Kérlek, bocsássatok meg nekem azért, hogy néha többet beszéltem, mint amennyit kellett volna, és testi indulatból biztattalak, amikor a Lélek már hallgatott.
Sajnos én is vívódom a testtel, amely folyton a Lélek hangja ellen küzd, meg akarván másítani azt, hogy elvegye annak szabadító erejét.
Voltak emberek, akik a mi, Lélek általi, biztatásunkra elmondták, mit tett velük az Élő Isten. Ekképp megtapasztalhatták a bizonyságtétel, és Isten ölelésének örömét. Viszont mihelyt nem kaptak tőlünk biztatást, többé nem beszéltek a Jóságos Isten oltalmazó szeretetéről, az Ő tanításáról. Így kihűlt bennük a hit és a bizalom. Visszamentek a szürke hétköznapokba, mintha sosem találkoztak volna a mi Atyánk jóságával, gyógyító szeretetével.
Szívből örülök azoknak, akik emberi biztatás nélkül is megmaradtak a Krisztus szeretetében és a bizonyságtevésben, és növekednek azáltal. Ugyanakkor szomorú is vagyok azokért, akik azt a hatalmas ajándékot, amit kaptak az Élet Teremtőjétől, veszni hagyták. Fájdalmas látni, hogy csak az az érték az emberek számára, amit pénzzel megvehetnek, és azt, amit Teremtőnk ad ajándékba, értéktelen kacatnak tekintik.
Ahogy egy barátom mondaná, senkit sem lehet háton bevinni a mennyek országába. A Lélek figyelmeztet bennünket, hogy az idő elfogyott. És a legfontosabb dolog nekünk is a saját lelkünk tisztaságáról gondoskodni, hogy olaj legyen a lámpásunkban a sötétség napjaiban. Nem tehetjük meg, hogy olyan embereket biztatunk, a bizonyságtevésre, a szőlőben való munkálkodásra, akiknek nem elég Krisztus biztatása, és akik nem akarják megérteni, hogy elsősorban nekik van szükségük arra, hogy bizonyságot tegyenek az Élő Istenről.
Sajnálom, hogy ilyen könnyen veszni hagyjátok az egyetlen kincset, amelyet örök életre megtarthatnátok. 😔
EGY MONDATBAN VAN AZ EGÉSZ ÉLET, DE A TEST FEL NEM FOGHATJA: “DICSÉRLEK URAM TELJES SZÍVEMMEL, HIRDETEM MINDEN CSUDATÉTELEDET.” ZSOLT 9.2
Dicsérni: örömmel szemlélni, csodálni, hálával gyönyörködni Benne, lelkesedni, játszani.
Hirdetni: nem eltitkolni, jókedvvel, ingyen továbbadni, engedni, hogy átmenjen, átfollyon, áramoljon.
E két dolog által nyer a lélek szabadulást, feloldozást a test rabságából, a testi gondolkodás börtönéből.