Álomban hatalmas koncertre gyülekeztek a gyergyói emberek. Ott voltatok ti is a fesztiválon, közel a színpadhoz. Ki volt minden hangosítva, az egész város hallotta. Ti a belépőjegy által nyertetek valamit, és interjút készítettek veled, hogy mit fogtok kezdeni a nyereménnyel, mint ahogy szokás megkérdezni a szerencsés nyertest. Ott volt a nagyobbik lányotok is a színpad előtt.
Én neked/nektek már nem tudok semmi újat mondani. Teljesen rajtatok áll, hogy azt gondoljátok-e, hogy meg vagyok zavarodva, vagy pedig elhiszitek, hogy az elmúlt 10 évben Isten Lelke által próbáltam szólni, és megmutatni azt, amit azok az emberek, akik be vannak olvadva a tömegszellembe, nem láthatnak. hogy legalább némelyek megmeneküljenek.
A fesztivál, de nemcsak a mostani fesztivál, hanem általában a tömegszellem, megtesz mindent, hogy visszaolvadjatok ti is oda, ahol korábban voltatok, és ami a szakadék peremére juttatott titeket. A tömegszellem azt nevezi gyógyulásnak, amikor az ember jól érzi magát a rosszban. Ráadásul még meg is dicsérnek, hogy újból milyen jól nézel ki, és milyen jól tudsz alkalmazkodni, milyen jól feltalálod, és feltálalod magad a tömegben. Azonban, ha az ember a többiek kedvéért ahhoz alkalmazkodik, ami meg van romolva, és rothadásra van ítélve, hogyan tisztulhatna meg az ő lelke, hogyan gyűjthetne igazi, örökkévaló kincseket, és mit fog mondani az utolsó napon, ami el fog érkezni számomra, számodra, és mindenki számára, aki hallotta Isten hívását, de úgy döntött, hogy a fesztivált, a tömegszellembe való asszimilálódást választja?
Mi lehetett a nyeremény, amit a fesztiválon nyertetek? Vajon nem épp az a csomag, ami korábban oda juttatott, ahova mindketten kerültetek, és ahova juttatta azokat is, akik már el vannak temetve, és akiknek a tragédiájáról senki sem beszélt, csak annyit, hogy gyenge elméjűek voltak, és azért vetettek véget az életüknek.
Az álom elég intenzív volt. Más embereket is láttam. Többek között Botit, aki a fesztivál egyik szervezője, és az ő lányát. Ebben az álomképben Isten megmutatta, milyen hatással van a jövő nemzedékre ez a fesztivál.
Egy osztályteremben voltam, ahol beszéltem két diáklánnyal, akik ki voltak sminkelve. A hajuk is meg volt festve, teljesen modern volt a megjelenésük. Közben a tömeg valósággal hömpölygött a színpad irányába. Ez a két diáklány kissé ‘antiszociálisnak’ tünt. Egymás között egy olyan idegen nyelvet beszéltek, amelyet csak ők értettek. Kérdeztem tőlük, hogy arabul beszélnek, vagy valami grúziai nyelvet. Ők azt mondták, hogy nem, ez az ő nyelvük, amit csak ők értenek. Azzal felálltak, kimentek a tanteremből, és elindultak a színpad irányába.
Ennek kapcsán eszembe jut, amit édesanyám álmodott tegnap. Nem szoktunk fölöslegesen beszélni, de a tegnapi álmát, annyira intenzív volt, hogy nem tarthatta magában.
Valahol egy házat készültek felújítani, talán újrafödni. És ott aranyos kisgyermekek játszottak. Többnyire lányok voltak. És egyszer az egyikre rátekeredett egy óriáskígyó, és elkezdte fojtogatni. Ekkor megjelent egy férfi, és megszabadította őt. A kislány attól való félelmében, hogy újból megtámadja a kígyó, elkezdett felöltözni. Magára vett minden ruhaneműt, vastagon.
