Ha Isten maga az élet, és az emberek megemlékeznek róla vasárnaponként, húsvétkor és karácsonykor, akkor ők a hétköznapokban miben vannak? A halálban, vagy az életben?
Ha ők a hétköznapokban Istennel és Istenben lennének, mi értelme lenne megemlékezni róla vasárnap, karácsonykor és húsvétkor?
A gyermek játék közben nem emlékezik meg a játékról, mert a játékkal van elfoglalva, és számára értelmetlen dolog megemlékezni arról, amiben eleve benne van.
Az asszony akkor emlékezik meg a férjéről, hogyha az távol van tőle, netán távozott az élők sorából. A mai hívők azért emlékeznek meg vasárnaponként Krisztusról, mert a hétköznapokban távol vannak tőle.
Ekképp teljesen nyilvánvalóvá válik hogy a vallás a lelki halál állapotában tartja a híveket, ahonnét ők néha megemlékeznek az életről. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy szükség az embernek újjászületni, avagy feltámadni a lelki halálból, különben nem ismeri meg az életet, Istent. Ha a feltámadás, az újjászületés megtörténik, többé nem kell megemlékezzen az ember Istenről, mert állandóan benne van, és nem is akar kijönni az Ő jelenlétéből.
A menyasszony dolga, nem az, hogy megemlékezzen a vőlegényéről, hanem az, hogy örüljön az Ő jelenlétének.