Hogy van az, hogy a tolvajt szívesen fogadjuk az otthonunkban, és azt, aki azért jött, hogy gyógyítson, életet adjon, tolvajnak hisszük? Isten lelke, Jézus szava, amikor zörget az ajtón, nem kölcsönért jön, hanem azért, mert tudja, hogy óriási a baj odabenn. Hozza a gyógyszert a szívproblémára, de azt mondjuk neki, hogy köszönjük szépen, mi jól vagyunk. Meggazdagodtunk, semmire sincs szükségünk.
Viszont, ha a tolvaj jön, aki elrabolja az életidőnket, az életerőnket és a lelkünket, azt mondjuk neki, hogy örülünk, hogy megtisztelsz a jelenléteddel.
Vajon nem azért van, hogy az életet elutasítjuk, a halált pedig befogadjuk, mert az előbbi idegen számunkra, az utóbbiban pedig magunkra ismerünk??
Az új évben is zörgetni fog mindkettő. Melyiket fogod beengedni, melyiknek adsz szállást az életedben? A tolvajnak, amely úgy rabol ki, hogy meg is köszönöd, vagy pedig annak, akinek hatalom adatott arra, hogy meggyógyítsa, és örök életre megtartsa a lelkedet?
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Jel 3:20
Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Jn 14:23