A menyasszony nem tervez, hanem engedi magát megtermékenyíteni a vőlegény által.
Aki nem menyasszony, az csak az élvezetért játssza el a szerelmet, megcsalva magát és az ő vőlegényét.
Régebb volt egy rendje a családalapításnak.
Nem agyaltak azon, hogy mikor lenne jó a baba. Miután szövetségre léptek egymással, engedték hogy történjen minden Isten akarata szerint.
Így a gyermek nem a tudás fájának, az emberi tervezésnek a gyümölcseként jött a világra, hanem Isten, az Élet Szerzőjének ajándékaként, áldásként.
És jöttek vele együtt a bajok, a szembesülések, a balhék, a megbocsátások, a megbékülések, a nehézségek, a megoldások, egy hosszú élet, majd a megboldogulás.
Ezzel szemben ma, a gyermek a tudás fájának gyümölcseként jön a világra, ha egyáltalán jön. Emberi tervezéssel. Kényes lesz, nem életrevaló (mint egy tenyésztett fajkutya). Van pénz, de nincsenek szembesülések, nincsenek balhék, csak látszat boldogság. A gyermek már nem áldás, hanem átok. Nem a szülők, hanem a rendszer, a fenevad, a Sátán neveli a saját hasonlatosságára. És kárba vész mind a szülő, mind a gyermek lelke.
Amit úgy hívunk, családtervezés, az nem más, mint a Sátán rendszere szerint való elgépiesedés, ellélektelenedés, kárhozat.
Miért fontos erről beszélni?
Isten szava a Krisztus. Ő a vőlegény. Aki az élet igazságát keresi, a menyasszony.
Ha a menyasszony nem engedi teljesen át magát Krisztusnak, Isten lelkének, hanem még mindig tervez, akkor parázna ő. Még mindig kurválkodik, megcsalja a lelket, kétfelé sántikál. Nem engedi magát megtermékenyíteni. Ekképp nem fog tudni megtisztulni Isten, avagy az igazság lelke által, és elkárhozik.
Mi a baj a romákkal?
Őket nem tudta annyira rabul ejteni a rendszer.
Igen, van ott is tudatlanság, és bűnözés, de szembesülés is, és lehetőség a bűnbánatra, a megbocsátásra és a feloldozásra.
A magyarok bűnei pedig a lelken maradnak, örökre megnyomorítva, örök rabságban tartva azt.
Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.
Boldog a szegények, mert övék a mennyek országa.