A jelentése ennek az álomképnek elég egyértelmű. Az édenkerti kígyó, amely bűnbe vitte a férfit és a nőt, rátekeredett a gyermekre. Ugyanis meg van írva, hogy a szülők, meg nem vallott, és meg nem bánt, bűnei miatt szenvednek a gyermekek… Azonban a gyermeket megszabadította Isten attól a kígyótól, amely a szülei vétke miatt tekeredett rá. Viszont a gyermek a trauma és a kígyótól való félelem miatt kezdett beöltözni, hogy megvédje magát. Valósággal kiült az arcára a rettegés és a félelem. Nagyon sok ruhaneműt vett magára, hogy megvédje magát a kígyótól. Na de mik ezek a ruhaneműk? Szokások, bűnök, sminkek, álarcok, különböző hamis szerepek, identitások, amelyek által próbálta megvédeni magát a külvilággal, a ‘kígyóval’ szemben, és ami által ő maga is olyanná vált, mint a külvilág. Ezt tette, hisz mindenki más is ezt cselekedte.
Így kezdtünk mindannyian rejtőzni a bűn és az azt követő szégyen miatt. Elbújtunk a sok identitás mögé, amiket az idők folyamán magunkra vettünk. És lassan arról is megfeledkeztünk, hogy valójában ki az, aki bujkál. Körülbelül erre utalhat a Teremtés könyvében az a kérdés, hogy Ádám, hol vagy. Ádám pedig azt felelte, hogy megfélemlém, mert mezítelen vagyok, és elkezdett felöltözni, magára véve sok-sok hamis szerepet és identitást, amit a világban látott. És azóta is bujkál Ádám, az ember a sok identitás mögött, elrejtőzik az igazság és Isten elől.
Ádám, hol vagy? Ő pedig válaszol, hogy most épp anyuka vagyok, főznöm kell, vagy pénzt keresek, hogy fenntartsam a családomat, vagy készülök továbbképzésre a munkahelyen, vagy indulunk versenyre, vagy háborúba, hogy legyőzzük az ellenséget. Azonban a valódi ellenség nem kint van, hanem belül, a bűneink mögött elrejtőzve. A ruha az a sok sok fontos szerep és identitás, amit az ember magára vesz, ami által elrejti magát Teremtője elől, és amiben megjelenik az emberek előtt a tömegben, a fesztiválon. És teszi ezt azért, hogy ne legyen mezítelen, ő is legyen valaki, mert mezítelenül senki sem jelenhet meg a többi ‘felöltöztetett’ ember előtt. És teszi ezt azért, hogy senki se mondhassa, hogy ő senki. Érdekes módon ennek ellenére Isten azt mondja, hogy ő a senkiket választotta.
„És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:”1Kor 1,28
Amikor a köznyelvben azt mondjuk, hogy jól felöltöztettek, az mit is jelent valójában?
Mint tudjuk, mindenkinek vannak ruhái, vannak produkciói, hamis szerepei, amelyeket magára ölt, és amelyekben mutatkozik a többi ‘felöltöztetett’ ember előtt. Ami mögé elbújik az igazság elől, és ami miatt nem figyel Teremtője életre hívó szavára. Nem hiába beszél Jézus arról, hogy fontos levetkőzni, a tiszta vízben, ami az Ő szava megmosakodni, és fehér ruhát ölteni, ami az igaz cselekedeteket jelképezi. (Jel 19:8)
„A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből.” Jel 3:5
A régi ruhákról így beszél Jézus:
„Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! (Sok a munka, sok az elintéznivaló…a hamis fontosságérzet.)
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.” Lk 14:16-24… érdemes tovább is elolvasni.
Ezek a ruhák, amiket a kislány magára öltött, a sok fontos szerep és identitás, amiben mutatkozik a többi ‘felöltöztetett’ ember előtt.
A következő álomképben Botit láttam, amint a kislányával sétáltak az úton. Én felismertem a kislányát, mert ő volt az egyik diáklány, akivel korábban beszéltem az osztályteremben. Azt érthettem meg, hogy az osztálytermes jelenet a jövőben játszódott, ugyanis a Boti lánya tudtommal még csak néhány éves. kisgyerek.
