A valóságban nem létezik pokol, csak menny, és a menny az, amit pokolnak élnek meg egyesek, akik földi életükben ragaszkodtak a hazugsághoz, amit ez a világ kínált számukra. Hisz mindenhol és mindenkor csak az van, ami van, és semmi más nem lehet, mint ami van. „Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.” (Zsolt 139:8)
A pokol az, hogy az ember többé nem csinálhatja azt, amit megszokott. A legtöbb ember a szokásaival, hagyományaival azonosítja magát. Azokkal a rendszeres cselekedetekkel, amelyekhez hozzászokott, és amelyekről meg van győződve, hogy jó cselekedetek. Halál után pedig a létezés nem szűnik meg, viszont semmi sem lesz elérhető mindabból, amit az igaznak hitt hazug világunkban megtanultunk, és amihez ragaszkodtunk. És ez a lélek számára pokoli gyötrelemmel jár.
Ha nem hiszed, próbálj meg kimozdítani valakit abból a komfortzónából, ahol rejtőzködik már hosszú ideje a valóság elől, és figyeld a reakcióját. Vagy még jobb: Kérd a magasságos Istent, hogy egy kis időre vegyen ki téged a te komfortzónádból, mondjuk egy betegséggel, ágyhoz kötöttséggel. Ugye bele sem mersz gondolni, milyen lenne egyik napról a másikra elveszíteni a mozgás lehetőségét, a látást, és elszakadni minden olyan szokástól, ami meghatározta a te életedet?