Ahhoz, hogy meggyógyíthasson valakit az orvos, először meg kell vizsgálnia őt, hogy megállapíthassa a betegséget, és jó esetben annak okát is. Miután megállapítja a betegséget, és annak okát, azt tisztességesen közli a beteggel, hogy szabadon eldönthesse, hogy igényli-e a beavatkozást, vagy sem. Ugyanez a helyzet a lelki gyógyulással is. Sokan azért nem tudnak meggyógyulni, mert nem kapnak megbocsátást (elbocsátást, feloldozást, szabadítást). Megbocsátást pedig azért nem kaphatnak, mert nem kérik Istentől, a látást és a szembesítést a baj forrásával. Mivel nem kérik a szembesítést a baj forrásával, Isten el sem veheti azt tőlük. …mert ha elvenné, szinte azonnal visszaszereznék azt. Ekképp majdhogynem fölöslegessé válik a gyógyítás, mint a kilenc leprás esetében.
Sokan betegek, mert hatalmas terheket cipelnek a lelkükben, amelyekről nem is tudnak. Mondogatják, hogy Isten bocsásson meg, de nem kérik Őt, hogy mutassa meg nekik, mi az, amit meg kellene bocsásson, melyek azok a terhek, amelyek szétzúzzák őket, és amelyeket le akar venni a hátukról.
Isten gazdag a megbocsátásban. Mindenkinek örömmel és készségesen adja a megbocsátást, és a szabadulást is. De annak, akit nem érdekel az Ő szava, amely rávilágíthatna rabsága és betegsége okára, nem tud megbocsátani.