A szem nem arra van, hogy lássunk, és tanuljunk azáltal, hanem arra, hogy ahogy belsőképpen, úgy külsőképpen is gyönyörködhessünk Isten dicsőségében. Amint a mennyben, úgy a Földön is.
A szem nem arra van, hogy lássunk, és tanuljunk azáltal, hanem arra, hogy kivetítsük Isten dicsőségét, amit a szívünkkel látunk.
Látni és tanulni, csak a lelkével, a szívével tud az ember. A szem vetítésre, és gyönyörködésre adatott, nem pedig látásra és tanulásra.
Aki azt hiszi, hogy a szem szerepe az, hogy lásson, és tanuljon, nem lehet szabad. Aki a szemeivel bele látja a világba és embertársaiba a jót, amit az ő lelkével lát, az az ember már most a mennyben van.
…mert Isten lélek. Ezért szükséges, hogy akik látják, imádják őt, Lélekben (lélekkel) és igazságban lássák, és imádják Őt. Tehát nem annak hiszünk, amit a testi szemeinkkel látunk, hanem annak, amit a lelki szemeinkkel. Avagy hitben járunk, és nem látásban, és nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra.
És bizony a test lámpása a szem. Ha a mi szemünk tiszta, az egész testünk tiszta, a szívünk is tiszta. Ha a mi szemünk gonosz, a szívünk is az. A tiszta, gyermeki szem a tiszta szívből vetíti a jót, és nem látja a gonoszt. A szívnek teljességéből szól a száj, és a szív teljességéből vetíti a mennyet a szem.
A szem tehát vetítésre van, láttatásra, nem látásra, és semmikképp nem tanulásra. Tisztán csak a tiszta szívvel láthat az ember. A felnőtti kemény szív pedig az élő víz által tisztulhat meg, ami Jézus Krisztus beszéde.
„A Lélek az, ami megelevenít. A test nem használ semmit. A beszédek, amelyeket szólok néktek, lélek és élet.”
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!