Ha egy világi ember panaszkodik, arról tesz bizonyságot, hogy az ember elképzelése nem működik. Ha pedig egy Istenben hívő ember panaszkodik, arról tesz bizonyságot, hogy az az isten, akiben ő hisz, nem létezik.
„Sosem voltam jó vígasztalásban, sem tanácsok osztogatásában. Általában ha valakinek vígasztalásra vagy tanácsra lett volna szüksége, inkább csak hallgattam, ott voltam, átéreztem a helyzetét, állapotát. Nem jöttek szavak a számra sosem, ilyenkor mindig mintha megnémultam volna. Ezért sokszor vádoltam is magam, hiszen fordítva ez sosem így volt. Amikor nekem volt szükségem vígasztalásra mindig megkaptam néhány szóban másoktól. Az már más dolog, hogy sajnos a jó szándék ellenére is ideig- óráig tartott….és sohasem hozták el a gyógyulást és a vígasztalódást számomra az olyan kijelentések mint: ” Fel a fejjel, Erős vagy, Kibírod, Majd jobb lesz, Ennek így kellett lennie, Tarts ki, Meg tudod csinálni, Majd az idő begyógyítja, és társai.”
Ha valahogyan ki is nyekeregtem ezeket a mondatokat, én éreztem kellemetlenül magam, ráadásul éreztem azt, hogy ezek mind üres szavak, maximum abban segítenek, hogy a koporsóig vígasztaljam ezekkel a másikat.
Mióta Krisztussal járhatom az életem útját, azóta sem változott ez sokban.
Kivéve néhány szituációt, amikor Isten a lelkemre helyezi az Ő igéjét vagy pedig saját bizonyságaimat vagy bűneimet kell megvalljam a másiknak. És ez fordítva is így van, amikor én szorulok vígasztalásra. Ezekben a szituációkban mindig tudom, hogy Ő adja a szavakat a számra, vagy a másik szájára és juttatja eszembe mindazt amit mondanom lehet a másiknak. Általában ilyenkor az történik, hogy a kezdeti bánat és szomorúság örömre fordul és van , hogy a kezdeti könnyek, örömkönnyekké válnak. Ilyenkor tudom, hogy a vígasztalás valóban megtörtént , és nem én, nem is a másik ember adott vígasztalást emberi módon, hanem a Mindenható Élő Isten Lelke volt az, aki megadta a vígasztalást.
Mert az Igazi vígasztalás csakis Tőle lehet. Ő az, aki nem eltakarja és elsepregeti a bánatot, fájdalmat, kétségeket, mint ahogyan mi azt próbáljuk emberi taktikákkal elnyomni és elmenekülni előle, hanem Ő pontosan az ellenkezőjét teszi: Elvisz a mélységekbe! Engedi, sőt akarja, hogy megéljük teljesen a bánatunk, fájdalmunk, kétségeink teljes egészét! Elvisz oda, ahol megláthatjuk a valódi okát ezeknek az érzéseinknek. Eljuttat oda, ahol a külső dolgok , külső okok megszűnnek, és nem marad más csak én és Ő. Itt megláthatjuk mindazt, hogy mi hol vagyunk az adott történésben, szituációban, mivel járultunk hozzá ahhoz, hogy bennünk vagy körülöttünk fájdalom, kétség, félelem, szomorúság legyen.
Amikor ide eljut az ember és szembesül saját gyengeségeivel, tévelygéseivel, és belátásra jut, akkor tud belépni az Igazi Vígasztaló az életünkbe, aki nem más Jézus Krisztus és az Ő szavai, cselekedetei.
Egy játékos kijelentéssel mutatta meg Atyánk, hogy mi is a vígasztalás és hogyan tud az ember megvígasztalódni:
” Víg- asztal” 
Tehát honnan lesz vígasztalása az embernek? A Víg- asztal- ról.
Azaz Atyánk terített asztaláról. Ha elmegyünk ahhoz az asztalhoz, amit Atyánk terített nekünk, és onnan vesszük az eledelt, azaz a lelki táplálékot, az Ő szavait, és persze meg is osztjuk egymással.
Így vígasztal Atyánk, és egyedül csakis ez tud tartós és tényleges vígasztalást adni az ember szívének, ha Hozzá fordul bánatával, félelmével, kétségeivel és nem emberi tanácsokra, emberi vígasztalásra támaszkodik.
„
https://kialtoszo.hu/kikert-halt-meg-karsai-daniel/
https://kialtoszo.hu/a-legnagyobb-segitseg/
https://kialtoszo.hu/kik-kuldtek-a-keresztre/
https://kialtoszo.hu/tartos-bekesseg/
https://kialtoszo.hu/teljes-gyogyulas-vagy-ideiglenes-tunetkezeles/