Erről eszembe jut a beszélgetésem Atával, aki elmondta, hogy aggódik a gyermekei miatt, hogy milyen világba nőnek bele, és felmerült benne is a kérdés: hogyan kímélhetné meg őket a fertőtől, ami elárasztja ezt a világot? Én akkor elmondtam neki, hogy azáltal, hogy ő rendezi a kapcsolatát az Élő Istennel, mert a szülők vétkei miatt kell szenvedjenek a gyerekek. De neki is túl nagy a befektetés abba az életvitelbe, amelyet magának választott. A sok ‘ruhától’, amit magára vett, a legtöbb szülő nem veszi észre, hogy ő maga építi azt a fertőt, amely megmérgezi a gyermekét, ő az, aki a gyermekeinek befizet arra az izgalmasnak ígérkező kirándulásra, amely során veszélybe kerül a gyermek élete. Erről szól ez az írás:
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Mielőtt találkoztam Botival és a kislányával, megláttam Margitot, az egykori osztályfőnökünket, aki épp hazafelé tartott a fesztiválról, és egy kis televíziót vitt a karja alatt. Az én kezemben pedig egy fényképezőgép volt, amivel fényképeztem a fesztiválozó világot. Ezt a fényképezőgépet letettem egy kukára, és megszólítottam Margitot, de ő nem akart szóba állni velem, futott tovább a kis tévéjével, amit a fesztiválon szerzett magának.
Ez a kép megmutatja, hogy vannak az emberek, akiknek az értelmét teljesen megfertőzte ez a világ. A tömegszellemet magukhoz vették a fesztiválon, és futnak haza a televízióval, hogy az a szellemiség az ő otthonukban tovább szórakoztassa őket.
Viszont, amíg én Margittal próbáltam beszélni, a fényképezőgépemet egy kis cigány gyerek ellopta. Ennek jelentése, hogy ha én túlságosan ráfókuszálok egy emberre, akit ráadásul nem is érdekel az igazság, elveszítem a fényképezőgépemet, a látásomat, amit kaptam az Úristen kegyelméből.
Én senkit sem tudok megmenteni. Az én dolgom az, hogy lássak, fényképezzek és a képeket osszam meg nyilvánosan, hogy azok, akiknek van szemük, és megláthatják az igazságot, lássák is meg, és szabaduljanak meg általa.
A Botiékkal való találkozás után pedig felébredtem. Az volt az utolsó álomkép, amely azt mutatja, hogy az apuka mellett még egy darabig gyermek a gyermek, de az élet könyörtelen ‘iskolájában’, amelyre az apuka befizette őt, már neki is működik az ‘alteregója’, amely beviszi őt a fesztivál közepére, avagy a tömegszellembe, a népek tengerébe, ahol el kell szenvednie azokat az atrocitásokat, amelyeket az a világ ad neki, amelyet az apukája tervezett számára. Fel fog öltözni éppen úgy, ahogy a szülei is felöltöztek annak idején, és csak Isten a tudója, hogy valaha lesz-e esélye levetni azokat a ruhákat magáról, amelyektől, ha nem szabadul meg, kárba vész a lélek.
Szerintem velem az élen sok apuka megrémülne attól a gondolattól, hogy egy napon az ő ártatlan gyermekével is azt fogják tenni, amit ő tett annak idején azokkal a lányokkal, akik egykor még valakinek az ártatlan gyermekei voltak.
Az álom végén pedig kezdett cseperegni az eső. Hogy az az eső mit jelképez, azt szintén csak a Magasságos Isten tudhatja. Egyesek számára talán a megtisztulás, újjászületés lehetőségét, mások számára talán az özönvizet, az ítéletet, amit a bűneikkel hoztak magukra, amelyektől semmikképp nem akartak megszabadulni. Az ítélet pedig már elkezdődött.
Ennyi volt az álom és a megértés. Isten könyörüljön rajtunk!
Ahogy Pál apostol mondja, vizsgáljátok meg, és ami jó, tartsátok meg! És ha úgy érzitek, igazi segítségre van szükségetek, hívjátok segítségül annak nevét, aki az ő tiszta vérét adta azért, hogy a mi beszennyezett vérünk, és lelkünk megtisztulhasson Általa.
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Filipii 2:5
„És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Apostolok 4:12
„És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” Apsotolok 2:21
https://kialtoszo.hu/az-egyfeszt-tortenete/