A haldoklást nevezzük életnek. Ekképp minél inkább akarunk élni, annál közelebb kerülünk a sírgödrünkhöz.
A mester egyik legfélelmetesebb mondása ez:
„Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:”
Magyarul: nem ismeritek magatokat, fogalmatok sincs, kik vagytok, milyen szellemiség mozgat titeket. Ezt pedig azoknak az embereknek mondta, akik már egy jó ideje vele voltak, Tőle tanultak.
Ha ez a kijelentés igaz volt az Ő tanítványaira, akiket már egy jó ideje tanított, menyivel inkább igaz azokra, akik sosem keresték az igazságot, akik mindig passzívan az árral folydogáltak, a népek tengerében hánykolódtak?
Valamit az apostolok is tudtak magukról, mert az ember nem tud nem tudni semmit önmagáról. Mindenki tud, illetve tudni vél valamit önmagáról.
Kérdés: mi az, amit tud az ember önmagáról? Honnét származik mindaz, amit tudni vél magáról? Talán kívülről tanulta? Esetleg olyan emberektől, akik már nincsenek az élők sorában, vagy akik épp úton vannak a temető felé? Ha ez így van, akkor teljesen egyértelmű, hogy minden ember hazudik önmagának, mert minden ember azt hiszi, hogy él, miközben olyan sémákat másol, amelyek már sok embert a temetőbe vittek. Következésképp minden ember a haldoklást nevezi életnek mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy milyen lélek lakozik benne.
Na de ki ítélheti meg, hogy milyen lélek lakozik az emberben? Kitől fogadjuk el, hogy megítélje, milyen lélek lakozik bennünk? Azoktól-e, akik a haldoklást nevezik életnek, vagy pedig attól, aki örökkön él?
Jézus jó barát volt, mert nem hazudott a barátainak. Közölte velük, hogy mindenki, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek, és a szolga nem maradhat örökre a házban. A bűn jelentése életellenesség. Következésképp, aki a bűn szolgája, az nem maradhat életben, mert a benne lévő életellenesség a halál felé vezeti őt.
Tehát Jézus arra utalt, hogy Jakab és János nem tudják, milyen állapotban van bennük a lélek. Tudniillik János és Jakab meg akarták volna büntetni a település lakóit, akik nem akarták befogadni Jézust. Ő pedig azt mondta nekik, hogy Ő nem azért jött, hogy megölje az embereket, hanem azért, hogy megmentse őket. Hogy megszabadítsa őket a bennük lévő életellenességtől, amely a testtel együtt a lelket is rothadásra ítéli.
Ezért is mondja, hogy aki meg nem gyűlöli még a saját lelkét is, nem követheti őt az életre. Miért akarná meggyűlölni bárki is a saját lelkét? Hát annak tartalma miatt, ami a pusztulás irányába vezeti őt.
Egymás után háromszor mondja, hogy fontos az embernek újonnan születni, különben nem láthatja Isten országát. Magyarul fontos az embernek valós képet kapni a lelke valódi állapotáról, különben nem tisztulhat meg. Azonban olyan emberek által, akik ugyanúgy nem tudják, milyen lélek van bennük, mint az apostolok, az ember nem kaphat valós képet a lelke állapotáról.
Ezért mondja Dávid, hogy vizsgálj meg, Uram. Nézd meg, van-e a szívemben a gonoszságnak valami útja, és vezess engem az örökkévalóság útján.
Aki ezt nem kéri Istentől, és aki nem vágyik arra, hogy Isten szemein keresztül lássa magát, továbbra is a haldoklást fogja életnek nevezni. Ekképp minél inkább akar élni, annál gyorsabban fog haladni a temető felé.
Az élet keskeny útja, amelyet Jézus megmutatott, azzal kezdődik, hogy az ember elfordul a haldoklók véleményétől és Istentől kéri szemei megnyitását, hogy megláthassa, milyen az ő lelke állapota. Ha meglátja, azzal esélyt kap arra, hogy meggyűlölje a lelkére tapadó bűnt, életellenességet. Ezt nevezi az írás bűnbánatnak. Ha a bűnbánat megtörténik, Isten elveszi a bűnöket, megtisztítja, újjászüli a lelket. És ha a lélek újjászületik, hallani fogja Teremtőjét. Ekképp nem kényszerül arra, hogy a haldoklók véleményével, visszajelzésével azonosítsa magát.
Ezért mondja Jézus, hogy az én juhaim, hallják az én szómat, és béreseket (papokat, lelkészeket, pásztorokat) nem követnek. Te akarod-e ezt?
https://kialtoszo.hu/a-boszorkanysag-jelentese/
https://kialtoszo.hu/ingyen-arany/