amely a biztonság látszatával homályosítja be szemeim világát. Bármennyire is hihetetlen, sokszor egyetlen garason múlik az élet, amelyet képtelenek vagyunk elengedni.
Mit is jelent hát egyé válni az igazsággal?
„Megérzek” valamit, amit korábban sosem láttam, és kijelentem, hogy annak ellenére, hogy ehhez hasonlót sosem láttam, sosem hallottam, sosem tapasztaltam, amit most érzékelek, sokkal valóságosabb, mint bármi, amit emberi szem valaha láthatott.
A kijelentés után jön a próba, a kínok kínja: a hétmilliárd ember a tengerből, a hétmilliárd kifogás és magyarázat megtestesülése, amelyet az én tudatlanságom nemzett, és szült a világra. Az egyik azt mondja, megőrültem. A másik azt, hogy elment a józan eszem. A következő szemlélteti velem új látásom súlyos következményét. A következő rám olvassa a végzetem. A következő azt kiáltja, hogy bűnös, megérdemli, hogy megkínozzák, és kivégezzék, mert félrevezeti embertársait. A következő már meg is ragadja a követ. A következő a többit bátorítja, hogy ne mulassza el kitölteni rajtam haragját, kiönteni rám békétlenségét. A következő már a kötelet készíti. Egyetlenegy embert sem tapasztalok már, ki ugyanazt látná, amit én. Sőt, a fizikai érzékeim is ellenem fordulnak: az összes azt kiáltja, hogy valótlan a kép, amelyet lelki szemeim látnak. Elfog a rémület, a téboly is megkörnyékez. Mint sűrű fekete köd, nehezedik rám a félelem. Vissza akarok szaladni a langyos biztosba, de nem tudok nem emlékezni arra, hogy már időtlen idők óta benne vagyok, fuldoklok, haldoklok. Mi lehet rosszabb? A teljes megsemmisülés, vagy az örökön tartó haldoklás? Vért izzadok. Senki sincs már, kinek panaszkodhatnék. Senki nincs, kivel megoszthatnám a terhem. A világ képei összemosódnak vérmes szemeim előtt. Az emberek is belefolynak a hazug festménybe. Félelmeimmel együtt az ellenségeim, azok képei is szétoszlanak szerre. Kezdetét veszi a végső magány: nincs feleség, nincs férj, nincs gyermek, nincs barát, nincs kolléga, nincs szomszéd, de még csak ellenség sincsen, ki megkritizálhatna, kérdőre, felelősségre vonhatna… Egyetlen lélek sincs már az égadta világon, aki bármilyen reakcióval illethetné az állapotomat. Láthatatlanná váltam. Egy hosszú pillanat a teljes semmiben, a poklok poklában, az időtlen sötétben, a semmi és a senki teljességében, a megsemmisülés végtelen üregében. Nincs már, ki zokogjon, nincs, ki bánkódjon, nincs ki panaszkodjon. Az sincs már, ki egy lehetne a mindenséggel. Csak a semmi, amely nincs, és mégis van, amely nem tud sem magáról, sem másról, amely mint a teljes világegyetemet magába foglaló, tudat nélküli petesejt létezik, a létről mit sem sejtve. Üres vagyok, meghatározatlan, meghatározhatatlan, határokat és korlátokat nem ismerő, létről mit sem sejtő létező, amelyben elfér az egész világ. Az a semmi vagyok, amely lehet bármikor bármi, amelyet az Örökkévaló kedvére formálhat, alakíthat, és alaktalaníthat. Egyé váltam vele. Ekképp már nem tudok mást tudni, csak a tökéletest. És cselekedni sem tudok mást, mint, ami ahhoz szükséges, hogy ellensúlyozza az ideiglenes káoszt. Én és az Atya egy vagyunk; aki engem lát, az Atyát látja. A szél vagyok, amely ott fú, ahol akar, melynek zúgását hallják, de nem tudják merről jő, és merre tart. Az erő, amely elveszi a többletet, és pótolja a hiányt, amely mindig egyensúlyba hozza a mérleget. A forma vagyok, amely bármikor készen áll meghalni, szükség esetén meg újraformálódni. Az élet vagyok, amely azáltal nyerte el örök-érvényűségét, hogy lemondott önmagáról. Az vagyok, aki vágyak nélkül veszi, és adja a szert, amely etet, ki létezhet akkor is, amikor senki más nem létezhet. Az vagyok, kit a szegénység nem fog akkor sem, amikor a legnagyobb kincsét is odaadja, mert minden tőle indul és minden hozzá tér vissza.
P.S.
Ezt figyeld: Azt, amibe én kapaszkodok, és amiben reménykedek, sokan úgy nevezik, hogy semmi. És tételezzük fel, hogy igazuk van: Én a semmibe kapaszkodok, sokan pedig a valamibe. Viszont az a sok valami, amibe a ‘sokan’ kapaszkodnak, elmúlik, és ez az elmúlás gyógyíthatatlan sebet okoz számukra. Engem pedig ez a csalódás nem fenyeget, mert amibe én kapaszkodom, és ami számukra semmi, az sosem múlik el. Magyarul: az a sok valami, amibe a ‘sokan’ kapaszkodnak, semmivé lesz. Abból a semmiből pedig, amibe én kapaszkodom, mindig lett valami, és ezután is lesz valami. Ezért garantált az én békességem. Boldog az, aki felfoghatja ezt a semmiséget!
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2:5
Korábbi felvételek:
https://redcircle.com/shows/kialtoszo
„A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.”
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.”
A HÉT ANGYAL KITÖLTI POHARÁT AZ EMBERISÉGRE, KEZDETÉT VESZI A VÉGÍTÉLET.
Mindenki meg fogja látni, hogy a tudomány emberei, a vallási és a politikai vezetők átverték őket. De mivel nem keresték, és nem ismerték meg személyesen az igazságot, nem fogják tudni, hogyan védhetik meg magukat a csapásokkal szemben, és elvesznek.
Az igaz tükör a környezetünk, a családunk, amely valóságosan mutatja, milyen a lelkünk. A hamis tükör a világháló, a szórakoztató ipar, amely azonnal szép és jó dolgokat ad nekünk anélkül, hogy változnánk. Amikor meghalunk, az igaz tükröt magunkkal visszük, mert az bennünk van. A hamis tükör pedig a halálunk után elvétetik, mert az csak kint volt, de ami kint van, elmúlik. És marad a semmi, a belső üresség, a pokol. Ki a családod?
“Õ pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?És kinyujtván kezét az õ tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám.” Mt 12:48
A FORGATÓKÖNYV:
Az amerikai világmédia, elkápráztatta, megbabonázta, és médiafüggővé tette Magyarországot. Ekképp az emberek figyelmét, idejét és életerejét arra irányítja, amire akarja. Jelen esetben a háborúra. A háborút lehetetlen lenne kirobbantani az emberektől a médiapropaganda által ravasz módon ellopott életerő nélkül.
Tehát a magyar emberek életenergiájából, és az ő egyetértésükkel lesz megszervezve a magyarországi tömegmészárlás, amiben mindenki el fog veszni, aki minden figyelmeztető szó ellenére is a média hazugságait választotta Krisztus beszéde helyett. A vezetők, a hamis tanítók, az egészségügyi dolgozók és a média dolgozói, akik figyelmen kívül hagyva Isten figyelmeztetését, részt vettek a nemzet legyilkolásában a háborús bűnösök sorsára jutnak, éppen úgy, ahogy a nürnbergi per után történt.
Boldog az a fül, amely meghallja ezt a figyelmeztetést, és az a lélek, amely ennek hatására Istenhez fordul, és megmenekül!
Ha élni akarsz, tudd, hogy ebből a háborúból csupán egyetlen fegyver segítségével kerülhetsz ki győztesként. És ez a fegyver nem más, mint a kétélű éles kard, az Úristen, Jézus Krisztus által kijelentett beszéde, amelyet, ha megismersz, és beveszel a szívedbe, az Ég és a Föld Teremtőjének tökéletes védelmében fogsz részesülni. (91. Zsoltár)
Ezt se feledd: A második világháború előtt Isten figyelmeztette Európa lakóit a közelgő veszedelemre, de ugyanúgy, mint most, a legtöbben kiröhögték, és kigúnyolták azokat, akik az Ő nevében szóltak, és a híreket követve a halál útját választották.
Ezt mondja Jézus ezekről az időkről:
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.”
Mt 24:6
„És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.”
Jel 18: 2
„És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”
Mt 10:28